Csak nemrég olvashattuk, hogy milyen gyorsan szaporodik a devizahitelüket nem fizetők száma. A 90 napon túl fizetőket tartalmazó BAR-lista (hivatalos nevén Központi Hitelinformációs Rendszer, KHR) január elején már közel egymillió embert tartalmazott. Kiderült azonban, hogy kormányunk (Matolcsy György személyében) már októberben benyújtott egy olyan javaslatot, ami kezeli a problémát: januártól a nem fizető adósok - miután rendezik a tartozásukat - a korábbi öt év helyett csak egy évig szerepelnek majd a BAR-listán. Nos, így kétségtelenül javulni fognak a devizahitelesek kimentéséhez kapcsolódó termelési mutatók, de valóban biztos-e az, amit a módosítás nagyvonalú indoklása tartalmaz: "Szükségtelen és célszerűtlen az ügyfél adatainak a KHR-ben való szerepeltetése akkor, ha rendezte a szolgáltatóval szemben fennálló tartozását."
Először is, mennyiben segít az intézkedés a bajba került adósokon? Miután a szabály azokra vonatkozik, akik már visszafizették tartozásukat, azoknak természetesen nem sokat számít, akik nem tudják törleszteni a hitelüket. Azoknak hasznos, akik kifizetik elmaradásaikat, és a módosítás miatt már egy év múlva eséllyel pályázhatnak más bankoknál hitelért, hiszen a pénzintézetek most már nem tudhatják, hogy az adós korábban nem tudott törleszteni. Ez persze tagadhatatlanul könnyebbség. De azért némi introspekció után akár kétségek is ébredhetnek bennünk azzal kapcsolatban, hogy mennyire lenne jó nekünk, ha gyorsan új hitelt vehetnénk fel, miután kiderült, hogy hajlamosak vagyunk túlságosan eladósodni.
A kérdés másik oldala az, hogy milyen hatással van az intézkedés a bankokra és azokra, akik "rendesen" fizetik hitelük részleteit. De miért fájna nekik az, hogy gyorsan lekerül a szomszéd a BAR-listáról? Két okból. Egyrészt a BAR-lista erős ösztönzést biztosít arra, hogy az adósok tényleg befizessék a törlesztőrészletet, mert egyébként egy jó ideig nem kapnak hitelt. Ha erős ez az ösztönzés, akkor kisebb annak a veszélye, hogy olyanok is abbahagyják a részletek fizetését, akik erre képesek lennének. Ez pedig csökkenti a hitelezés kockázatát és költségeit.
A BAR-lista másik funkciója az, hogy csökkenti a bankok és a hitelért jelentkezők közötti információs szakadékot, más néven aszimmetriát. Ha a BAR-lista segít a jó és a rossz adósok megkülönböztetésében, akkor a bankok külön versenyezhetnek egymással a rossz és jó adósok piacán, ezért a jó adósok kedvezőbb feltételekkel vehetnek fel hitelt. Sőt, ha a jó és rossz adósok közötti megkülönböztetés nem lehetséges, akkor a magasabb kamatok miatt kevesebb jó adós vesz fel hitelt, így megnő a rossz adósok aránya az összes adós között, ami az egész hitelezést jelentősen drágábbá teszi.
Ugyanezt kicsit más szemszögből is megközelíthetjük. Ha valaki jó adós, akkor megfelelő hitelinformációs rendszer mellett ezt minden bank tudja, ezért mindannyian versenyeznek érte. Ha viszont nincs jól működő hitelinformációs rendszer, akkor csak a saját bankja tudja róla, hogy ő jó adós, és információs előnyére építve - verseny hiányában - magasabb kamatokat kérhet el tőle, mint amekkora a kockázat alapján indokolható lenne. A jól működő hitelinformációs rendszer tehát az egyik előfeltétele annak, hogy valóban jó kimenetelhez vezessen a verseny ezen az amúgy számos problémával küzdő piacon.
A BAR-listához hasonló eszközök tehát csökkenthetik a hitelezés költségeit, javíthatják a pénzügyi rendszer hatékonyságát, és ezen keresztül segíthetik a gazdasági növekedést. Nehéz persze megmondani, hogy mennyiben veti vissza mindezeket a funkciókat a mostani változás - az azonban biztos, hogy egy olyan kormánynak, amely az építőipar fellendülését tartja az egyik kitörési pontnak, jól át kell gondolnia az intézkedés lehetséges hátrányait is.
Hasonló problémákat vetett fel a Bankszövetség is, amellyel - úgy tűnik - kormányunk elfelejtett egyeztetni. Annál inkább figyelembe vette Németh Zsolt jobbikos képviselő véleményét, aki október elején, tehát Matolcsyt három héttel megelőzve nyújtotta be ugyanezt a javaslatot, amely szerinte "radikálisan elősegíti a KHR-ből történő kilépés lehetőségét".
Az embernek az a gyanúja, hogy a kormány egyfajta csapdába került, miután kiderült: nincs elég pénz a devizaadósok tényleges megsegítésére, ezért nem sikerült néhány hónap alatt létrehozni egy hatásosan működő nemzeti eszközkezelőt. Erreföl muszáj volt néhány olyan intézkedést hozni - ide tartoznak a Kósa-Rogán-törvény pontjai is -, amelyek nem kerültek sokba a költségvetésnek, nem is sokat segítettek a devizahiteleseken, de legalább a cselekvés illúzióját keltették. Valószínűleg a BAR-listás törvényt is hasonló motiváció vezette, de közel sem biztos, hogy ez a törvény összességében kedvező hatású lesz.
Pedig a hitelinformációs rendszer körültekintőbb szabályozása hasznos irányba mozdíthatná elő a hitelezést és ezen keresztül a teljes gazdaság helyzetét. Ehhez azonban egy ilyen rendszer valódi céljából kell kiindulni, és nem abból, hogy ki kell menteni az embereket a lelketlen adatbázisból. A BAR-lista tényleg nem a legkifinomultabb eszköz a fenti információs problémák kezelésére: nem derül ki belőle túl sok minden a rajta szereplők hiteltörténetéről, csak azt tudják meg a bankok, hogy rajta van-e valaki, vagy sem. Másrészt a BAR-lista csak a rossz adósok kiemelésére alkalmas; indokolt lenne egy olyan lista létrehozása is, amely a jó adósokat tartalmazza.
A hitelinformációs rendszer reformjának tehát olyan irányba kellene elindulnia, hogy minél több és pontosabb információt tartalmazzon. Ilyen módon a bankok maguk dönthetnék el, hogy milyen hiteltörténettel rendelkező ügyfélnek milyen feltételek mellett adnak hitelt. Ha sok információra épülő és hatékony verseny alakul ki, akkor a bankok nem "büntetik" majd jobban az ügyfeleket, mint amennyire indokolt. Az átgondoltan és hatékonyan kialakított bankközi információs rendszer egyszerre segítené a hitelezés jobb működését, és azt, hogy minden ügyfél a saját hiteltörténetének megfelelő feltételekkel kaphasson hitelt.
