Pedofil vádak, populista érvek

  • Ara-Kovács Attila
  • 2013. szeptember 20.

Diplomáciai jegyzet

’68 nyitotta meg a kapukat a jóléti társadalmak karakterét olyannyira meghatározó strukturális átalakulások előtt, s ebben nagy szerepet kapott a magánélet forradalma is.

A mindenki által holtunalmasnak tartott németországi kampányban – vasárnap lesznek a parlamenti választások – bombaként robbant a Zöldek listavezetőjéről, Jürgen Trittinről a napokban közzétett hír. 1981-ben fiatal, kezdő politikusként ő volt a párt helyi programjának szerkesztője. A területi csoport vezetése azt a megbízást adta egyik szakértőjüknek, hogy elemezze a jogi lehetőségeit annak, miként lehetne a kiskorúakkal folytatott szexuális kapcsolatot adott esetben dekriminalizálni, s ezt beépíteni a párt helyi kampányanyagába. Az eset nem volt fontos, mindenki meg is feledkezett róla… egészen mostanig. Harminckét év után valaki előásta a szöveget, melyre Trittin már csak azért sem emlékezhetett, mert nem volt hozzá semmi köze, ám – mint a program megalkotásának felelős szerkesztője – ma politikai ellenfelei kéjjel mutogatnak rá, s magyarázkodása inkább árt neki és pártjának, mintsem használna.

Az eset már csak azért is figyelemre méltó, mert egy ehhez hasonló boszorkányüldözés lezajlott német–francia viszonylatban: annak a célpontja Daniel Cohn-Bendit volt, s az Orbán-kormány propagandagépezete legott magáévá is tette a gyanúsítgatásokat, amint a német – ugyancsak zöld – politikus komoly vádakkal illette a miniszterelnököt az Európai Parlamentben. Hogy ma erről már nem hallunk semmit, abban jelentős szerepe volt, hogy gyorsan kiderült: Cohn-Bendit pert indított rágalmazói ellen, s azt rendre meg is nyerte. Merthogy esetében sem igazán olyasmik történtek, amikről egyes romlott fantáziájú figurák és politikai szövetségeseik ábrándoztak.

Trittin esete 1981-re megy vissza, Cohn-Bendité az 1968 körüli párizsi évekre – az érintett akkor nemcsak a Sorbonne hallgatója volt, hanem a diáklázadások egyik, radikálisan baloldali vezéralakja is. ’68 nyitotta meg a kapukat a jóléti társadalmak karakterét olyannyira meghatározó strukturális átalakulások előtt, s ebben nagy szerepet kapott a magánélet forradalma is. Persze hogy szó volt a fiatalkori szex liberalizálásáról, és sok minden egyébről is; elég ehhez belelapozni Wilhelm Reich és Erich Fromm akkor széles körben forgatott könyveibe. De nem idősödő bácsik és csecsemőkorú lánykák titkos idilljét értették ezen, hanem a tinédzserkori szerelmi kapcsolatok törvényi üldözésének megszüntetését. Ez lassan meg is történt, viszont megmaradtak azok a szövegek, amelyeket most kéjjel magyaráz félre és él vissza velük a politikai konzervativizmus.

A pedofília egyébként tényleg korunk egyik nagy problémája, s nem csak a katolikus egyház zárt rendszeréből fakadó anomáliaként. A globalitás adta lehetőségek és a jövedelemkülönbségek jelentette egyoldalú kiszolgáltatottság egyaránt hozzájárul a terjedéséhez. (Pár éve az egyébként igen kiváló zongoraművészt, a Budapesten is közkedvelt Mihail Pletnyovot vádolták meg efféle dolgokkal Thaiföldön.) Ugyanakkor az is tény, hogy az esetek többségének jogi értelmezésére sem készült még fel a világ, ezzel is lehetővé téve nemcsak konkrét bűncselekmények eltusolását, de – miként történt ez a ’68-asok esetében – a csúsztatásokkal operáló politikai karaktergyilkolást is.

Alig egy éve Hollandiában történt egy különös eset. A Vereniging Martijn egy civil egyesület, melynek nyíltan vállalt célja volt a felnőttek és a gyerekek közötti szexuális kapcsolatok propagálása, de legalábbis az erről szóló társadalmi vita életben tartása. A társadalmi tiltakozások dacára az egyesület egy ideig zavartalanul működött, mígnem egy bíró tavaly – a „holland társadalmi normák és értékek megsértésével” vádolva az egyesület tagjait, közöttük egy papot! – be nem tiltotta. Ám az ezt követő rendőrségi eljárások semmi mást nem tudtak bizonyítani, mint hogy a Martijn tagjai csak „beszélgettek” a kiskorúakkal való szexuális kapcsolatokról. A fellebbviteli bíróság így megsemmisítette az elsőfokú ítéletet, a tagok meg jelenleg az alkotmánybírósághoz készülnek fordulni. A holland társadalom pedig képtelen kezelni az egyébként eléggé nyilvánvaló helyzetet.

Ez is igazolja: a nyitott társadalmaknak még számos teendőjük van a pedofíliát illetően, ugyanakkor Trittin sorsa bizonyítja leginkább, hogy e vádakkal visszaélők is vannak annyira romlottak, mint a pedofília bűnének elkövetői.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.