Májusban még úgy látszott, hogy a rendre ismétlődő pénzpiaci jelzések: a forint gyengülése és a kamatfelárak emelkedése meggyőzte őket arról, hogy nem úszható meg az EU-IMF-hitelmegállapodás, még ha az a szabadságharc feladását jelenti is. Kényszeredett mosollyal visszavonulót fújtak az MNB leigázására indított rohamból. Szerencséjükre az euróövezeti gondok súlya alatt görnyedő másik fél is hátrébb tolta hadállását, lazított feltételein. Orbánék eminens gyorsasággal és "a papír mindent elbír" elvre alapozva impozánsan alacsony hiánycéllal terjesztették be a jövő évi költségvetést, és a Nyugat szemében még leginkább szalonképesnek látszó Varga Mihályra bízták az IMF-EU-tárgyalásokat. Ha jókora késedelemmel, de csak asztalhoz ültek a Magyar Bankszövetséggel is, hogy a tranzakciós illetéknek legalább a kivetési metodikájáról megállapodjanak, ha a mértékébe már nem engedtek beleszólást. A jelek arra mutattak, mintha valóban megállapodásra törekednének.
Aztán a már-már angyallá változott kormányzati csapat hirtelen átbucskázott a fején, és újból ördögi vigyort öltött. Sokadszor, de garantáltan nem utoljára. A június végi uniós csúcsot követő parlamenti beszédében Orbán újból hitet tett a magyar út sikeressége mellett, és gálánsan védelmébe vette "történelmi tetteket végrehajtó" nemzetgazdasági miniszterét. Eközben magabiztosan leszólta a sok sebből vérző euróövezetet, noha a legtöbb tagját még ma is nagyobb befektetői bizalom övezi, mint az Orbán-Matolcsy-tandem által a "szakadék széléről visszarántott" Magyarországot. Váratlanul új tízpontos akciótervet hirdetett meg, amely nemcsak az Országgyűlésnek nemrég benyújtott költségvetési törvényt borítja fel, de az IMF-EU-hitelmegállapodás létrejöttét is veszélybe sodorhatja.
Pedig a "munkavédelmi akcióterv" valóban nemes célt tűz ki: a munkapiacon hátrányos helyzetű csoportok (25 év alattiak, 55 év felettiek, gyesről-gyedről visszatérők, szakképesítéssel nem rendelkezők, tartós munkanélküliek) preferálásával, illetve egy alacsony kisvállalkozói átalányadóval növelné a foglalkoztatást. A program célja még az Európai Bizottság ajánlásával is egybecseng: a megújított konvergenciaprogramról (Széll Kálmán-terv 2.0) írt véleményükben ők is fontosnak tartották "a foglalkoztatási ráta tartós növelését", s ennek érdekében "az alacsony keresetűek foglalkoztatását ösztönző adószabályok" elfogadását, amivel talán ellentételezni lehet a 2011-12-es adóváltozások negatív hatását.
Az Orbán által piedesztálra emelt nemzetgazdasági miniszter nem is az akciótervben megfogalmazott cél felismeréséhez vette újból használatba a kreativitásért felelős jobb agyféltekéjét, hanem a hozzá rendelt források megálmodásához. Sajnos azonban most sem tudta feltalálni a pénzügyi perpetuum mobilét, amely egy forintot többször is elkölthetővé tesz. Kellő intuíció híján (hja, a varázslók is kifáradnak) újfent a tranzakciós illeték csodafegyveréhez nyúlt; az államkincstárra és a jegybankra történő kiterjesztésével teremtené elő a program megvalósításához előirányzott összeg kétharmadát, úgy 200 milliárd forintot.
Ez több ok miatt is kétséges. A két állami szervezet része a konszolidált államháztartásnak, így veszteségeik szükségszerűen növelik a költségvetési hiányt. Igaz, az MNB aktuális veszteségét csak a következő évben kell rendeznie a kormánynak, de ez nyilvánvaló trükközésnek számít. A jegybanki kapcsolattartásért felelős Rogán Antal szerint szó sincs ilyesmiről, hiszen az MNB nyugodtan átháríthatja a tranzakciós illetéket ügyfeleire, a kereskedelmi bankokra. A jegybankelnök és más szakértők szerint viszont az adó továbbhárítása a monetáris politika legfőbb eszközének, az alapkamatnak a (2,5 százalékpontos!) csökkentésével lenne egyenértékű, amiről nem a kormánynak, hanem a Monetáris Tanácsnak kellene döntenie. Rogán, aki maga is avatott pénzügyi szakember, ezzel nyilván tisztában van, és, miként nyilatkozta, számít is rá, hogy "a kormány emiatt vitába keveredik az EKB-val és az IMF-fel a hitelkeretről folyó tárgyalások során".
A hiteltárgyalásért felelős Varga Mihály mindezek ellenére rendületlenül arra számít, hogy októberig tető alá hozható a megállapodás. A Reutersnek nyilatkozva ő is hitet tett a magyar gazdaságpolitika kulcsfontosságú eleme, az egykulcsos adórendszer mellett, bár nyilván tudja, hogy ez lehet a fő kerékkötője a hitel-megállapodásnak - meg a növekedés- és foglalkoztatásbarát gazdaságpolitikának is. Hiszen emiatt van szükség a befektetőket és hitelezőket elriasztó újabb és újabb "kreatív" adónemekre (ágazati különadók, telefonadó, tranzakciós illeték), és emiatt nem lehet visszanyesni a munkát terhelő adókat, hanem csak ide-oda tologatni a különböző munkavállalói csoportok között. Az Európai Bizottság és az IMF a "kreatív" adók kiváltására a progresszív szja visszaállítása mellett a központilag kivetett vagyonadót javasolja, ám ilyen, a középosztály érdekeit sértő elvonásra az Orbán-kormány csak fű alatt, a helyi önkormányzatok nevében merészkedik.
Az elvétett útról nem rajzolódnak ki előmutató elágazások. A legújabb, "munkahelyvédelmi" akcióterv is csak akkor kecsegtetne valós eredménnyel, a foglalkoztatás bővülésével, ha összességében is versenyképessé tenné a magyar munkaerőt, és egyúttal a befektetői klímát is javítaná. Például azzal, hogy kiszámítható gazdaságpolitikát mutatna föl a kormány, ami mellett csak a piac bizonytalanságaival kell kalkulálni - a mai világban ez is éppen elég. Ameddig csupán ad hoc módon véghezvitt, kiszámíthatatlan hatású kiigazítások történnek, addig nem várhatóak új munkahelyek teremtésével járó beruházások; a meglévők átrendeződésétől pedig nem nő a foglalkoztatás, hiába sulykolja a kormánypropaganda.
Az önbátorító fütyörészés helyett Orbán eltévedt felderítőcsapata jobban tenné, ha visszatérne ahhoz az elágazáshoz, ahonnan még mód van a tényleges korrekcióra. A tapasztaltabb vagy jobban felszerelt útitársak segítségét sem szégyen ehhez igénybe venni. Most úgy tűnik, megnyílik ennek lehetősége: jó féléves huzavona után Budapestre érkezik az IMF és az EU küldöttsége, hogy megkezdje az előkészítő tárgyalásokat a létfontosságú hitelmegállapodásról. Csak Orbán jobb kezét, Matolcsyt kellene gyorsan hátrakötni, nehogy megint kipaterolja őket.
