Magyar Narancs: A fiatalkorúakról készült pornográf képek birtoklásával vádolt Kaleta Gábor ügyében júliusban született elsőfokú ítélet – egy év szabadságvesztés, két és fél esztendőre felfüggesztve, plusz 540 ezer forintos pénzbüntetés – valójában megegyezik az ügyben korábban, tárgyalás tartása nélkül, az iratok és a bizonyítékok megtekintése, mérlegelése alapján hozott májusi úgynevezett büntetővégzéssel. Az ügyészség azt írta közleményében, hogy ők eredetileg tárgyalást és végrehajtandó szabadságvesztést javasoltak a bíróságnak, de azt is megemlítik, hogy a „bűncselekmény elkövetését beismerő vádlottal szemben a bíróság az ítélkezési gyakorlatba beleillő, annak megfelelő döntést hozott”.
Jován László: Ezzel egyet is értek, persze annak alapján, amit az ügyről jelenleg tudunk. Tehát benyújtottak egy vádiratot, és májusban a bíróság a járványhelyzetre tekintettel úgy döntött, nem tart tárgyalást, hanem büntetővégzést hoz, és felfüggesztettet rótt ki. Az ügyészségnek ilyenkor egyetlenegy jogorvoslati lehetősége van: hogy tárgyalás tartását kéri. Itt ez történt. Előírás ugyanakkor, hogy a tárgyalás előtt kötelező előkészítő ülést tartani, s ennek részeként az ügyészségnek indítványt kell tennie a büntetés módjára és mértékére. Ugyancsak előírja a büntetőeljárási törvény, hogy az indítványtól eltérő vagy szigorúbb ítéletet nem hozhat a bíróság, ha az előkészítő ülésen a vádlott vita nélkül elismeri a vádiratban foglaltakat, ezenkívül lemond a tárgyaláshoz való jogáról és a bíró sem kíván tárgyalást tartani. A szóban forgó ügyben ez várható volt, hiszen már született egy büntetővégzés, amit talán – ez a szokás, és nem összeférhetetlen – ugyanez a bíró hozott.
MN: Miért nem nyugodott bele az ügyészség a májusi döntésbe?
JL: A büntetővégzés meghozatala során a bíróság nem vizsgálja, hogy a vádlott mit ismert be és mit nem, csak azt, hogy minden szabályosan történt-e, például a vádirat törvényes-e, és hogy milyen büntetést lehet kiróni, illetve egyszerű megítélésű-e az ügy. Így szabtak ki Kaleta esetében, eltérve az ügyészi indítványtól – e döntéshozatali módnál az nem köti a bíróságot – nem végrehajtandó, hanem felfüggesztett szabadságvesztést. Az ügyészségnek nyilvánvalóan az volt az álláspontja, hogy a vádlott legalább tegyen beismerő vallomást. Ez pedig úgy volt elérhető, ha tárgyalást kér a vádhatóság.
MN: Ha végül nem ragaszkodtak a végrehajtandóhoz, miért akadtak fenn egy ideig a felfüggesztés kért hároméves időtartamának hat hónapos megkurtításán?
JL: Az ügyészségnek feltehetően jeleznie kellett, hogy a körülményekhez, lehetőségeikhez képest a legszigorúbb büntetést akarják. Szerintem eleinte „túlmérték” az indítványt, amikor azt javasolták, ültessék le ezt a kádert. A gyermekpornográfiának ez az alapesete, emellett egy rendbeli elkövetésnek számít, függetlenül a képek számától. A magyar gyakorlat szerint erre nem szoktak végrehajtandót adni. Nekem is volt védőként ilyen váddal ügyem, ott kamaszok vették videóra titokban, amint egy velük egykorú pár szeretkezik. Próbára bocsátást szabtak ki az elkövetőkre, ami még csak nem is büntetés, hanem intézkedés.
MN: Akkor ezt csak úgy meg lehet úszni?
