"El kell távolítani egymástól a minimálbér és a segély összegét azért, hogy ne legyen kifizetődő a munka helyett szociális támogatásra számítani" - mondta Magyarország miniszterelnöke még a nyár elején. Sokféle fogás esik ezen a mondaton, de az egyik, eddig figyelmen kívül rekedt rejtett üzenete nem szociálpolitikai. Azt is sugallja a mondat, hogy a kormány jövőre a minimálbért is jócskán meg kívánja emelni. Teheti, mert egy hároméves minimálbér-megállapodás (2006-ban 62 500, 2007-ben 65 500, 2008-ban 69 000 forint) most jár le, a 2009-es összeg még alku tárgya. Tegyük fel, hogy arra készülnek, hogy az inflációt is meghaladó mértékben megemelik. Kinek is lesz ez jó? Jó lesz-e ez az országnak?
A minimálbér emelése jellegzetes baloldali ügynek tűnik: keressenek többet a szegények, fizessen nekik a kizsákmányoló kapitalista. Különben is, a minimálbéren bejelentettek nagy része biztos úgyis adócsaló, legalább fizetnek majd belőle adót és nyugdíjjárulékot. Ez a gondolatmenet meggyőző - mindenkinek, aki életében nem tanult közgazdaságtant. Aki tanult, annak az első félévben elmagyarázták, hogy a hatósági árplafon eredménye hiány lesz és feketepiac, a minimálbéré pedig feketemunka vagy munkanélküliség. A logika egyszerű: akinek a munkája kevesebb hasznot hajt a munkaadójának, mint a (megemelt) minimálbér, azt a munkaadó többet nem fogja (legálisan) alkalmazni. Persze ez nem a minisztériumi fogalmazót, a középiskolai tanárt, a bankfiókvezetőt, a rendszerfejlesztőt fogja érinteni, hanem a varrodában nyolc osztállyal dolgozó asszonyokat, segédmunkás férjeiket és a szakmunkásképzőben húsz éve megszűnt szakmára most kiképzett, funkcionális analfabéta gyerekeiket.
A világ közgazdászainak zöme úgy gondolja, hogy a minimálbér-emelés rossz a társadalom egészének. Nem véletlenül: az empirikus közgazdaságtani kutatások nagy része is arra jut: a minimálbér emelése növeli a munkanélküliséget. Persze a közgazdaságtan szereti időnként megkérdőjelezni saját állításait, már csak azért is, mert az elfogadott tételek cáfolása által könnyebb tudományos babérokat begyűjteni, mint századszori alátámasztásuk révén. És az is igaz, hogy ha nem a verseny, hanem a munkaadó erőfölénye, a munkaadók bérrel kapcsolatos összejátszása lenne a jellemző a rosszul fizetettek munkaerőpiacain, a minimálbér elvileg akár növelhetné is a társadalmi jólétet. Ráadásul a minimálbér-emelés negatív hatását messze nem minden tanulmány tudja statisztikailag kimutatni. Nem ördögtől való gondolni azt sem, hogy különböző országok különböző munkaerőpiacain a különböző szintű minimálbérek különböző mértékű emelésének akár különböző hatása is lehet.
Szóval mi lehet a hatás itt, Magyarországon? Nálunk legutóbb 2001-ben emelte meg a kormány látványosan a minimálbért. Az intézkedés remek lehetőséget adott a vizsgálódásra, és hatásait két magyar munkagazdász, Kertesi Gábor és Köllő János az ökonometria eszköztárát bevetve ki is számolta (mégpedig a Közgazgasági Szemle 2004. áprilisi számában). A 25 500 forintos minimálbért egyből 40, majd egy év múltán 50 000 forintra emelő Orbán-kormány és a közgazdaságtan nagyobb dicsőségére ki is derült, hogy "az emelés hatására 2000-2001-ben éves összehasonlításban legalább 3,5 százalékkal csökkent a foglalkoztatás az 5-20 fős kisvállalatok körében; a minimálbéren (túl)fizetett munkavállalók kétszer olyan valószínűséggel vesztették el az állásukat 2001 második-negyedik negyedévében - átlagosan hétéves folyamatos munkaviszonyt követően -, mint a náluk kicsit jobban fizetettek; és 2001-ben, majd 2002-ben is erőteljesen romlott az alacsony bérű segélyezett munkanélküliek elhelyezkedési esélye."
