"Korlátlan szabadságot" ígér a Matáv vérciki Internet-reklámkampánya, amelyből kiderül, hogyan képzeli el a főkreatív a cég becslése szerint százezres nagyságrendű célcsoport átlagos egyedét: egy tizenéves, túlgyorsított infodzsánki biztonsági övvel felszerelt forgószékkel, hogy ki ne vigye a monitorszél az ablakon, amikor "a szupersztrádán szörfözik". Ezt a kampányt nyilván nem tartja el az a néhány ezer MatávNet-előfizető, de a Matávnak amúgy sem hiszi el senki, hogy nem a telefóniában szerzett nyereségét fordítja az Internet-piac meghódítására. Elméletben csak a hangtelefóniára kiterjedő koncesszióját ugyanolyan aggályos módon használja ki tehát, mint ahogyan például a Microsoft a személyi számítógépekhez készült operációs rendszerek piacán élvezett vezető szerepével él vissza a világhálózaton. A Microsoftnak rengeteg konfliktusa támadt emiatt, nálunk viszont megjósolható, hogy miközben a kormány az alternatív távközlési szolgáltató megalakulása körül szerencsétlenkedik, a ma már profi multiként viselkedő Matáv a teljes telekom-liberalizációig maradt négy év alatt egyeduralmát és erőfölényét kihasználva feltűnés nélkül kisakkozza majd potenciális versenytársait, mint Deep Blue Kaszparovot. Ugyanis ez a cég ma már nem csupán telekommunikációs hálózatok kiépítésében, működtetésében és értékesítésében gondolkozik, hanem - a szoftveróriáshoz hasonlóan - az imidzsteremtésen túl is rámozdult a médiára.
Sok mindent és sok mindenkit megvásárolt a Matáv az utóbbi években a telefon-előfizetők pénzén. Ami az Internet-bizniszt illeti, átigazolt lassan az összes jó nevű egyetemi rendszergazda, és a tartalomszolgáltatás felé való elmozdulást jelzi, hogy ott kötnek ki újabban a webdizájnerek is. A hálózati tartalomszolgáltatás jelentősége egyelőre például a televíziózáshoz képest elhanyagolható, azonban olyan kísérleti terepet biztosít, ahol a cég rákészülhet arra - a megatrendek alapján nagy valószínűséggel prognosztizálható - új világra, amelyben sávszélesség és médiahatalom elválaszthatatlanul összefonódik majd. A Matáv felismerte, hogy a hálózati infrastruktúra a tartalomszolgáltató-iparral és valamelyik izmos médialobbival összekapcsolva a huszonegyedik század információs társadalmának hajnalán egy médiabirodalomhoz vezető út első lépcsőfoka, ergo azok a kisszolgáltatók, akik független cégként, a Matáv infrastruktúráját bérelve tartalomszolgáltatásba kezdtek, a MatávNet próbaüzemének lezárultával rendesen meg lettek szívatva: a korábban átalánydíjas bérelt vonalakon, amelyek segítségével a MatávNeten keresztül kapcsolódnak az Internetre, egyik napról a másikra bevezették az adatforgalom után történő számlázást, feltűnően magas tarifákkal. A felháborodott kisszolgáltatók meg is alakították érdekvédelmi szervezetüket, a belviszályok által máris megosztott FASZ (Független Adatszolgáltatók Szövetsége) azonban hiába mondja és mutatja, ma már nyilvánvaló, hogy a Matáv el fogja lehetetleníteni és ki fogja vásárolni ezeket a kiszolgáltatott helyzetbe került kis cégeket, mert falakon belül akarja tudni az új, digitális média minél nagyobb szeletét.
A Matávnál tetten érhető profilbővítésben szerepet vállalt az a merészen manőverező esztéta-hullámlovas is, aki a digitális forradalomról elmélkedve alig két éve így írt a Narancs hasábjain: "Megannyi kínos kérdés vár megoldásra. Például az, hogy kié lészen a 2-es vagy a 3-as magyar csatorna. Úgy értem, a kereskedelmi csatorna. Például azoké a németeké, akik már benn ülnek a Matávban? Biztos, hogy ez jó vicc lenne? Szerintem rohadt rossz vicc lenne. Szerintem például jobb lenne, ha akárki másé lenne, de nem lenne az övék, egyszerűen azért, mert senki sem hiheti, hogy a távközlésben szerzett prioritás és a televíziózásban szerzett hatalom nem köthető és kötendő össze azonnal" (György Péter: Bill Gates Budapesten - avagy a Nyugat Kapujában, MaNcs, 1995. június 29.). A média nemzeti függetlenségéért egy-két éve még bőven moralizálva aggódó publicista ma pont a Deutsche Telekom és az Ameritech International vegyes vállalatának többségi tulajdonába került Matáv berkeiben alakítja sokadszor a médiastratéga szürke eminenciás szerepét (nyilván belülről fog bomlasztani), a Matáv pedig pontosan úgy viselkedik, ahogyan újdonsült tanácsadója ugyanebben a cikkében a Microsoftot jellemezte: "Clinton helyett Gates - ez lehet, hogy többeknek tetszik, csakhogy az előzőt megválasztották, az utóbbi pedig mindent megvásárol. S ha még sokáig vásárol, akkor előbb-utóbb értelmetlenné teszi a választás fogalmát, mert mindazt a magáénak tudja majd, ami a választás fogalmának érvényes fenntartásához kell."
