Május 29-én, az éjszakai órákban az olasz titkosszolgálat felfegyverzett és elmaszkírozott ügynökei elözönlöttek egy római villát egy bizonyos Muhtar Abljazov után kutakodva. Minthogy a férfit nem találták, őrizetbe vették a villában tartózkodó feleségét, Alma Salabajevát, valamint a házaspár hatéves (!) kislányát. Két nap múlva az olasz rendőrség arra kényszerítette az asszonyt és a gyermeket, hogy a kazah kormány egyik képviselője, illetve a római kazah nagykövet társaságában magánrepülőgéppel Asztanába, Kazahsztán fővárosába repüljön. Azóta – a kazah rendőrség jóvoltából – házi őrizetben élnek.
A furcsa, a nyugati világban nem mindennapi eset hátterére rávilágít: Abljazov hazája ellenzékének legismertebb vezetője, Nurszultan Nazarbajev kazah elnök egyik legkritikusabb és legádázabb politikai ellenfele volt. Ám azzal, hogy közvetlen hozzátartozói ma már a diktátor markában vannak, meglehetősen reménytelenné lettek jövőbeni politikai törekvései.
A római incidens utáni nem hivatalos vizsgálat kiderítette: a titkosszolgálat fellépését Angelino Alfano miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter rendelte el azon az alapon, hogy Salabajevának és gyermekének nem voltak rendben a papírjai. Ezzel szemben a család olasz ügyvédje azonnal bizonyítékokat szolgáltatott a sajtónak, hogy „állandó uniós engedéllyel” tartózkodtak Európában, amelyet a lett kormány állított ki, teljesen szabályosan. Mindennek fényében az olasz hatóságok július 12-én beismerni kényszerültek, hogy nem jogszerűen jártak el, az akció mélyen sérti az olasz és az uniós jogot egyaránt.
Tovább árnyalja a képet az a tény, hogy a centrista, a baloldal és a jobboldal összefogásával létrejött, és Enrico Letta által vezetett kormány belügyminisztere, a már említett Alfano, Silvio Berlusconi pártjának, a Szabadság Népének nemcsak tagja és parlamenti képviselője, de egyenesen titkára. Már korábban is Berlusconi legbizalmasabb belső köréhez tartozott.
Nazarbajev és Berlusconi (címoldali képünkön) baráti kapcsolatai messze a múltba vezetnek vissza, nagyjából párhuzamosan bontakozott ki a Berlusconi miniszterelnök és Vlagyimir Putyin miniszterelnök-elnök közötti politikai románccal. E kapcsolat alapjait a Berlusconi igazi gazdasági stratégiai fegyverének nevezett ENI olajvállalkozás vetette meg, amely két nyugat-kazahsztáni olajkitermelő területen, Karacsaganakon és Kasaganon valósult meg. Az itteni kazah–olasz együttműködést komoly pénzek tették Nazarbajev számára igen vonzóvá, melyeket Berlusconi cégei fizettek közvetlenül a diktátori klánnak.
De az akkori olasz miniszterelnök nem csak pénzel szilárdította a baráti viszonyt. 2010-ben Asztanában tartották az EBESZ soros közgyűlését, amelynek sikeres megrendezésével a kazah kormány nemzetközi elismertségét igyekezett bizonygatni. Ám a küldöttek sehogy sem tudtak megegyezni az elfogadandó alapdokumentumban, amit sokan már akkor sem tartottak véletlennek: a nemzetközi közösség így próbálta szankcionálni Nazarbajev diktatórikus politikáját. Valami nagyon hasonló történt, amikor 2011 első felében a magyar uniós elnökség alatt mintegy Orbánt megbüntetve kiszervezték a programok közül a Keleti Partnerség projektet. Orbánnal szemben azonban Nazarbajev nem volt híján „barátoknak”; Berlusconihoz fordult, aki a kormánydelegációkra közvetlen nyomást gyakorolva elérte, hogy mégiscsak aláírás kerüljön arra a bizonyos papírra. Az esetet később Nazarbajev mint politikájának teljes visszaigazolását ünnepeltette népével.
Minthogy az év elején Berlusconi elveszítette a miniszterelnöki pozícióját, lezárulni látszott az olasz politikának az ő nevével fémjelzett ocsmány fejezete. De a Salabajeva-ügy azt mutatja, hogy ez mégsem történt meg. Sőt kevesebb mint két héttel azt követően, hogy a kazah ellenzéki vezető felesége és lánya a régi fővárosban, Almatiban beköltözött házi őrizetébe, Nazarbajev Szardínián, Berlusconi egyik közeli barátjának villájában folytatott tárgyalásokat meghatározó, a volt miniszterelnökhöz ma is közelálló gazdasági tényezőkkel.
Az eset megint csak azt példázza, hogy hiába került ki Berlusconi a napi kormányzati életből, hatása pont oly elven, mint volt, befolyása nem csökkent, csak még követhetetlenebbé vált.
Bár magyar vonatkozásban nem tudunk olyan jövedelmező üzletről kazah relációban, mint amilyennel az ENI büszkélkedhet, Orbán Viktor maga is ellátogatott a közép-ázsiai országba a múlt év tavaszán, hogy aztán – az autokrata rendszert dicsérő szavai dacára – üres kézzel térjen onnan meg. Igaz, ő nem ajánlhatott fel a diktátornak ellenzéki skalpokat, de tekintettel az azeri baltás gyilkos szintén 2012-ben lezajlott ügyére, alighanem gondolkodás nélkül megtenné bármikor.
