Kedves Doktor Lala bohóc!

  • Tóth Kinga
  • 2017. december 11.

Civilekről írók

Tóth Kinga írása.

Meg sem merem mondani, hány éve figyellek, először fekete-fehér voltál és mindig ment előtted valami szovjet rajzfilm, vagy legalábbis egy valamilyen rajzfilm, de mindenképp oroszul beszéltek benne. Aztán jött a Cigánykerék, meg a Kamilla meg te. Nagyon szerettem az orrhangodat, jó öblös volt és sokat nevettem, pedig néha nem voltál valami kedves a Teóval és a Kamillával, morogtál, duzzogtál, de aztán a végén minden jóra fordult. Elég sokat viccelődtetek az állatokkal is, és ilyenkor már tudtam, jön a Pampalini. Szóval ezek voltak a nyolcvanas évek, nem vettünk benneteket komolyan, de ez is volt a lényeg, hogy nevessünk, nevessünk minél hangosabban a sok-sok vicces és ügyetlen kalandjaitokon.

Aztán később megtudtam, hogy nemcsak a tévé előtt ülő gyerekeket nevetteted meg, hanem hogy Főbohócdoktor vagy, hogy jobban tudod a szigorú sztetoszkóposoknál, hogy mi a nagy helyzet. Odabent nem valami könnyű röhögni, nincs min, vagy ha mégis talál az ember, annak a poénnak a forrása általában kimondhatatlanul szomorú.

Lala bohóc, te oda mész, ahol nem beszélünk, ha igen, akkor is sokat hazudunk, nyugtatjuk a szüleinket, jófejkedünk a barátainkkal, hogy ne ijedjenek meg tőlünk és ne féljenek, mert ugyanazok vagyunk, csak változik a helyzet. Te nem szoktál megijedni és nem is undorodsz. Vannak barátaid, ügyetlen, hamisan éneklő, lufis meg tudálékos piros orrúak és azt is tudom, hogy nagyon sokszor a saját pénzeteken jöttök minket meglátogatni. Tudjátok, mennyire kell a nevetés és mennyire nincs sokszor okunk rá.

Nem zavar benneteket, amikor nyűgösek vagyunk, amikor fáj és szégyelljük magunkat és elbújunk a takaró alá. Nagy sarlatán vagy, összevissza hadoválsz, eléggé töröd a latint, azért ezt valljuk be. Ki kell igazítani időnként, mert orbitális marhaságokat csinálsz, de persze nem zavartatod magad. Hála Istennek. A Három Kívánságomban az egyik az, hogy abba ne hagyd, annyi gyereknek van szüksége rád, ha választanom kellene közted meg a Télapó között, tudom, kinek tenném le a zoknimat.

Sajnos azt is tudom, hogy évről évre nehezebb, hogy szűnnek meg a támogatások, pedig te azokhoz is bemész, akik már nem jönnek ki a kórházból. Jó hamisan furulyázol, most már 19 éve sípolsz a fülünkbe, miközben éppen beszúrnak egy tűt, annyira hangos vagy, észre sem vesszük, hogy már bent is van, nem is fájt. Nem vagy már mai gyerek, harminc éve tudok rólad, abból húszat már leviziteltél, azt mondod, amíg élsz, ezt fogod csinálni. Hát ajánlom neked, hogy lassan öregedjél.

Most olvasom, hogy idén megkaptad a Káplár László Jó Ember díjat, amihez nagy szeretettel gratulálok és kívánom mellé, hogy tudjanak rólad és a kelekótya doktorstábodról minél többet, én már megnőttem, de látod, még felnőttként is ezt mondom, légy szíves, viziteljél, és hagyjanak-segítsenek vizitelni, várnak a gyerekek, várunk nagyon!

Szeretettel:
Tóth Kinga

false

_________

Az írókat viszonylag nagy figyelem övezi, kíváncsiak a véleményükre, megnyilvánulásaik gyakran komoly visszhangra találnak a médiában – miközben a civil szervezetek képviselői és az általuk elvégzett munka majdhogynem láthatatlan. Ezért jött létre a Civilekről írók oldal, ahol magyar írók, költők teszik közzé személyes élményeiket, történeteiket, gondolataikat a civil társadalommal, a civilség fogalmával kapcsolatban. A Civilekről írók projekt eredetileg a Facebookon indult, egészen pontosan itt.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.