Egyre-másra kapjuk a jeleket szakértőktől, elnöki bölcsektől, nemzetközi intézményektől, hogy az ország egyik rákfenéje a korrupció. Megmozdult a rendőrség is, a következő kormány működésének első hónapjai pedig, ha hiszünk a Fidesz vezetőinek, a korrupt politikusokkal való kérlelhetetlen leszámolás ideje lesz.
Készüljünk a szezonra! Mit kell tudni a politikai korrupcióról? Hol tenyészik? Mivel táplálkozik?
Először is különítsük el kisebb testű, bár szaporább rokonától, a nem politikai korrupciótól. Amikor a Gripent gyártó cég százmilliókkal párt-háttéremberekhez küldi operettgrófját (ha küldi), az más, mint amikor a gyorshajtó tízezrest dug a rendőr zsebébe (ha dug). Nem csak az összeg miatt: az elsőben politikus, a másodikban bürokrata, gyakran alacsony rangú bürokrata az elkövető. Mi most csak az elsővel foglalkozunk.
A korrupciót a legjobb szándékú nyomozó hatóságnak is nehéz felderítenie. Miért? A bűncselekmények nagy részénél az áldozatok a felderítésben érdekeltek, ezért segítenek a rendőrnek. Vannak viszont olyan bűnök, amelyek sikeres végrehajtása után az összes résztvevő úgy érzi, jól járt. Ilyen a prostitúció vagy a kábítószer-kereskedelem - és ilyen a korrupció is. Áldozat persze itt is van: az adófizető, az ő pénzén osztozik a megvesztegető és a megvesztegetett. De ő nem lát bele a kártyákba, és nem tud segíteni a nyomozóknak.
'? Mi! Nem tudunk? Dehogynem. Közvetve: a sajtó, a nyilvánosság, a demokrácia erejével. (A www.kepmutatas.hu honlapon magyar újságírók, aktivisták, ha nyugati követségek pénzéből is, láthatólag igyekeznek javítani a helyzeten.) És aztán a legkevésbé korruptakra szavazunk.
Hadd segítsek most én is csekély erőmmel a nagyközönségnek: íme 12 tételes indikátorlistám, melyet a józan ész, a magyar viszonyok valamelyes ismerete és a szakirodalom alapján állítottam össze. (A sorrend esetleges.) Figyelem! Az alábbiak nem bizonyítékok, csak valószínűsítő tényezők: segítenek eldönteni, minek menjen nagy erőkkel utána az, akinek az a dolga.
1. Az illető nemzetközi céget más országokban már elmeszelték korrupcióért.
2. Az illető céget a valóban független magyar hatóságok (pl. a GVH) már elmeszelték másért.
3. A cég előszeretettel alkalmaz volt (vagy leendő) politikusokat jól fizető állásokban, és viszont: az érintett politikusok jól fizető vállalati állásokban, it- meg fb-tagként bukkannak fel.
4. A cég nagylelkű szponzora olyan eseményeknek, melyekhez politikai haszon igen, közvetlen céges haszon nem rendelhető.
5. A gyanús cég olyan iparágban működik, ahol könnyű eldugni, átjátszani a pénzt, ahol nem egyértelműek a tisztességes, piaci árak.
6. A cég és az állam közti szerződés a piacon szokásostól lényegesen eltérő struktúrájú - a vevő hátrányára.
7. A cég olyan iparágban működik, ahol nagyot lehet kaszálni a korrupcióval: ahol a nyereségességet nagyban a politikusok döntései határozzák meg.
8. A cég olyan iparágban működik, ahol muszáj az államnak eladni a terméket.
9. A cég fontos beszállítói nem azonosíthatók, vagy nem világos, mit nyújtanak a pénzért: a politikus által kijelölt beszállító túlfizetése a korrupció egyik gyakori csatornája.
10. A cég indokolatlanul jelentős hirdető azokban az újságokban, melyektől a leginkább várhatnánk, hogy utánajárjanak a korrupciónak.
