Nem jó manapság újságot olvasnia, rádiót hallgatnia a magyarnak. Bármikor a fejéhez vághatja valamely szókimondó közgazdász, legyen az magyar, külföldi vagy idegenszívű, hogy féltve őrzött forintját könnyedén padlóra viheti néhány bugyuta politikus vagy éles eszű spekuláns, esetleg egyszerre mind a kettő. Nem jó reggelente olyan rémálomra riadni, amelyben az embernek nemcsak a háza, de a hazája is romokban hever. Pláne, hogy manapság már tágabb otthona, az Európai Unió épsége felől sem lehet biztos.
Az meg végképp betesz az (egyébként) ép magyar elmének, hogy miközben nemzeti valutája összeomlásával riogatják, ő maga éppen annak erősödését tapasztalja. Azt látja, hogy bár egy év alatt 11,5-ről 7 százalékra csökkent a forint kamata, árfolyama kicsit még fel is értékelődött: míg tavaly ilyenkor 253 forintért mértek egy eurót, ma 248-on áll. Persze, tudjuk, a vihar előtti csend a legveszedelmesebb: lehet, hogy a pénzpiaci folyamatok csak azért mutatják előnyös arcukat, hogy elaltassák éberségünket. Ha így van, örülhetünk, hogy akad néhány önzetlen polgár, aki a piac helyett leadja a vészjelzését.
Kik ezek a polgárok, és mit akarnak? Kik és miért riogatnak minket gazdaságunk összeomlásával, forintunk elértéktelenedésével? A magyar nemzeti valuta virtuális megingása - paradox, bár az előzmények ismeretében nem igazán meglepő módon - a Magyar Nemzeti Bank elnökétől indult el. A hivatalból a forint felett őrködő Járai Zsigmond karácsony előtt adta hírül a nemzeti érzelmű Vasárnapi Újságban, hogy a magyar gazdaság már valószínűleg öszszedőlt volna a fenntarthatatlan gazdaságpoli-tikai pálya miatt, ha az ország nem lenne az Európai Unió tagja.
Akkoriban még szakértői körökben meglehetősen egyedülálló volt ez a vélemény. Olyannyira, hogy a Fitch hitelminősítő cég is csak három héttel később minősítette vissza a magyar forintadósságot az addigi A pluszról sima A-ra, miközben a devizaadósságra érvényben hagyta az addigi A mínusz besorolást. Hasonlóan járt el a Standard and Poor's, amikor öt hónappal később, májusban egy-egy jeggyel, A mínuszra, illetve A-2-re rontotta Magyarország forintban jegyzett adósságainak osztályzatát, viszont a devizában jegyzett adósságét megerősítette. Vagyis a besorolásunkat rontó nemzetközi hitelminősítők továbbra is befektetésre ajánlják a magyar állam adósságpapírjait, legyenek azok forintban vagy devizában nevesítve.
Noha a mindjobban aktivizálódó jegybankelnök verbálisan sokat dolgozott rajta, a magyar gazdaság csak nem akart összedőlni. Februárban, a Szegedi Egyetemen például ezt a kijelentést tette: "Az a gyanúm, hogy Romániában is hamarabb lehet euró, mint nálunk, ha így haladunk." Ha netán viccelődésnek szánta, miként jóhiszeműen feltételezzük, akkor sem ártatlan egy ilyen mondat, hiszen mindenki tudja, hogy a Járai vezette MNB napi munkakapcsolatban áll azzal az Európai Központi Bankkal, amelyik éves jelentésekben ad számot az euróövezethez való konvergencia szintjéről. Mi lehet a felelős jegybankelnök őszinte véleménye a magyar gazdaság állapotáról, ha a széles nyilvánosság előtt ilyen viccelődésre ragadtatja magát? - kérdezhetik a külföldi befektetők. Vajon kinek az érdekét szolgálják Járainak az ilyesféle kijelentései? - kérdezhetnénk mi magunk, ha nem tudnánk rá eleve a választ.
