December 7-én Tőkés László irodája nyilatkozatot tett közzé, hogy a politikus nem vállalja tovább az Európai Parlamentben betöltött magas tisztséget, azaz az alelnökséget. Az érintettek – a néppárti frakció és a Fidesz – a bejelentést nagy lelki nyugalommal fogadták, a legcsekélyebb jele sem volt annak, hogy aggodalmukat vagy ellenvéleményüket hangoztatva más belátásra kívánnák bírni szeretett kollégájukat. Az erdélyi sajtó kíváncsi volt, mit szól mindehhez a Fidesz javaslatára Tőkést 2010-ben az alelnöki székbe emelő legfőbb tényező, a CDU EP-frakció, ám annak igen „diplomatikus” nyilatkozatából az derült ki, hogy nagy megkönnyebbülés volt számukra (is) megválni a politikustól.
A jelek azonban arra utalnak, hogy elsősorban a Fidesznek állt útjában a volt püspök.
Tőkés így nyilatkozott távozásának okáról: a jövőben minden erejével kizárólag az erdélyi politikai folyamatokra kíván koncentrálni. De magyarázatnak ez már csak azért is kevés, mert ottani támogatóinak száma az évek alatt egyre fogyott, bizonytalan politikai kalandozásait immáron nagyon kevesen tudják követni.
Sikertelenségének erdélyi tényeiről a már jó ideje folyó marosvásárhelyi önkormányzati választási előcsatározások tanúskodnak a legjobban. Mint ismeretes, a majdnem fele-fele arányban románok és magyarok által lakott Vásárhelyen az erdélyi magyarság pártja, az RMDSZ saját jelöltjével rukkolt elő, egy fiatal, dinamikus orvos-politikussal, akinek nagy esélye is lenne elnyerni a többség támogatását, ha a magyar szavazatokat senki sem osztaná meg. Tőkés viszont – illetve az általa elnökölt úgynevezett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – még novemberben arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmiképp sem fogadható el az RMDSZ politikusa kizárólagos magyar jelöltként; alternatívaként egy olyan román személyben gondolkodtak, aki „egyszerre képviselne magyar érdekeket, de számos románt is meg tudna szólítani”. Az elgondolással nem lett volna semmi gond, ha tényleg van ilyen jelölt, de ennek kudarcát időközben már az EMNT-nek is be kellett látnia, így lassan megérett az összefogás gondolata az RMDSZ-szel.
Csakhogy a Fidesznek ez a megoldás semmiképp sem tetszik. A magyar jobboldal láthatóan továbbra is úgy véli: bármilyen lehetséges magyar pozíció feláldozható annak oltárán, hogy az általa a szlovákiai Híd-Most párthoz hasonlóan gyűlölt – az erdélyi magyarság érdekeit formálisan 11, gyakorlatilag azonban 15 éve kormányzati szinten sikeresen képviselő, és tőlük igencsak független – RMDSZ veszítsen befolyásából, fragmentálódjék, optimális esetben kihulljon a román parlamentből. Helybeli quislingjük, egy politikai értelemben jelentéktelen figura, Szász Jenő, illetve a mögötte álló pehelysúlyú szervezet, a Magyar Polgári Párt a jelek szerint e budapesti döntésnek megfelelően, „következetesen” elutasítja az RMDSZ, illetve a Tőkés által elnökölt EMNT immáron közös jelöltjének támogatását.
Ez a második látható konfliktus Tőkés és Orbán között. Az elsőre még nyár elején, az úgynevezett 22. erdélyi, tusnádfürdői találkozón került sor, ahol a volt református püspök a nyilvánosság előtt megfenyegette Orbánt, hogy azok az erdélyiek, akik magyarországi hatalmának eddig megingathatatlan támogatói voltak, könnyen ellene fordulnak majd, ha a Fidesz nem vállal fel határozottabb szövetségesi politikát a határon túl, azaz nem fogja kizárólag az ő EMNT-jét támogatni. Tőkés az RMDSZ elleni egyértelmű állásfoglalásként saját támogatását követelte Orbántól, miközben ez utóbbi mindkettővel szemben inkább Szász Jenőt és annak magyarkodó operettpártját kívánja támogatni. Úgy tűnik, aktuálisan ez ma Marosvásárhelyen van kibontakozóban.
Orbán persze e téren is egyszerre megszállott és fantaszta: egy ideje az már nem kétséges számára sem, hogy a Tőkés által képviselt politikai hisztéria semmi jót sem hozhat, ám képtelen megbékélni az RMDSZ sikerességével, és azzal, hogy az erdélyi politikai tényezők egy részét nem tarthatja a markában, nem használhatja fel ottani és magyarországi politikai játszmáiban. Így most politikai tétjeit kizárólag arra a Szász Jenőre teszi fel, aki semmivel sem józanabb Tőkésnél, ám igencsak osztozik a volt püspök iránti növekvő közutálatban.
