Ekotrip (Packázás az Óperencián innen és túlról)

Egotrip

Packázás az Óperencián innen és túlról Május 7-én tette közzé a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának megállapításait, ugyanazon a napon, amikor az Európai Bizottság is kiosztotta bizonyítványát Magyarország gazdasági folyamatairól. Az utóbbi nevében nyilatkozó Joaquín Almunia nem lehetett túlságosan barátságtalan, mivel annak a programnak a megvalósítását kommentálta, amelyre már áment mondott a bizottság.
Az ember még örökbefogadott gyermekét is módjával kritizálja, bár nevelési célzattal némi dorgálás megengedhető. Nyilván emiatt nem hallgatott Almunia úr a célok megvalósítását beárnyékoló kockázatokról, például a bérmegállapodások vagy a MÁV-feltőkésítés hatásairól.

A valutaalap is hozta a szokásos formáját, amit a baráti dorgálás helyett többnyire a szigorú kioktatás jellemez. Néhány vállveregető gesztustól eltekintve a jelentés kemény hangon figyelmezteti a kormányt a magyar gazdaságot fenyegető veszélyekre. A fő kockázat az IMF-delegáció szerint (szerintem is) az, hogy beindul-e valaha a fellendülés a stabilizáció érdekében lefagyasztott gazdaságban. Kockázatot jelent az infláció magas szinten történő beragadása is, aminek valószínűségét növelik az áremelkedést ellentételező bérmegegyezések. A Valutaalap szakértői szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a magyar bankok mindinkább finanszíroznak kockázatos tevékenységeket, illetve ügyfeleket.

Az IMF-delegáció jelentésében szereplő ténymegállapításokkal nincs gond, s az is helyénvaló, ha egy szervezet, amelynek negyed százada tagjai vagyunk, s amelynek értékítélete hatással van az ország befektetői megítélésére, a kockázatokra is felhívja a figyelmet. Van azonban egy furcsa szófordulat a jelentésben, ráadásul mindjárt az első oldalon, amely szíven üti a gyanútlan olvasót. Így szól: "új generációs költségvetési és gazdaságszerkezeti reformokra van szükség ahhoz, hogy a történelmileg erőteljes integráció előnyei teljes mértékben érvényre jussanak". Vajon mit jelent az "új generációs" jelző a reformok vonatkozásában? Ismerünk új generációs atomerőműveket, mobilszolgáltatásokat, iPodokat, DVD-írókat, hogy csak a Google-kereső találati listájának elejéről mazsolázzunk. A kereső szerint az új generációs reform kifejezés magyarul egyedüliként az IMF-jelentésre való hivatkozásokban szerepel. Angolul kicsit jobb a helyzet, mert bár például a dictionary.com egyáltalán nem ismer ilyen szóösszetételt, a Google azért néhány (igaz, mindössze 10) találatot ad.

A találatok többsége ázsiai vagy latin-amerikai összefüggésben említi a kifejezést, például ekképpen: az új generációs reform fő célja, hogy erősítse a kormányzást az állam és az intézményrendszer olyan reformja révén, amely utat nyit a kormányzat és az intézmények új szerepei előtt, és új gazdasági rendszert teremt. Egy másik megfogalmazás szerint az új generációs reform elkerüli a liberalizáció negatív hatásait, és biztosítja a tartós gazdasági növekedést. De találunk az IMF-jelentésben szereplőhöz közel álló értelmezést is, történetesen az Indiába delegált amerikai nagykövet szájából, aki 2004 áprilisában mondta ezt: az indiai gazdaságot átalakító és megnyitó új generációs reformokra van szükség ahhoz, hogy India jobban integrálódhasson a globális piacon (The Tribune).

