Bán Zoltán András: Noé vendéglője

Tizennyolcadik számla – A Táltos bekeríti házát

  • Bán Zoltán András
  • 2015. augusztus 16.

Egotrip

Neveltetésem tiltja, hogy elmeséljem mindazt a pokoli hányattatást, siralmat, nyögést és fogaknak csikorgatását, ami Dunaalmásról való hazautazásunkat kísérte. Legyen most annyi elég, hogy míg mi Petri Gyurink sírjánál áhítatosan gyakoroltuk szerfölött italozó életmódunkat, addig a Magyar Művészeti Alkotóház kocsiját vezető sofőrünk ugyancsak holtrészegre itta magát ama két SMS hírére, melyekben Nyuszkó nevű menyasszonya értesítette, hogy Bécsbe szökött a Grinzinger Teufels­kerle nevű, a harmadosztályból éppen kiesett focicsapat védekező középpályásával. Sajna eközben magával vitte mintegy ötezer euróra és háromszáz amerikai dollárra rúgó készpénzes megtakarításukat is, „majd megadom forintban, szivi” jeligére. Az elhagyott tehát mocsaras másnaposságában szépen bele is vezette autónkat egy lomha kamionba, így nem sokon múlott, hogy az „utazás két sírdomb körül” a végén nem egy mezei tömegsír körül zajlott. Mint két nappal később a kórteremben aggódó arccal fölém hajló Fizetőpincérünktől értesültem, a biztonsági övet hanyagoló sofőr teljes terjedelmében magába fogadta a volánt, így őt már többé nem nyomasztja a grinzingi ördögfióka; a tűzoltók Nemetscheket válságos állapotban vágták ki a roncsból, Szabó Ervinné megúszta egy láb- és kartöréssel, magam közepes erősségű agyrázkódást szenvedtem és en passant eltört a balsó kisujjam, míg a Táltos, csodaszarvas módján, mindössze egyetlen homlokkarcolással szökkent ki a saját lábán az autóból.

És amikor három hét múltán, immár a saját lábamon belépek törzskocsmám úgynevezett kerthelyiségébe, hogy legalább ellenőrizzem a kispolcomon sorakozó Mámor Kiskönyvtára állapotát, azt kell látnom, hogy a Táltos egyedül gubbaszt az egyik sarokasztalánál. De ki tudná meglepetésemet leírni (hacsak nem én magam…), amikor észlelem, hogy asztalát bokamagasságban nemzetiszínű cukorspárgával vette körül, melyet nagyjából másfél méterenként egy-egy kiürített borospalack tagol, és a megszokott fröccshadsereg helyett most üres ásványvizes poharakat bámul, sőt meg­jelenésemkor egy limonádéval csurig töltött korsót emel üdvözlésemre!

– Nagyon odáig van – mondja a fröccsömmel elém siető Fizetőpincér. – Még délelőtt húzta fel ezt a spárgasövényt. Ráadásul azt követeli, hogy készítsek elő egy éles ollót, mert csak a megfelelő pillanatra vár, hogy évtizedek óta növelt copfját levágja, és a tűzbe hajítsa, mintegy privát holokauszt gyanánt a hajdani pogány magyar isteneknek.

– Igen, filológus uram – sóhajtja maga elé a Táltos. – Új lapot nyitok. Ha az ország szögesdrótból font kerítéssel koszorúzza önnön homlokát, én sem akarok elmaradni a nemzeti mozgalomtól. De ez magánspárgaketrec, melynek őrtornyait régen kihörpintett magánpalackjaim alkotják. Hogy is mondja a horvát származású Babitsunk!?

A gazda bekeríti házát – nyögöm oda megrökönyödve.

És már szavalja is a Táltos a sok limonádétól kissé fénytelenné vált hangon: „Léckato­náim sorban állnak már, pici / földem a földből kikerítve, könnyű szál / dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan / igazságukban; ők a törvény, ők a jog, / erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők, / kizárva minden idegent.”

– Ugyan már, maga komolyan veszi ezt az egészet? – próbálom eltéríteni. – Csak nem képzeli, hogy tényleg megépítik ezt a 170 kilométeres védművet?! Nézze, maga nem ma született csecsemő, a Kádár-szisztémát is végigcsinálta, kormányok jönnek és mennek, de maga és az irományai megmaradtak, és meg is maradnak, ha szorgalmasan dolgozik. De ehhez itt nem megfelelőek a munkakörülmények. Azt tanácsolom, haladéktalanul rendeljen a kontómra egy kerítésszaggatót!

– Hagyja már ezt a tipikusan balliberális szarkazmust! Maga pontosan tudja, mennyire támogattam ezt a kormányzatot, például legjobb avantgardista meggyőződésem ellenére beléptem a Magyar Művészeti Alkotóházba is. De betelt a pohár.

– Különösen a sofőrnek… – veti oda a Fizetőpincér sóderszárazon.

– Gondoljon a Bartókról és Kodályról tervezett nagy regényére! Dolgozzon! – próbálom a hiúság vizeire kormányozni a hajót.

– Ezeknek??!! De hiszen ezek éppen őket, a magyarság legszebb atlétáit akarják kitagadni! Nem vagyunk méltók őssejtjeinkhez! Nemrég véletlen a kezembe került a tudós Czeizel professzor tanulmánya, amelyben azt kell olvasnom, hogy Bartók apja magyar és bunyevác, míg anyja lengyel származású volt. Kodálynál pedig: az apa flamand, az anya lengyel. Hát ők is menekültek voltak valamikor, nem?! Eljött a perc! Kérem az ollót!

– Ollót nem tartunk az étlapon – jelenti ki fe­lém kacsintva a Fizetőpincér. – Mindamellett a nemzetes uramnak van némi igaza. Mert ne feledjék Machiavelli figyelmeztetését a Discorsi lapjain: „Az a nép, amely megszokta, hogy egyetlen fejedelem uralma alatt éljen, ha történetesen szabaddá lesz, nehezen tudja megőrizni a szabadságát. E nép olyan, akár az erdők állata, vadnak született, de mindig börtönben, szolgaságban kapta táplálékát, aztán ha véletlenül szabad lesz, és kikerül a természetbe, nem tudván, hogyan szerezzen táplálékot, zsákmánya lesz az első arra járónak, aki bilincsbe akarja verni. A szabaddá lett állam nem barátokat, hanem ellenségeket szerez magának.”

– És ezek az ellenségek ősi testvéreink! És Czeizel professzor meg nem áll – veri tovább a vasat a Táltos. – Kimutatja, hogy a kortárs magyarság génállománya szoros rokonságot mutat a szomszédos németséggel, szlávsággal. A magyar férfiak hatvan százaléka az Európában élő őskőkorszakbeli férfiak leszármazottja. A jelenkori magyar férfiak 93,3 százaléka négy ősapától származik! A kortárs magyarság őseit tehát nem elsősorban az ősmagyarok közt kell keresnünk. Hol lennénk mi most, ha Kun László is szögesdróttal fogadja őket?! Ide az ollót!

– Itt van, szívem. De szabadulásodra hozom! – kiáltja ekkor a bejárat felől egy édes női hang, mi meg megkönnyebbülten látjuk, hogy a Sztarec karjára támaszkodva begipszelt lábbal, magasra tartott ollóval Szabó Ervinné biceg be a kocsmakertbe, letérdel, és egy határozott mozdulattal kettévágja az asztalt körülövező spárgát. – Horn Gyuláné… – dörmög a szakállába a Sztarec, és a Fizetőpincér felkiált: – Apoteózis! Ma a ház állja a tizennyolcadik számlát!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.