Tegnap estefelé, a versenyek végeztével éppen sörözni induló eurosportos kommentátorok álldogáltunk a szálloda halljában, amikor jött a hír, hogy a francia női 4x100-as váltót kizárták, és így a britek léptek előre harmadiknak. Gondoltuk, hogy elsőként Timmel, az angol kommentátorral osztjuk meg a hírt, oda is adtuk neki a telefont, amin az eredményeket böngésztük. Ő először azt hitte, hogy a férfiváltójuk kapta vissza a bronzérmet, de amikor mondtuk, hogy nem, rögtön azt kérdezte: És kit zártak ki? A franciákat – feleltük.
| ||
Erre már felcsillant a szeme! Nem is volt rest rögtön elüvölteni a hírt kommentátortársának, Martinnak, aki csak ennyit kérdezett: Vajon miért zárhatták ki őket azon kívül, hogy franciák?
Hát, valahogy ilyen hangulatban zárul egy világbajnokság. Nemcsak azoknak, akik tudósítanak vagy más módon segítik a versenyzőket, hanem maguknak a sportolóknak is. Legfeljebb talán a poénok nem ennyire kimunkáltak, és az italok picit rövidebbek. De ilyenkor nem nagyon számít, hogy valaki a héten már másutt, akár a stockholmi Diamond League-en versenyez, ilyenkor elengedi magát szinte mindenki, aki itt maradt Moszkvában a verseny végéig.
Az aktuális világverseny utolsó napja mindig érdekes pontja egy szezonnak. Nagy versenyek vannak még hátra, irgalmatlan mennyiségű pénzről döntenek, néha világcsúcsok is dőlnek ebben az időszakban, de mégis talán az a legjobb kifejezés, hogy hátravan. Valami után. Ilyenkor már, akinek akárcsak egy picike kis sérülése is van, nem erőlteti tovább a szereplést, és mivel akadnak olyanok is, akik mondjuk februárban már versenyeztek fedett pályán, ezek a sérülések is könnyebben jönnek…
Nehéz elképzelni kívülállóként, mi meló van abban, hogy valaki eljusson egy világbajnokságra. S persze lehet, hogy nekünk tényleg pusztán az a dolgunk, hogy leüljünk és nézzük-csodáljuk őket, élvezzük az előadást, azért néha talán nem árt picit ezen is elmerengenünk – segít az értelmezésben. Mert nagyon egyszerű egy parádés teljesítményt egy „hát ez aztán jól tele van”-nal elintézni. De azt gondolni, hogy csak doppingolt, semmiképp nem szabad.
A munkát minden győztes elvégezte, azt a rúdugrómozdulatot mindenki elsajátította, aki odajutott. S ebben legtöbbször egy egész gyerekkor benne van, hogy aztán feltegyenek arra a hat-hét jó évre mindent.
