Szünet a kánikulában, csepereg, ideális idő az utazáshoz. Az eső utolsó belső útjára kíséri Resti Kornélt.
A vonat a Keletiben a 2. vágányról indul, ez jó, ott van a Panda büfé, a legszélén. Zárva. Akkor vissza a Kicsi büféhez. Rákosnál tér le a vágány Sülysápra, Resti leszáll Rákoshegyen, állomást nem lát, csak rozsdás oszlopcsarnokot a peron fölött. Esik, de csak szaggatott szünetjelekben, mint régi kópiákon. Megtalálja az állomást is, kerítéssel elzárva, a váróteremben megérti, miért. BÛNÖZÜNK ÉS RONGÁLUNK!, hirdeti az egyik falfirka, valóban. JOBB (náci) SZÉLSÕ!!! KISZOPOD A FASZOM??? SÕT! LE IS HARAPOM, HOGY NE SZAPORODJ! Helyben vagyunk. Állatok násza: LOVE Cica + Maci. Resti összerezzen, még élők nevével telefirkált váróteremkriptában megszólal a hangszóró. Vonat érkezik Mendéről... Vagy Mendére? Menekül a kísértetállomásról. A falon van még egy hosszú vers a boldogságról, de szerencsére kifogy Resti tolla. Bemegy a - mindig - szemközti kocsmába, Sorompó Pince Klub, se sorompó, se pince, a pultosnő törzsvendégével egy asztalnál, és tolla sincs (unicum van, 450). A nem létező állomás környékén az élet jelei, Cukrászda, Lottózó, Húsbolt. A Szupermarketben, mely kicsiny bolt, vesz egy tollat, folytatja.
Leszáll, elmegy a vonat, és akkor, mint valami látomás, előtűnik Rákoskert állomás, akár egy takaros kúria, előtte nyári lak, most egy kempingbicikli lakik benne; előtte kerékpártároló és szelektív hulladékgyűjtő, homlokzatán - működő! - óra, oldalán a menetrend és emléktáblák:
A II. világháborúban elesett hősi halottak, mártírok és áldozatok és A II. világháborúban hadifogságba esett, valamint szovjet munkatáborokba elhurcolt rákoskertiek emlékére. Egy ismertető táblából kiderül, Resti most a Merzse-mocsáron jár, gázol által, mindazonáltal az épületbe nem tud bejutni, bár nem akad útjába réti csík, lápi póc, nem találkozik vérfű boglárkalepkével, sem kis őzgébiccsel, nem kísér(t)i közönséges rence, budai imola, keskenylevelű gyapjúsás, hússzínű ujjaskosbor. Resti botcsinálta botanikus bakter szeretett volna lenni mindig, szenvedelmes kertész indóház virányos kertjében, lám, itt minden megvan, éldegélne boldogan Budai Imolával... Az állomás foglalt, RÁKOSKERTI KERÉKPÁROS CENTRUM, ÜZEMELTETÕ: RÁKOSKERT VASÚTI KÖZLEKEDÉSÉÉRT ALAPÍTVÁNY. Az állomáshoz (-tól) árnyas allé vezet (Rákoskert sugárút), öregúr jön dudorászva, egyik kezében ágas bot, másikban két hajléktalanszatyor. Hol van itt a kocsma? Nincs, hál'isten, sose volt, az öregnek megvan a lesújtó véleménye, fütyörészve el. Resti most már biztos benne, egy másik bolygóra érkezett. Erős dioptriás, bézbólsapkás bukkan elő az alléból, micsoda idő! napok óta! Pesten is esik, mondja Resti, mintha nem Pesten lennének, nem is. A szemüveges behúzódik a nyári lakba, bulvárt olvas (lám, a világ, csak behatol, durván, Rákosszentkertbe), G. Zsazsáról csevegne, de Resti körüljárja még egyszer az állomást, ilyet úgyse lát. Üljük-körül-az-asztalt, tűzrakóhely - rákoskerti éjszakán pattog a tűz, csöpög a szalonna, gyöngyöz a fröccs, elcsattog az utolsó pesti (23.50) és tápiószecsői (0.14) vonat. Itt honn vagyok? Resti, lepusztult állomások, (feltételes) megállóhelyek űzött vándora belenéz az alléba, fölszáll a vonatra, és megy vissza, haza, a Kelet(i)be.
A Panda büfé nyitva, ennyit fejlődött a világ egy rövid retúr alatt. Viszont nincs unicum, nincs fejlődés. Bemondják, Jaroslav Hasek Eurocity vonat indul Párkány, Pozsony, Brno útirányon át Prágába, Resti elmereng, hatra odaérne-e a Kehelybe. Reggel hatra. És elindul a Józsefvárosi pályaudvarra, villamossal.
