Vidulj magyar, ha a nemzeti sorskérdésekben egyetértenek pártjaid! Az egyik ilyen, hogy magyar termőföldet nem vehetnek külföldiek. Ez így van 1993 óta, és nemcsak a külföldiek, de a hazai mezőgazdasági vállalkozások sem vehetnek földet, mert a cégekbe is befészkelne a labanc.
Uniós csatlakozásunk idején kaptunk hét évet, hogy a szabad tőkeáramlás alapelvével ellentétes moratóriumot fenntartsuk - ez jövőre tehát lejár. A feladat világos: kérni kell még egy kis időt, s ha az is lejár, nyilván még egy kicsit. A kormány már két éve rajta van az ügyön, puhatolózik, jelez, tárgyalgat, a konkrét igényt nyáron kell benyújtani. Egyelőre további hároméves moratóriumot szeretnénk. A hosszabbítás szerepel az MSZP választási ígéretei között, a Fidesz a magyar föld megvédése címszó alatt utal rá, az LMP a Nem hagyjuk cserben a vidéket! formulával szerepelteti. Semjén Zsolt szerint mindegy is, hogy hozzájárul-e az unió, az új kormány mindenképpen meg fogja akadályozni a külföldiek tulajdonszerzését (hogyan? kilépünk?).
De mi a gond a külföldi cégekkel? A földet nem tudják szétszerelni, hazavinni. Viszont van pénzük - ez a baj. Megvennék a nyugati tagállamok árszintjének töredékébe kerülő magyar földeket, felvernék az árat, így a magyar gazdálkodók nem tudnának földet venni. Ezért van most az, hogy termőföldtulajdont csak magyar magánszemély szerezhet; illetve külföldi magánszemély is, ha legalább három éve hivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozik Magyarországon. Akinek van pénze, az nem vehet, akinek nincs pénze, az vehet. Vehetne.
Ez kétségkívül hülye helyzet, melynek a megoldása az általános politikai konszenzus szerint: várni. Ha ez nem jönne be, mint ahogy eddig se jött, Magyarország még egyet tehet: felmentést kér a kereslet-kínálat alaptörvénye alól is.
A majd' két évtizednyi várakozásnak amúgy kezd beérni a gyümölcse. A magyar tőkések már megvásárolták, amit akartak és tudtak (bár nem tudjuk, kik is ők - talán szégyellik). A hazai földterület ötödét-negyedét művelő osztrákok, németek, hollandok jó része a megfoghatatlan zsebszerződésekkel már szintén bevásárolt. A moratórium miatt mindkét pénzes csoport olcsón vehette meg a legjobb területeket. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az eladó magyar emberek viszont sokkal kevesebbet kaptak érte, mint amennyit normális piaci viszonyok között kaphattak volna. Az esetlegesen fejlődőképes magyar mezőgazdasági vállalkozások pedig tovább küszködhetnek a földbérlettel, a kamu szerződésekkel, a bizonytalansággal, a szürke zóna minden bajával.
A piacnyitás esélyt adna az épelméjű földpolitikára. Ha viszont engedélyt kapunk a moratórium meghosszabbítására, a magyar mezőgazdaság hatékonysága, versenyképessége nemcsak a nyugati tagállamokhoz képest romlik tovább, de a régióban is lemaradunk. Abban az ágazatban, amely az adottságai, munkaerőigénye, hagyományai alapján az ország egyik kitörési, komoly versenyelőnnyel kecsegtető iparága lehetne.
