egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Közhely

Egotrip

Emlékszem, hogy mennyire meglepődtem, amikor (még boldog diákkoromban) azt a különös felfedezést tettem, hogy Milton és más jeles angol írástudók „közhelykönyveket” (commonplace books) állítottak össze: telis-tele közmondásokkal, aforizmákkal és velős mondásokkal, amelyek élesítik a tudnivágyók elméjét.

Hasonló könyvek persze ma is megjelennek, csak általában nem „közhelykönyveknek” hívják őket, mivel az angol, a francia, a német és más európai nyelvekben már a 16. századtól egyre inkább ’unalomig ismételt frázis’ értelemben használták a közhely szó megfelelőit. A magyar közhely szót egyébként Kazinczy Ferenc alkotta meg Laurence Sterne egyik szövegének a fordítása közben (1815). Kazinczy fordításában az olvasható egy bókról, hogy „Ez nem a mindennapi közhelyekből van véve, honnan csapodárkodóink merítik többnyire ízetlen édességeiket…”

A közhely szót sokféle értelemben szoktuk használni. Közhelynek szoktak nevezni olyasféle semmitmondó bölcsességeket, mint például az ember soha nem lehet elég óvatos vagy szemesnek áll a világ. Ez az, aminek az angol neve truism. De közhelyek az olyan elcsépelt, erőltetett sportnyelvi frázisok is, mint a bíró sípja néma maradt vagy a sírból hozta vissza a csapat az egyik bajnoki pontot. A politika nyelvében is bőséggel vannak elcsépelt kifejezések, amelyeket szintén közhelynek szokás nevezni, és ebben az írásban főként ezekről lesz szó. A politikai diskurzus közhelyeinek egy része több tucat amortizálódott szóvirág, amelyek néha egy bizonyos politikushoz köthetők, néha egyik vagy másik politikai párthoz, olykor viszont talán a magyar média egyszerű, kétkezi munkásai alkották meg és koptatták el az adott kifejezést. Olyan frázisokat sorolnék az „amortizálódott” kifejezések csoportjába, mint a gyűlöletcunami, a kilóra megvesz, a kottájából játszik, az elmegy a falig, a kanyarban előz, a stratégiai nyugalom. De például a nemzetstratégiai kérdésekben egyeztettünk fordulat esetében a szerzőség talán mellékes is: a lényeg itt a makulátlan szépség. Nyilván ízlés kérdése is, hogy ki milyen szót vagy kifejezést minősít közhelyesnek: a magamfajta felszisszen akár a megmondóember szó hallatán is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.