Budapest-Józsefváros, zárva. A bejárat bedeszkázva. A lépcsőn törött Sangria-üveg, Aquarius-flakon, Bond, LD cigarettásdobozok, kidobott, kibelezett tévé. Itt nincs élő adás. A falon emléktáblák.
TISZTELGÉS A "SÍR NÉLKÜLI HÕS ELÕTT" 1944 végén a nácik magyar bűntársai erről az állomásról indították útnak a haláltáborok felé a még megmaradt zsidók ezreit. 1944 novemberében és decemberében Raoul Wallenberg svéd diplomata három alkalommal, személyes, bátor fellépésével zsidók százait mentette ki a halálvonatokból, svéd okmányok segítségével kényszerítve ki a szabadon engedésüket.
Egy másikon: Áldott a mártírok emlékezete! (Egy vagonból segítségkérő kar nyúl ki, az ablakban fejek egymás fölött, mintha koponyák polcokon.) A harmadikon: 1868-1993 A 125 ÉVES MÁV ELSÕ VONALÁNAK EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTA A MÁV VEZÉRIGAZGATÓSÁG. A negyedik emléktáblának csak a helye, az emléktábla vakolatemléke. A bejárat fölött kék alapon sárgáll az állomásnév, alatta a szárnyas MÁV-embléma. Az óra tizenkettőt (dél? éjfél?) mutat. Ablak rácsában reklámújság. POGGYÁSZ EXPRESS RAKTÁR, kinek a milyen poggyásza, és hová, hogy ennyire sürgős? Alig olvasható fekete tábla, itt és most cinikussá kopott felirat: FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI RENDELÕ. Bent az állomást felverte a gaz, akácfák nőnek a sínek között, az élet él és. Hangszórók a szélrózsa minden irányába, némák. A peron rozsdásodik, mint akármely elhagy(at)ott állomás. Vezetékek feszülnek az égnek, zöld oszlopon reflektorok, magasles, őrtorony vagy mi, mit őriz. A peronon fehér mosdó vagy mosogató vagy ivókút, fölötte IV"VÍZ, fekete x-szel áthúzva, az élet vize. Hová vezetnek ezek a sínek. Restinek van egy régi menetrendje, az állomás rajzával, hat sín, az Újszász-Szolnok és a Kunszentmiklós-Tass vonal ment erre, immár a Keletiből és Kőbánya-Kispestről indulnak, nem érkeznek, elmentek a vonatok.
Resti Zugló felől érkezik, gyalog a felüljáró alatt. Mindenütt szemét. Egy rózsaszín gyerekautó, egy kék gyerekbicikli, egy barna pléddel letakart autóülés, számtalan szatyor mellett egy férfi rubikkockázik. Mi van itt, lomtalanítás? Resti (vak)vágányok között, mint aki sínek közé szart. Magányos mozdony jön, megáll, ott az állomás, Rákosszentmihály. Málló vakolat, de az egyik szárny szépen renoválva, bent hinták, kosárpalánk. Magánterület. Az épület mellett háztartási gépek halomban, ketten szerelnek valamit. Az állomás oldalában sárga fotel, szék, fólia alatt heverő, hajléktalanhajlék. Mozdony dudál, és megy tovább a Szuglói Körvasúton. Az állomásudvaron betonkeverő, tatarozzák a másik szárnyat is. Büszke tábla az utcán: FEJLÕDÕ KERTVÁROS, 150 új utat építünk! Ezért nem kell nekik vasút(állomás). Vissza a felüljáróhoz. A rubikkockás férfi falatoz, Resti bemegy a Kispipa kocsmába (unicum, pohár sör 640), nem Seres Rezső, de két bézbólsapkás játszik, kattognak a nyerőgépek. Nő érkezik papucsban, kék-fehér kockás dzsekiben (Síiskola Budapest). Leül egy rövidnadrágos kopasz mellé, és elmeséli az életét. Törzsvendégek érkeznek, mindenkivel kezelnek, csak a síiskolás nővel és Restivel nem.
Elállt az eső. A rubikkockás zsebre dugott kézzel őrzi kincseit. Elrobog egy szürke vonat, ez volt az utolsó belső út. Bezárt, nem létező állomások, emléktáblák kópiás, kozmikus esőben, mintha a sztalker zónájában. Mennyi zóna, Nagytéténytől Rákosszentmihályig!
Azért a Szuglói Körvasútra egyszer majd felszállok.