JL: Ilyen a büntetési tétel; kiskorúakat ábrázoló képek birtoklásáért maximum három évig terjedő szabadságvesztés adható. Így határozta meg a törvényalkotó. A vádhatóság és a bíróság pedig a határok között mozoghat, ahogy minden más bűnügyben is. Általában a középérték körüli indítványt tesz az ügyészség, és fontos az is, hogy a vádlottnak „megérje” beismerő vallomást tenni. Más kérdés, hogy – mint azt a konkrét ügyről írt közleményében írta az ügyészség –, ha a bíróság nem találja megfelelőnek, joga van tárgyalást elrendelni, ahol szigorúbb ítéletet is hozhatott volna.
MN: Modellezzünk általánosságban egy helyzetet: az ügyészség átveszi a nyomozást a rendőrségtől vagy más nyomozati szervtől, aztán benyújtja az ez alapján készített vádiratot. Ha az abban foglaltakat a vádlott az előkészítő ülésen elfogadja, a vádhatóság megszabja a büntetés módját, mértékét, jószerivel „tollba mondja” a bíróságnak az ítéletet.
JL: A büntetőeljárási törvényben az ügy ura egészen a bírósági szakaszig eleve az ügyészség. Úgy szól az idevonatkozó passzus: „az ügyész nyomoz vagy nyomoztat”. Ha átveszi vagy magánál tartja a nyomozást egy ügyben, abban elméletileg semmi furcsaság nincs. Megteheti. Ekkor ők nyomoznak és ők emelnek vádat. Viszont a vádiratot meg kell alapozniuk, hogy szilárd legyen a tényállás. A törvényi tétel is köti őket. Ezért sem mindegy, mi a vád, illetve a minősítés.
MN: Adott esetekben az ügyészség meghatározhatja az ítéletet is. Az egész folyamat lényegileg az ügyészség kezében lehet.
JL: A bíró ilyenkor a vádhoz kötöttségen túl ahhoz van kötve, hogy a büntetés mértékétől fölfelé nem térhet el. De ha a vádlott kijelenti, hogy a vádirati tényállást elfogadja, a bírónak vizsgálnia kell azt is, a közlés őszinte-e, a sajátja-e a delikvensnek, nem az ügyvéd „mondja” helyette. Akkor törvényes a beismerés, ha megfelel a vádirati tényállásnak, az pedig az iratoknak, bizonyítékoknak. Ha például valakit emberöléssel vádolnak, mert a verés közben meghalt az áldozat, és a vádlott csak testi sértést ismer be, az „nem nyert”.
MN: És ha valaki csak hihetően felmondja a leckét?
JL: Általában annyit mond a vádlott, hogy a vádiratban foglaltakat maradéktalanul elfogadja, a bűnösséget beismeri, s lemond a tárgyaláshoz való jogáról. Volt olyan ügyfelem, aki a nyomozás során egy árva szót sem szólt, és az előkészítő ülésen is csak ennyit. Ezután a bíró kiszabta azt a büntetést, amire indítványt tett az ügyészség.
MN: Ha ez így megy, akkor minek van a szigorú büntető törvénykönyv?
JL: Azért ez nem ilyen egyszerű. Nemrég – nem én voltam a védő, de tudok róla – egy sokszereplős pénzmosási ügyben vádoltak meg egy hölgyet. Úgy jött az előkészítő ülésre, hogy beismerő vallomást tesz. Megkérdezte tőle a bíró: „Elfogadja a tényállást?” „Igen, elfogadom” – felelte. „Tudta, hogy bűncselekményből származik a pénz?” – érdeklődött a bíró. „Nem” – válaszolta a nő. „Akkor nem ismerte be – vágta rá a bíró –, viszontlátásra a tárgyaláson.” Tehát neki meg kell győződnie arról, hogy a vádlott valóban elfogadja a tényállást.
MN: Jobb elvinni akkor is a balhét egy viszonylag enyhe büntetéssel, ha van esély egy még enyhébbre, netán felmentésre?
