Ha a piacinál alacsonyabb rátán váltanák át a tartozásukat, akkor mindkét elv sérülne. Egyrészt olyan kedvezményt kapnának, ami a forintban eladósodottaknak nem jár, másrészt levenné a kormány a devizahitelesek válláról árfolyamveszteségük egy részét, amit aztán az adófizetőkön vagy a bankokon vasalna be. (Attól eltekinthetünk, hogy a bankok most kezdődő „elszámoltatása” átlagosan 25-30 százalékkal csökkenti a devizaadósok terheit, mivel egy következő ütemben a forinthiteleseket is kárpótolják az egyoldalú szerződésmódosításokért.)
Varga Mihály már korábban jelezte, hogy tiszteletben tartják a Kúria határozatát, most vasárnap pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium közölte, hogy az átváltás piaci árfolyamon történik: az eurót 309, a svájci frankot pedig 256 forintra számítják át. Így viszont nem biztos, hogy az adósoknak sok örömük lesz a forintosításból. Megszabadulnak ugyan a nemzeti valuta további gyengülésének ódiumától, de cserébe a forint várhatóan tartósan magasabb kamatát kell majd fizetniük. Nincs okunk feltételezni ugyanis, hogy Magyarország kockázati megítélése egyhamar jelentősen megjavulna, ez pedig vagy az árfolyamban, vagy a kamatban, vagy mind a kettőben tükröződik. Noha az egyensúlyi helyzet javulása és a növekedés beindulása már megalapozná a felminősítést, a befektetőket, az EU-t és a NATO-t egyszerre irritáló magyar kormánypolitika óvatosságra inti a hitelminősítőket. A Moody’s mostani döntése is csak a kilátást javította negatívról stabilra, de továbbra is meghagyta az országot a befektetésre nem ajánlott, „bóvli” kategóriában.
A forint vonzerejét így csak megfelelő kamatfelárral lehet fenntartani, különösen most, az amerikai pénzpumpa leállását követően. Ha pedig a devizahitele átváltása után az adós kamatterhe megnő, nem volna illendő forintosításra kötelezni, hiszen éppen az ilyesféle, az ügyfélnek hátrányos szerződésmódosítások ellen lépett fel a kormány a nyári devizahiteles-törvénnyel, amelyben a bankokat az okozott kár megtérítésére kötelezte. Ezt felismerve döntött végül úgy a kormány, hogy nem teszi kötelezővé az átváltást, azonban szigorú feltételekhez köti a devizahitel megtartását.
Ha viszont nem váltják forintra hiteleiket tömegesen az adósok, akkor nem valósul meg a kormány azon ígérete, hogy kiszabadítja az országot a devizahitelek fogságából. Továbbra is megmaradt a népmesei okos lánynak való feladat: hogyan lehet rávenni az embereket arra, hogy a rövid távon várhatóan megemelkedő törlesztőrészletek ellenére is forintosítsák hiteleiket. Lehetséges, hogy a megoldás kulcsa az a javaslat lesz, amit a jegybank illetékese, Nagy Márton már egy bő hónapja megszellőztetett a Reutersen keresztül: a forintosítás során a bankok éles versenyben kínált forintkölcsönökkel cserélik le a devizahiteleket. Az adósok így nem vesztenének az átváltással, mert bár elszenvednének árfolyamveszteséget, az ügyfelekért versengő bankok a kiváltó forinthitelek kamatát akár a devizakamatok szintjére is levihetik.
A jegybanki koncepció szerint 3 vagy 5 évre rögzített kamatozású, illetve a mindenkori bankközi kamathoz képest fix felárral nyújtott forinthitelek biztosítanák, hogy a forintosítás során ne emelkedjenek a kamatok. Ebben az esetben csak azok a pénzintézetek szállhatnának be a hitelkiváltó versenybe, amelyek hasonlóan rögzített kamatú, hosszú lejáratú forrásokkal rendelkeznek. Ilyen forrásokra elsősorban a jelzálogleveleket kibocsátó jelzálogbankok, illetve az őket tulajdonló kereskedelmi bankok tehetnek szert. E körbe jelenleg az OTP, az FHB és az UniCredit tartozik; az ő előretörésük egyúttal a bankrendszer MNB által szorgalmazott szerkezetváltozását is szolgálná.
A jegybanki javaslat egyik szépséghibája az, hogy a forintosítás nemcsak devizaigénnyel jár (ezt a hétvégén született megállapodás szerint az MNB biztosítja a bankoknak a devizatartalékból), hanem a forintforrások keresletét is megnöveli, ami éppenséggel fölfelé (nem pedig a devizakamatok felé) nyomja a forintkamatokat. A másik bibi az, hogy a versengés csak a jó hitelképességű adósokért indulna meg. A nem kelendő ügyfelek viszont kénytelenek lesznek a korábbi bankjuk által meghatározott, a devizahitelükénél magasabb kamatokat fizetni a kiváltó forinthitel után, ami a törlesztési terhük újbóli növekedésével járhat. Vagyis – a végtörlesztéshez hasonlóan – megint a magas jövedelmű polgárok járnak jól, a plebsz pedig továbbra is magára marad a gondjával.
Mindkét problémán az segíthetne, ha – a növekedési hitelprogramhoz hasonlóan –
a jegybank kedvezményes kamatú, hosszú lejáratú forintkölcsönt nyújtana a hitelkiváltáshoz. Erre nemcsak forrása, de elfogadható indoka is volna az MNB-nek. Az akció lebonyolításához beígért kilencmilliárd eurónyi devizatartalék forintra váltásával ugyanis a jegybank jelentős nyereségre tesz szert, hiszen a korábbi években kedvezőbb árfolyamon vette meg a most eladásra kínált eurót. Sőt, mivel az MNB a bankok most folyó elszámolásához is 3 milliárd eurót biztosít, összesen 12 milliárd euró forintra váltásából húzhat hasznot. Ha eurónként csak a 2013 végére kimutatott 15 forintnyi árfolyamnyereséggel számolunk (ez az időközben végbement árfolyamgyengülés miatt alsó becslés), máris 180 milliárd forint jegybanki nyereség jön össze.
Aligha szolgálná az ország érdekét, ha az MNB elnöke, miként eddig tette, maga kreálta célokra költené el az újabb „talált pénzt”. Ennél az is tisztességesebb volna, amit a nemzetgazdasági miniszter üzent meg a Heti Válasznak adott interjújában, hogy a jegybank fizesse be a nyereséget a tulajdonos államnak, ezzel segítve a kormány adósságcsökkentő politikáját. A devizahiteles-probléma gyökeres megoldását viszont a legjobban mégiscsak az szolgálná, ha a forintosításból származó árfolyamnyereségből az MNB az adósok terheit mérsékelné, például kedvezményes kamatú forintforrás biztosításával. Az ilyen felhasználás már csak azért is elvárható volna, mert ezt a jegybanki nyereséget éppen a devizahitelesek vesztesége idézte elő.
E „nagyvonalúságot” a jegybanki döntéshozók afölötti öröme is indokolhatná, hogy a lakossági devizahitelektől megszabadulva megnő a kamatpolitikájuk mozgástere: ezután még annyira sem korlátozza őket a forint gyengülése, mint eddig. Akár a zéró kamatot is a célkeresztjükbe állíthatják, hátha attól a vágyott négy százalékra gyorsul a növekedés. Ha meg szükség lesz rá, újra segítségül hívják az okos lányt.