Az MNB elnökének verbális intervenciója a bécsi Kuriernak adott interjújában tetőzött, amely "Magyarország csúszik lefelé a külföldi befektetők kegyében" címmel jelent meg június 14-én. Nem az újságíró túlzott a címadással, hanem a magyar jegybank elnökének szaladt meg a fantáziája, amikor - a Standard and Poor's Magyarországot leminősítő értékelése kapcsán - erre a kijelentésre ragadtatta magát: "A pénzügyi világ bizalma a gazdaságpolitika súlyos hibái miatt megrendült." Mondta ezt akkor, amikor a pénzügyi világ - tényleges befektetési hajlandóságban megnyilvánuló - bizalma lehetővé tette, hogy az MNB folyamatosan csökkentse kamatát a forint gyengülése nélkül.
Hat napra rá egy Adam Posen nevű amerikai professzor vette szájára országunkat és nemzeti valutánkat, számunkra nem éppen megnyugtató hangszerelésben - mit tesz isten, éppen a jegybankelnökünk által is megtisztelt bécsi Kurierban. Azt fejtegette, hogy az integráció kudarcát követően a spekulánsok az új uniós tagországok valutáját veszik célba, és mivel ezek a valuták szinte mindenütt túlértékeltek, valutaválságra kell számítani a térségben, kiváltképp Magyarországon, amely "gazdaságilag a leginkább ingatag, valutája a leginkább túlértékelt és bankrendszere a legkevésbé integrált". Posen 1992-t hozta föl példaként, amikor a valutaspekulánsok s nyomukban a befektetők kivonul-tak a gazdaságilag gyengébb országokból, ami földmozgást idézett elő az európai valutarendszerben.
Az MNB elnöke éppen aznap tartotta esedékes sajtótájékoztatóját, így a "nagy hírre" módja volt reagálnia. Becsületére váljon, hogy képes volt kicsiholni magából egy erőtlen cáfolatot: "egyelőre nem látszik semmi jel, hogy a magyarországi befektetésekkel kapcsolatban bárki is elbizonytalanodott volna", a túlértékeltséget és a bankrendszert illető vádakra azonban elfelejtett reagálni, holott mindkét kérdésben illetékes. Aznap egyébként a monetáris tanács újabb negyed százalékponttal csökkentette a forint kamatát (úgy látszik, annyira mégsem rossz a helyzet), de a magyar valuta - rácáfolva a professzor szavaira - csak nem akart gyengülni. Még azután sem, hogy a kormányok egykori réme, a valutabedöntésekről is híres Soros György a hvg.hu kérdésére megerősítette, hogy a viszonylag magas magyarországi kamatok és az euró gyengülése kedvező feltételeket teremtenek egy spekulatív támadásra.
Bár június 20-án délután 4-kor Járai Zsigmond verbálisan "megvédte" a magyar forintot, az ötperces fegyverszünet a magyar kormány és vele együtt a magyar gazdaság lejáratására folytatott háborújában aligha elegendő ahhoz, hogy helyreállítsa a felelős gazdaságpolitikusi imázst. Aznap délelőtt, a Budapesti Értéktőzsde alapításának 15. évfordulóján rendezett konferencián például kifejtette: egy ilyen mutyizós és korrupt országban nem meglepő, hogy a tőzsde is Európa perifériájára került. Nem festett biztatóbb képet a magyar gazdaságról az előző napi Vasárnapi Újság adásában sem: bár Magyarország pénzügyi helyzetét stabilnak nevezte, konkrét veszélynek tartotta a forint gyengülésének lehetőségét és a gyors ütemű külföldi eladósodást.
A "minél rosszabb, annál jobb" stratégia beválhat a pénzügyi spekulánsoknál, beválhat a kormánybuktatásra játszó ellenzéki politikusoknál, de nagyon nagy a kockázata egy jegybankelnöknél, akinek, ha jól sikerül a befektetők riogatása, akkor élesben kell visszavernie egy spekulatív támadást. Már az is épp elég lenne, ha mi magunk komolyan vennénk Járai szavait, és kivonnánk megtakarításainkat-befektetéseinket egy olyan ország valutájából, amelyet még saját jegybankelnöke is gyalázatosnak tart. Hát még, ha a külföldi befektetők is ezt tennék! Most örülhetünk csak annak, hogy az elmúlt évek során jó sok csorba esett az aktuális MNB-elnök hitelességén.
(A felhasznált sajtóinformációk az fn.hu, a hvg.hu és a portfolio.hu híroldalairól származnak.)