JL: Volt olyan, akivel megbeszéltük, hogy érdemes végigmenni, úgysem találnak bizonyítékokat. Előfordul az is, hogy praktikusabbnak tartják beismerni. Egy könyvelő ügyfelem azt mondta nekem: ötven tárgyalási nap helyett egy van, kap egy pénzbüntetést ahelyett, hogy egy húszvádlottas eljárást végig kelljen ülnie, ami alatt sokkal több pénzt kereshet. Szűkszavúan közölte a bírósággal, hogy elfogadja a vádiratban foglaltakat. Ez átment. De az például nem, amikor egy hasonló ügyben érintett adminisztrátor hölgy kifejtette az előkészítő ülésen, hogy ő inkább az unokáival van, mint hogy tárgyalásokra járjon. A bíró közölte, hogy neki ez nem elég, mert a beismerő vallomás nem a szabadidő eltöltéséről szól.
A 2018-ban hatályba lépett büntetőeljárási törvénynek – azon túl, hogy lehetőség szerint gyorsítja a folyamatot és csökkenti a bűnügyi költségeket – van egy alapvető koncepciója: a konszenzusra törekvés. Hogy miközben az állami büntető igény nem sérül, a sértettek jogai is a korábbiaknál jobban érvényesüljenek. Ez a leglényegesebb szemléletbeli változás. Ennek része az egyezség. Az ügyészséggel megkötött egyezségnek két típusa van. Az egyik, amikor a vádlott nem szolgáltat más ellen bizonyítékot. Ebben az „együttműködő” elismeri a bűnösségét, megkötik az egyezséget, aláírja az ügyész, a vádlott és a védő, bíró elé viszik, aki hoz egy elfogadó végzést, majd megszületik a megállapodásnak megfelelő ítélet. Az együttműködés ebben az esetben csak abban nyilvánul meg, hogy a terhelt elismeri a saját bűnösségét. A másik típusú együttműködés: az illető nem ismer el semmit, hanem más ügyben vagy mások ellen, avagy más bűncselekményben szolgáltat bizonyítékot, és ez olyan fontos bűnügyi érdek, hogy jelentősen mérséklik az ő büntetését. Ezt is írásba kell foglalni. Eddig mutyiztak ezzel a vádalkuként emlegetett, de szakszerűen bűnügyi megállapodásnak nevezendő egyezséggel. Titkosítva is volt minden esetben. Fiókban őrzött belső utasításokkal működött ez a rendszer 2018-ig. Most a törvény egyértelműen szabályozza, hogy ha valaki együttműködik a hatósággal, bizonyítékokat szolgáltat, mondjuk tanúskodik anélkül, hogy a saját ügyében bármit mondana, bizonyos előnyöket élvezhet, mert olyan mértékben segíti egyébként a bűnüldöző szervek munkáját. A másik forma az, amit eddig részleteztünk, az előkészítő ülésen, a bíró előtt történik. Az előkészítő ülésen megvalósuló kvázi „egyezségnek” nem feltétele, hogy a vádlott addig beismerő vallomást tegyen.
MN: Akárhogy is, a törvényből fakadóan gyakran mégiscsak az ügyészség határozza meg az ítéletet azzal, hogy konkrét büntetést tartalmazó indítványt szükséges előterjesztenie.
JL: Különben hogyan mérlegelhetné a vádlott, érdemes-e beismerő vallomást tennie? Ha az ügyész csak azt mondja, hogy a vádlott jól fog járni, az nem elég. Mondja meg, hogy mire számíthat. Én ebben nem látok semmi furcsát.
MN: És abban, hogy ha még az ellen is lehet fellebbezni?
JL: Abban sem. Ez egy garancia arra az esetre, ha valakinek így sem tetszik az ítélet.
MN: Kaleta Gábor ügyvédje, Mester Csaba be is nyújtott fellebbezést.
JL: Én nem tettem volna, mert így napirenden marad az ügy ahelyett, hogy hamar elfelejtenék. Viszont ravaszul megvárta, míg az ügyészség elfogadja az ítéletet, így a most meghozott kedvezőbb ítélet lehet az ügyfele számára a maximális büntetés. Egyébként a fellebbezés csak a szankció mértékére terjedhet ki. Furcsa is lenne, ha mást vitatnának, hiszen egyéb szóba sem kerül előkészítő ülésen.