11. A cég számára feltűnően kedvezően késnek, változnak vagy nem nyernek alkalmazást törvények, rendeletek.
12. Az ellenzék sem kovácsol politikai tőkét a már kipattant korrupciógyanús ügyekből: egy bizonyos méret fölött a korrupt cégek mindkét irányban kennek.
A listán nyilván lehet javítani, de előnye, hogy egy-egy szerződéskötés, rendeletmódosítás, közbeszerzési kiírás esetén gyorsan be lehet mérni, fennáll-e legalább három-négy körülmény a fentiekből.
Már példálóztunk a Gripenekkel. Bizonyítékunk nincs, de amikor egy olyan vadászrepülő-gyártó cég (7), amely másutt már korruptnak bizonyult (1), másutt így nem árult felszereltséggel (5) kínálja portékáját Magyarországnak, és nem világos, milyen legális szolgáltatásokra (8) felveszi a magyar politikusokkal is bratyizó Ali grófot, legalábbis felpillantunk.
Akkor is felszisszenhetünk, ha egy nagy, állami tulajdonú energetikai vállalat (6) hirdetései egyre-másra jelennek meg olyan lapokban, melyek biztosan nem a leghatásosabb csatornái néhány száz kuncsaftjuk elérésének - miközben e lapok elsiklanak a cégnek kedvező törvénymódosítás mozgatórugói és részletei (10) fölött; mely módosításhoz az ellenzék is aszszisztál (11).
Akkor is felvonhatjuk a szemöldökünket, ha egy állami vállalat egy minden lépését az üzleti titok ködébe burkoló (9) IT-szolgáltatóval (5) tizenötmilliárdért (7) a piacon szokásosnál jóval hosszabb, tízéves periódusra (6) szerződik.
Egy céget persze nem szabad csak azért elítélni, mert autópályát épít vagy szakpolitikai tanácsokat ad, és nem zsömlét vagy hajvágást árul (8). De még azért sem, mert a részvényeseket egy néhány évig kormányzati hivatalt is viselt üzletember képviseli az igazgatótanácsban (3). Azért sem, mert a szoftver nehezebben árazható, mint a banán (5). Viszont a közrendőr is tudja, hogy a kiégett lámpájú, itt-ott megnyomott sportkocsiját éjszaka a megengedettnél gyorsabban vezető magányos fiatal férfinál nagyobb valószínűséggel talál heroint, mint a szombat délelőtt a Balaton fele haladó családi Suzuki csomagtartójában.
S végül egy fontos megjegyzés. A politikai korrupció politikusi kínálatának egyik legfontosabb forrása a pártfinanszírozási rendszer. Amíg a választási kampányokat Magyarországon tízszer annyiból vívják, mint amennyiből legálisan szabadna, amíg a politikai elit nem hajlandó közösen átszabni a pártfinanszírozás szabályait, addig a valóban a parlamenti többségre törő párt pénztárnoka számára a kérdés csak az: honnan kaparja össze a hiányzó milliárdokat. Az illegális pénzgyűjtés a párt szempontjából a szükséges rossz: rajongásból nem lesznek óriásplakátok és szórólapok. A pártok megvesztegetése iránti kereslet tehát bele van kódolva a rendszerbe.
Ezen nem segít a listám sem. Az olvasónak viszont segíthet abban, hogy az alaptalanul vádaskodó paranoia meg a félrevezető manőverek és a nagyszabású politikai korrupció plauzibilis gyanúja között nagyobb találati aránnyal tehessen különbséget.
Hasonlóképp válogathatná ki a rendőrség, az ügyészség, a minisztériumok ellenőrzési osztályai, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és az Állami Számvevőszék is a fentihez hasonló kritériumok alapján a gyanús, alapos ellenőrzésre, vizsgálatra méltó tranzakciókat - ha valóban rendet akarnának vágni a politikai korrupció gizgazában.
És ehhez még új hivatal se kell.
