Lövöldözés volt egy melegklubban

  • MTI/narancs.hu
  • 2022. június 25.

Bűn

Az eset Oslóban történt, többen meghaltak.

Lehetséges terrorcselekményként vizsgál a norvég rendőrség egy halálos áldozatokkal is járó lövöldözést, amely az oslói The London Pub melegklubban történt szombatra virradóra.

A támadásnak két halottja és 14 sebesültje van, nyolcan közülük kórházba kerültek.

Az oslói rendőrség letartóztatta a lövöldözés norvég állampolgárságú, iráni származású gyanúsítottját, akit a rendőrség kisebb bűncselekmények elkövetése miatt ismert már korábbról.

Az éjszaka történtek miatt a szervezők lemondták a szombatra Oslóban tervezett melegfelvonulást.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.