Hammer Ferenc: Paszták népe

  • 2002. május 2.

Egotrip

Egy váratlan, nem kiszámítható módon előálló esemény talányos módon köti össze (avagy inkább választja el) az esemény előtti és utáni idő történetét. Ha eltévedünk egy erdőben, akkor megpróbálunk tájékozódni a Nap állása, a környező táj egyes jegyei, a fejünkben lévő homályos térkép és az addig megtett út emlékei alapján, és hol erre, hol arra a logikára hallgatva bolyongunk a rengetegben. Ám egyszer csak meglátunk egy útjelzést, amiről tudjuk, hogy célhoz vezet; ettől kezdve az útjelzésig vezető kóborlás visszatekintve egyszer csak egy útszakasszá válik - mely út egyetlen lényeges ismérve, hogy valahonnan valahová vezet. Az elveszettség szakaszának kétségeiről pedig azonnal elfelejtkezünk. A választás estéje is hasonló módon választja el a kampány és az eredmény értékelésének időszakát. Ám a választási eredmény létrejötte fölötti gondolkodás nem csupán viszonylag szokványos ismeretelméleti helyzetgyakorlat, hanem nehézsúlyú politikai kérdés is.

A képzet hatalma

Egy váratlan, nem kiszámítható módon előálló esemény talányos módon köti össze (avagy inkább választja el) az esemény előtti és utáni idő történetét. Ha eltévedünk egy erdőben, akkor megpróbálunk tájékozódni a Nap állása, a környező táj egyes jegyei, a fejünkben lévő homályos térkép és az addig megtett út emlékei alapján, és hol erre, hol arra a logikára hallgatva bolyongunk a rengetegben. Ám egyszer csak meglátunk egy útjelzést, amiről tudjuk, hogy célhoz vezet; ettől kezdve az útjelzésig vezető kóborlás visszatekintve egyszer csak egy útszakasszá válik - mely út egyetlen lényeges ismérve, hogy valahonnan valahová vezet. Az elveszettség szakaszának kétségeiről pedig azonnal elfelejtkezünk. A választás estéje is hasonló módon választja el a kampány és az eredmény értékelésének időszakát. Ám a választási eredmény létrejötte fölötti gondolkodás nem csupán viszonylag szokványos ismeretelméleti helyzetgyakorlat, hanem nehézsúlyú politikai kérdés is.

A tét ugyanis az, hogy mit gondolunk a szavazók két (vagy több) részének akaratáról és érzéseiről, arról, hogy e preferenciák milyen módon öltöttek testet, és hogy végül ezek alapján mi is lenne a teendője az új kormánynak. A kormányváltás okáról szóló egy-két "nagy narratíva" - melyek majd a szakértői elemzések, a politikai beszéd és a sajtó révén nyerik el végső formájukat mindannyiunk fejében - nem csak a Fidesz vezette kormány teljesítményéről, illetve bukásának okáról fog szólni, hanem az új kormány értékelésének is e történetek (inkább csak mondatok, kifejezések, metaforák) lesznek a kezdőpontjai. A kormányváltó történet létrehozása ezért már önmagában is politikai küzdelmet fog jelenteni - ami szokványos és helyénvaló dolog. Az alábbiakban e történet néhány kézenfekvő elemére, illetve a lehetséges komplikációkra hívom fel az Olvasó figyelmét.

Gondolatmenetünk alaptétele az, hogy a szavazási miértekkel kapcsolatos források hiányos volta miatt sose fogjuk megtudni, hogy miért, illetve hogyan alakult ki a vasárnapi eredmény. Egyes szociológiai összefüggések persze megmagyaráznak részkérdéseket. Viszonylag meggyőzőnek tűnik például az az elképzelés, hogy ezúttal a váratlanul felbukkanó pesti gyors lett a Fidesz nemezise. Vagy hogy a nyugati határ menti területek az orruk előtt levő, de elérhetetlen Kánaán sok évtizedes emléke okán egy darabig még nemigen fognak szocialista zászlók alatt gyülekezni. Vagy hogy egy-egy képviselőnek induló polgármester eredményén meglátszik, hogy mennyire kedvelik a helyiek. Lényeges szempont az is, hogy a magyar társadalom történetében még sosem fordult elő, hogy egy választási kampányt nagyszabású osztogatás és ennek még nagyszabásúbb kommunikációja előzte volna meg (mely faktor megítélésünk szerint önmagában kérdésessé tett bármilyen előzetes kalkulációt a választók preferenciáit illetően). Ezek és az ezekhez hasonló csekély számú összefüggések azonban nem adnak magyarázatot arra, hogy a szavazók nagy része milyen szempontok szerint alakította ki véleményét - hogy csak arra a kísértethajó módjára cirkáló, hol elsüllyedő, hol felbukkanó (netán közben véleményt váltó) százezrekre utaljunk, akik jó eséllyel juttathatták volna a törvényhozásba a Magyar Nemmondommeg Pártot.