| Feledékeny kétharmad A volt perui nagykövetet, Kaleta Gábort e hónap elején kiskorúakat ábrázoló pornográf képek birtoklásáért első fokon egy év szabadságvesztésre – két és fél évre felfüggesztve annak végrehajtását –, valamint 540 ezer forintos pénzbüntetésre ítélték. Úgynevezett előkészítő ülésen történt a döntés, azaz ha a vádlott elismeri a vádiratban foglaltakat, emellett lemond a tárgyalásra való jogáról és a bíróság ezt elfogadja, akkor az ügyészség által indítványozott büntetési módnál és mértéknél szigorúbb büntetést nem kaphat. A vádhatóság háromévi felfüggesztést kért, aztán gondolkodási időt, végül megelégedett a rövidebb időtartamúval, nem fellebbezett. A vádlott, illetve védője azonban enyhítésért fellebbezett. A büntetőeljárás legelső bírósági fázisában, 2020 májusában lényegileg ugyanezt az ítéletet hozták első nekifutásra, tárgyalás nélkül, pusztán az iratok áttekintése és mérlegelése alapján, büntetővégzéssel. A Legfőbb Ügyészség közleménye szerint ők eredetileg letöltendőt javasoltak, ennek dacára jelezték: ha a következő körben a tárgyalásos eljárást megelőző előkészítő ülésen a vádlott beismerő vallomást tesz, a vádhatóság elfogadja a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását. Az enyhe ítélet miatti közfelháborodást látván viszont vitatták, hogy rajtuk múlt a büntetés mértéke: „Az ügyészség által a beismerés esetére tett mértékes indítvány a bíróságra nézve nem kötelező. Ha a bíróság más büntetést kíván kiszabni, tárgyalást tarthat” – írták. Kaleta Gábort 2019 tavaszán lényegében hazamenekítették állomáshelyéről. Azonban erről csak annyit lehetett tudni, ami a Magyar Közlönyben tavaly áprilisban megjelent: miszerint Áder János köztársasági elnök – Szijjártó Péter külügyminiszter ellenjegyzésével – felmenti dr. Kaleta Gábor rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet „Magyarország limai nagykövetségének a vezetésére, valamint Magyarországnak a Bolíviai Többnemzetiségű Államban való képviseletére kapott megbízása alól”, s egyúttal visszavonja „a rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti rangját”. Egyébként síri csend volt az ügy körül idén februárig, s maradt is volna nyilván, ha az Index nem értesül a botrányról, s írja meg: azért volt kénytelen elhagyni Perut a diplomata, mert a számítástechnikai eszközein 19 ezer pornográf képet találtak kiskorúakról. Mint kiderült, az Egyesült Államok hatóságai hívták fel Kaleta személyére a magyarok figyelmét, egy általuk vezetett nemzetközi nyomozás részeként. Az ügybe ekként beavatottak utóbb azzal indokolták a hallgatást, hogy az amerikaiak a nyomozás érdekeire hivatkozva ezt kérték tőlük. Az Országgyűlés külügyi bizottságának tagjai is az Index cikkének megjelenésekor szereztek tudomást az ügyről, Menczer Tamás külügyi államtitkár, illetve az Információs Hivatal, valamint az ORFK illetékesei ezután számoltak be nekik a történtekről. A meghívottak kérésére az ülés jegyzőkönyvét tíz évre titkosították, s ellenzéki képviselők eddig hiába kérték annak a feloldását. A mostani ítélet után viszont hirtelen kinyílt a kormánypártiak szája. Kocsis Máté frakcióvezető a gyermekvédelmi rendelkezések teljes átvizsgálását ígérte, szigorításokkal. Érdekes, hogy a botrány kipattanásakor jóformán egy szót sem szóltak arról, hogy változtatni kellene a kiszabható büntetés mértékén. Most viszont rávernék a balhét az ügyészségre és a bíróságra. És „elfelejtik”, hogy mind az eljárási szabályokat, mind a büntetési tételeket az ő országgyűlési kétharmaduk foglalta törvénybe. Különösen érdekesek a miniszterelnöknek, Orbán Viktornak a szokásos pénteki rádiószózatában elhangzott szavai, miszerint ha ezek a szervezetek a kormány befolyása alatt állnának, akkor „ötször ekkora” büntetés születik. |