A Magyar Narancs olvasói pedig, ha nem érintette őket közvetlenül az emelés, immár nem a korábban minimálbérért kubikolók adójából kapnak egy-két milliméter autópályát, hanem a segélyeikhez tehetnek hozzá egy-két fillért - a magunk adójából. Egy másik, az elméleti hátteret és a helyenként ellentmondásos nemzetközi tapasztalatokat is áttekintő tanulmány (Benedek Dóra et al.: Minimálbér-emelések Magyarországon 2001-2006, PM Kutatási Füzetek, 16. szám) lényegében ugyanerre a következtetésre jut.
De ha a minimálbér-emelés kiszúr a közvetlenül érintett szegényekkel és csődbe kerget vállalkozásokat, miért van az országok 90 százalékában egyáltalán minimálbér, és miért emeli azt szinte minden kormány (most épp a szomszédaink: http://www.hirtv.hu/gazdasag/?article_hid=232948) lelkesen, évről évre?
Azért, mert a minimálbér-emelés nem közgazdaságtani kérdés, hanem politikai. Az ügyek azon családjába tartozik, ahol egy kormányintézkedés politikai befolyással nem bíró, tájékozatlan kevesekkel bán el, sokakban viszont jó érzést kelt. Ilyen, amikor egy bűnügyi bulvárhír kapcsán az elkövetők egész osztályára követeli a büntetési tétel megháromszorozását a politikus, vagy amikor a bevándorlókon kell példát statuálni. A politikai kalkulus ilyen esetekben nagyon más, mint a jóléti: szavazatok tízezreit lehet megszerezni, csak le kell értük hajolni, veszíteni meg nem veszít a politikus egyet sem. Legfeljebb az ország egésze: drága pénzen további évekig tartjuk bűnözők tucatjait feleslegesen börtönben, vagy épp megakadályozzuk, hogy hiányszakmákat bevándorlók töltsenek be.
Visszatérve a mi történetünkhöz: az állásukat elvesztő varrónők azt talán érzik, hogy nem kizárólag Schulze úrra, a cipőfelsőrész-varrodáját Bulgáriába (minimálbér átszámítva: 45000 forint) áttelepítő tőkésre, hanem a kormányra is dühösnek kellene lenniük, de azt biztosan nem tudják, hogy épp a minimálbér-emelés húzta ki a lábuk alól a szőnyeget. Azok, akik most munkanélküliek, és épp a minimálbér-emelés miatt nem találnak új munkahelyet, végképp nem jönnek erre rá. Sokakban viszont jó érzést kelt az intézkedés: ejnye, végre tett a szegényekért valamit a kormány vagy az emelést kiküzdő szakszervezet. Ráadásul kézzelfogható hasznot is láthat az egyszerű dolgozó: például ha szemfüles a munkaadója, és tövig kihasználja a cafeteria-rendszer előnyeit, több üdülési csekket (adómentesen adható felső határ: egyhavi minimálbér) kaphat jövőre.
A tanulság csak annyi, hogy sose higgyünk a politikusoknak, de akkor végképp ne, ha olyasmit kínálnak, amiről úgy tűnik, mindenkinek csak jó. Ha lenne olyan, már réges-rég megcselekedték volna. Ilyen ügyekben éljünk a gyanúperrel, és forduljunk a szakemberhez, aki legfeljebb akadémikus akar lenni, nem miniszterelnök vagy újraválasztott szakszervezeti vezér. Cipőt a cipőboltból: minimálbér-emelési hatáselemzést a munkagazdásztól! Azt ugyan ne nagyon várjuk választások előtt a kormánytól, hogy csökkentse a minimálbért, de azt, hogy ne olyasmivel halásszon szavazatot, amiről tudjuk, hogy rossz az ország egészének, leginkább épp az érintett szegényeknek, igenis követelhetjük tőle. Főleg akkor, ha elég sokan átlátunk rajta. És azt is elvárhatjuk, hogy az átlagdolgozó kedvezményeit (például az üdülési csekket) ne tegye a minimálbértől függővé: ne maga drótozza még erősebbre azt a politikai csapdát, amely négyévente rázárul. Meg persze miránk.
Rovatunk új szerzője közgazdász.
