Feltételesen szabadult az olaszliszkai lincselés elsőrendű vádlottja

  • Narancs.hu/MTI
  • 2019. július 15.

Bűn

Kifogástalan magatartást tanúsított a börtönben.

Feltételesen szabadult a 2006-os olaszliszkai ügy elsőrendű vádlottja, akit 2009-ben ítéltek 17 év szabadságvesztésre emberölés és rongálás bűntette miatt. A férfi hétfőn hajnalban hagyta el a Szegedi Fegyház és Börtönt.

A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa júniusban döntött jogerősen arról, hogy büntetés-végrehajtási intézetben kifogástalan magatartást tanúsító elítélttel szemben a feltételes szabadságra bocsátás engedélyezése mellett is elérhetőek a büntetés céljai. A bíróság a próbaidő tartamára elrendelte az elítélt pártfogó felügyeletét.

A férfit a Debreceni Ítélőtábla 2009. november 13-án sújtotta jogerősen 17 év fegyházbüntetéssel az olaszliszkai emberölési ügy elsőrendű vádlottjaként. Az ügyben a bíróság három vádlottat ítélt életfogytig tartó fegyházbüntetésre.

Szögi Lajos tiszavasvári tanárt a gyermekei szeme láttára verték agyon 2006. október 15-én, a Borsod megyei Olaszliszkán, miután azt hitték, hogy elsodort egy kislányt. Ezt a későbbi rendőrségi vizsgálatok nem támasztották alá, a kislány nem sérült meg.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.