Akárhogy is, mégiscsak születni fog egy-két nagyívű magyarázat a kormányváltás okáról, mely elgondolásokban szerepet kapnak majd a kimondott és kimondatlan kampányígéretek, illetve a fenyegetések. Azonban itt a legfontosabb az óvatosság. Ha szánnivaló az, amikor valaki csomagolásostul, egészben bekapja egy kampány ígéreteit (és világképét), annál két hatvánnyal szánalmasabb, ha egy nyertes párt azt gondolja: a kampányuk miatt történt az, ami történt. A hübrisz e sajátságos formáját az új kormány akkor kerülheti el, ha a választás utáni romeltakarítás során el tudja különíteni az olyan kampányígéreteket (víziókat, üzeneteket stb.), amelyek csak a nagy kapkodás hevében hangzottak el (és még ellenfeleik sem vették azokat komolyan), azoktól a kampányígéretektől (világképektől stb.), amelyek azért hangzottak el, mert nagyon sokan akarták hallani őket, és amit a hálás közönség serény ikszeléssel hálált meg a fülke magányában.

A kampányígéretekkel egy sorban szokás megemlékezni a kampány stílusáról. (A kampány durvasága fölötti álnok bégetésnek méltó párja a rókalelkű - ám alig leplezett farkasvigyorral előadott - "ássuk el a csatabárdot" keneteskedés: úgy tűnik, az új kormány máris tanult valamit a Fidesztől.) Valószínűleg helyesen okoskodik az, aki úgy véli: a kampány befolyásolta a választási eredményt. Ám a közhiedelemmel szemben úgy vélem, hogy a stílus a kampány történetének mindössze alfejezete, viszont a kampányfinanszírozás kérdése akár a kampánytörténet címe is lehetne. Ehhez idézzük fel azt, hogy a kampánycsendnek az az egyik értelme, hogy ne lehessen valami váratlan álhírrel megváltoztatni az emberek véleményét az utolsó pillanatban (mivel ezt a károkozást nem lehet pénzbüntetéssel, hétméteressel vagy békaügetéssel kompenzálni). Ugyanilyen alapon a vajpuha állagú kampányköltségvetési korlátok olyan játszmába szippantják a pártokat, amelynek egyetlen szabálya van: aki betartja a játékszabályt, az valószínűleg elveszti a játékot, és emiatt még külön büntetés is jár (a vesztes zálogba adja óráját, zsebkendőjét vagy székházát). Minthogy egy kampányban egy zseniális szlogen felét sem éri egy tízszer akkora mennyiségben megjelenített középszerű üzenetnek, így a kampány - bizonyos tartalmi feltételek teljesítése esetén - szinte kizárólag mennyiségi kérdés. (Még csak a tíz kitevőjét sem mernénk megsaccolni abban a számban, ami azt mondaná meg, hogy a pártok az engedélyezett kampánypénz hányszorosát költötték el.) Orbán Viktor karizmájának mértékegységei: adásidő, hirdetési felület, pártszolgálati média (party service media: esküvői fényképész). A fénysebességű áram korában a karizmatikus hatalomgyakorlás minimum kérdéses, más tekintetben viszont a demokráciákban - hírlapírói leleményként - karizmatikus vezetőnek azt a tömeghangulatot gerjesztő politikust szokás nevezni, akinek aurája politikai vitákban csiszolódik, és a szabad sajtó a kezéből eszik. Összefoglalva, a kormányváltás történetének kiemelkedő fontosságú eseménye az a tény, hogy a pártok jórészt ellenőrizetlen hazárdjátékba kényszerültek a kommunikációs versenyben, mely verseny egyik eredménye a hisztérikus hangulat lett. A kampányfinanszírozást szigorúan kell szabályozni, mert ilyen szerencséje nem lesz még egyszer az országnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.