A sok és a kevés – Nincs középút Moszkvában

  • Szabó Gábor
  • 2013. augusztus 16.

C-közép

Így, egy hét moszkvai tartózkodás után az ember önkéntelenül is megpróbál összegezni. Nem is annyira a versenyeken szerzett tapasztalatait, mert olyasmit már látott, hanem inkább a helyszíni benyomásait, elsősorban talán azért, mert nem járt még errefelé.

Fura dolog eljutni egy városba, melyről az ember úgy gondolja, hogy sokat tud, hiszen jó huszonöt évvel ezelőtt mindennap hallott a Vörös térről meg a Moszkva folyóról, a GUM áruházról. Igaz, nem nagyon érdekelte, de hallott.

false

Hiba lenne úgy gondolni, hogy ez nem ugyanaz a város. Igaz a Luzsnyikit már befedték, de Misa mackó márványszobra ott figyel a parkban. (Ha valaki nem emlékezne, Misa mackó a 80-as olimpia kabalafigurája volt.) Látni piros Hummert 8 darab plüsskaticával a szélvédő mögött, de ugyanakkor az ember azt várja, hogy a rendőrautókból mikor ugrik ki Ötvös Csöpi. Francia és angol kollégák panaszkodnak a méregdrága éttermekre, de ugyanakkor gond nélkül kezdik el éjjel fél 12-kor légkalapáccsal törni a betont ugyanezen éttermek előtt.

Iszonyatos kontrasztokat látni. Az egyik gyorsétteremben a 30 éves talán tatár és egykoron talán csinos eladólányka büszkén villogtatja aranyfogait, azok pedig, akik még mindig csinosak, olyan cipőkölteményeken egyensúlyoznak, hogy az önmagában megérne egy fotósorozatot.

Mindez azért fontos elsősorban, mert a sportvilág jóformán ideköltözik az elkövetkező években. Az atlétikai világbajnokság csak a kezdet, jövőre téli olimpia lesz Szocsiban, aztán pedig foci-vébé. Megrendezik majd becsülettel, ez nem is kérdés, itt sincsen semmiféle probléma. A gond az, hogy már így, egy hét után is úgy tűnik nekem, hogy Oroszországban nincsen nagyon középosztály. Már pedig az elit még Usain Boltra sem kíváncsi, legfeljebb Iszinbajevára, de szerintem őrá is csak azért, mert elég komoly potentátok látogattak ki miatta a stadionba. A szegények nyilván nem tudnak kijönni, kisebb gondjuk is nagyobb ennél. Azok a vidékiek pedig, akik életükben egyszer látogatnak el Moszkvába, aligha ezért érkeznek. Így aztán maradnak a külföldiek, akiket tényleg a sport érdekel, de az, hogy rajtuk múlik egy esemény sikere, nos, durva zsákutcának látszik. Ők azok, akik miatt fél ház helyett mondjuk lesz háromnegyed…

Hiba lenne persze a kevés nézőt (értsd délutánonként átlag 35 ezer embert) kizárólag az oroszok nyakába varrni. Ha Észak-Európát, Nagy-Britanniát és Németországot nem számoljuk, aligha találnánk akár csak egy országot is a földön, ahol többen lennének a nézőtéren. És erről elsősorban az atlétika, egészen pontosan a sportág jelenlegi vezetése tehet.

Az a politika, amely a pillanatnyi anyagi haszna reményében eltüntette a sportágat a széles tömegek szeme elől. Hiszen ahogy nálunk is csak keveseknek elérhető tematikus csatornákon látható atlétika hétről hétre, úgy ez a helyzet a világon szinte mindenütt. Hogy ez a folyamat hova vezet, azt pillanatnyilag csak sejteni, érezni lehet, tudni biztosan nem. A gond csak az, hogy mivel két évig még biztosan nem várható semmiféle változás, a pekingi világbajnokság idejére már ennél is keserűbb tapasztalataink lesznek.

A blog a Suhanj! Alapítványt támogatja.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.