A magyar kormánynak szóló IMF-jelentés nem definiálja, mit ért pontosan új generációs költségvetési és gazdaságszerkezeti reformokon, viszont figyelmeztet rá, hogy hamar lejárhat a reformokra megadatott idő, a piacok nyújtotta átmeneti kegyelem. Az persze helyes, hogy - az Európai Bizottsághoz hasonlóan - a Valutaalap is a beígért reformok végrehajtására, ennek érdekében pedig "jól definiált" koncepcióra és végrehajtási tervre ösztökéli a kormányt. De hogy emellett miért kell nem jól definiált kifejezésekkel vegzálni a reformszövegektől már amúgy is frusztrált magyar népet? Nem elég teher neki, hogy rövid idő alatt olyan reformokkal kell megbarátkoznia, amelyekre a gazdagabb nyugati népeknek hosszú idő állt (vagy még ma is áll) rendelkezésükre? Mennyivel könnyebb lenne jól definiált "régi generációs" reformokat átvenni! Na persze, ha lennének ilyenek.

*

Nem keltett nagy feltűnést eddig egy másik, nem az Óperencián túlról, hanem a közeli Európából jövő szívatás: az euró (euro?) egységes írásmódjának követelménye. Az Európai Tanács már 1995 végén úgy döntött, hogy "az európai valutának adott név az euro lesz", így, rövid o-val. A fél emberöltővel ezelőtti határozat rögzíti, hogy az egységes valuta nevének az Európai Unió minden hivatalos nyelvén azonosnak kell lennie - figyelembe véve a különböző ábécéket. Görög vagy cirill betűket tehát lehet használni, csak ékezeteseket nem, vagyis a megkötés valójában csak minket, magyarokat érint, s mint ilyen, szívatás a javából.

Az uniós verdikt a mai napig pusztába kiáltott szó maradt. Pedig 2003-ban minden tagállam (vagyis akkor már Magyarország is) ratifikálta azt a tanácsi határozatot, ahol még egyszer megerősítették a közös valuta nevének egységes írásmódját. Aztán 2005 decemberében egy, az euró (euro?) bevezetésével kapcsolatos tanácsi rendeletben újból megerősítették a valuta egységes helyesírását - és még mindig semmi: a Magyar Tudományos Akadémia szerint magyarul továbbra is euró maradt az euro.

Előállt hát az a furcsa helyzet, hogy (szinte) senki sem használja az euró írásmódjára vonatkozó (ránk nézve is kötelező) uniós szabályokat. Még a Magyar Nemzeti Bank sem használja konzekvensen, pedig neki igazán illenék megfelelnie az Európai Központi Bank elvárásának, amelynek most májusban megjelent konvergenciajelentése (immár második alkalommal) külön fejezetet tartalmaz Az euro egységes írásmódja címmel. Bár e jelentésnek - az MNB honlapján is olvasható - hivatalos magyar nyelvű verziója az uniós előírás szerint írja az eurót, a honlap többi részét meglehetős zűrzavar jellemzi. (Az "euro oldalak" cím alatt "az euró bevezetése" címen találunk leírást, mellette viszont "eurobevezetés" gyakorlati teendőiről olvashatunk.)

Az elmúlt 11 évben, amióta tudhatunk a dologról, és az elmúlt 5 évben, amióta határozott mulasztásban vagyunk az euró (euro) írásmódjának rendezése ügyében, a sajtóban nem sok szó esett a kérdésről. 2006 decemberében vált csak politikai megnyilvánulás tárgyává az ügy, amikor az Európai Parlament magyar képviselői (a négy magyar párt delegációvezetője mellett egy romániai és egy szlovákiai képviselő is) levélben kérték az Európai Központi Bank elnökétől, hogy az Európai Unió hivatalosan is ismerje el a közös pénznem magyar helyesírását. Képviselőink azzal érveltek, hogy az unió alapértéke a sokszínűség tisztelete, amely elv súlyos megsértése, ha idegen írásmódot kívánnak rákényszeríteni bármely uniós nemzetre.

Ha volna vér a magyar kormány pucájában, továbblépne az EP-képviselők javaslatán, és (mondjuk, kisebbségvédelmi hivatkozással) az euro hosszú ó-val történő egységes írásmódjának határozatba foglalását kezdeményezné. Legyen a többi (momentán 26) tagországnak ez az új generációs reformja!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.