Hammer Ferenc: Paszták népe (Gyalog Gallup)

  • 1997. július 17.

Egotrip

avagy mit gondol a magyar nemzet találomra választott tagja saját nemzete állapotjáról. A hazudós görögök nyomvonalán haladva, az emberek mindenekelőtt azt gondolják, hogy az emberek hülyék, azazhogy ha bármi épkézláb eszükbe jut, akkor arról tüstént azt gondolják, hogy azzal oly egyedül vannak, mint Teleki Pál, a magyar revolverhős a végzetes pukkanás előtt, merthogy kérem, buták az emberek, meg hogy meg kell csak nézni, hogy milyen gyászos következményeket nyújtott itten a négy évtizedes agymosás, na tisztelet a kivételnek, teszik hozzá a szociológusi vénával rendelkezők. (E nézetnek létezik egy többes számban értelmezett változata, amikor is a magyarság mint olyan mállik az internacionális megnemértés tengerében.) Minden olyan esetben, amikor az elszigetelt egyszeri ember a cselekvés alanya (kb.: a fogoly-dilemma esetben), felhangzik, hogy mit számít az én szavam, és felbukkan a népi szociológia többfunkciós kulcsfogalma, a kisemberek, kérem... Másként fest a dolog, ha több, versenyző nézettel találkozik az utca embere. Az első érzést, mely ekkor hatalmába keríti a vélemények, illetve versengő valóságértelmezések tengerében fuldokló átlagembert, afféle episztemológiai katasztrofikus pesszimizmusnak nevezhetjük, azt sem tudja az ember, kinek higgyen ma már, hangzik a világ megismerhetetlenségével számot vető rezignáció bánatos hegedűszava. A gnózis lehetetlenségét az időbe kivetítve máskor úgy fogalmaz ugyanő, hogy ma ezt mondják, holnap meg azt mondják, míg végül az ideológiakritikai megközelítés hozhat csak átmeneti megnyugvást, miszerint mindegy, hogy mit mondanak, mert úgyis összevissza hazudozik mindenki. Ha a többféle vélemény közül sikerül átmenetileg az egyik mellé lehorgonyozni, akkor ettől kezdve igazából csak egyféle vélemény fog létezni, az övé, mert a többi vélemény egyrészt mennyiségileg elhanyagolható (törpe minoritás képviseli), másrészt az ellenkező vélemények, képviselőik valamilyen fogyatékossága folytán különben is diszkvalifikálandók (hazugságok, hülyeségek, gonoszságok). E véleménytulajdonítással azért nem kell túl sokat vesződnie a nemzet szabadon választott tagjának, mert (definíciószerűen) 1. nincs olyan vélemény, amit és ugyanakkor aminek az ellenkezőjét ne képviselné egyszerre (Ingyenes orvosi ellátást! Akinek pénze van, fizessen érte!), 2. nincs olyan véleménye, amit egy éven belül ne változtatna a homlokegyenes ellenkezőjére (a mi Gyulánk..., abcúg Gyula!). A nemzet találomra választott tagjának ha van határozott véleménye valamely társadalmi kérdésről, az többnyire onnan származik, hogy megnézi az újságban, mire szavaztak a legtöbben a közvélemény-kutatásban. A médiával kapcsolatos kritikai szemléletét (mind azt mondja, ahogy fönn fütyülnek) elegánsan egészíti ki a média valóságteremtő erejét elismerő ezredvégi belátás (benne volt a Blikkben). A hírek, események saját szájíz szerinti független értelmezését gyakran készteti nyaktörő logikai bűvészmutatványokra a tény, hogy a hírek sajátos, egyedi értelmezései gyakran ellentmondanak egymásnak (mivel Magyarország már belépett a NATO-ba, arról lesz a népszavazás, hogy legyen-e semleges a Közös Piac). Véleménye szerint a gazdaság bajainak mindenható forrása az, hogy ma Magyarországon senki nem akar dolgozni, hanem mindenki csak kereskedni meg nyerészkedni akar. A szociális igazságtalanságok orvoslása legfőbb letéteményeseként a Váci utcába beforduló bányászmenetet tartja, míg a politikai hatalmat kettős optikán át látja. Az omnipotens vezetés mindenért felelős, azonban impotens módon semmit sem tesz. A nemzet találomra választott tagja oly ravasz, talpraesett és szimpatikus, mint Svejk, a derék katona. De Hasek nélkül.

avagy mit gondol a magyar nemzet találomra választott tagja saját nemzete állapotjáról. A hazudós görögök nyomvonalán haladva, az emberek mindenekelőtt azt gondolják, hogy az emberek hülyék, azazhogy ha bármi épkézláb eszükbe jut, akkor arról tüstént azt gondolják, hogy azzal oly egyedül vannak, mint Teleki Pál, a magyar revolverhős a végzetes pukkanás előtt, merthogy kérem, buták az emberek, meg hogy meg kell csak nézni, hogy milyen gyászos következményeket nyújtott itten a négy évtizedes agymosás, na tisztelet a kivételnek, teszik hozzá a szociológusi vénával rendelkezők. (E nézetnek létezik egy többes számban értelmezett változata, amikor is a magyarság mint olyan mállik az internacionális megnemértés tengerében.) Minden olyan esetben, amikor az elszigetelt egyszeri ember a cselekvés alanya (kb.: a fogoly-dilemma esetben), felhangzik, hogy mit számít az én szavam, és felbukkan a népi szociológia többfunkciós kulcsfogalma, a kisemberek, kérem... Másként fest a dolog, ha több, versenyző nézettel találkozik az utca embere. Az első érzést, mely ekkor hatalmába keríti a vélemények, illetve versengő valóságértelmezések tengerében fuldokló átlagembert, afféle episztemológiai katasztrofikus pesszimizmusnak nevezhetjük, azt sem tudja az ember, kinek higgyen ma már, hangzik a világ megismerhetetlenségével számot vető rezignáció bánatos hegedűszava. A gnózis lehetetlenségét az időbe kivetítve máskor úgy fogalmaz ugyanő, hogy ma ezt mondják, holnap meg azt mondják, míg végül az ideológiakritikai megközelítés hozhat csak átmeneti megnyugvást, miszerint mindegy, hogy mit mondanak, mert úgyis összevissza hazudozik mindenki. Ha a többféle vélemény közül sikerül átmenetileg az egyik mellé lehorgonyozni, akkor ettől kezdve igazából csak egyféle vélemény fog létezni, az övé, mert a többi vélemény egyrészt mennyiségileg elhanyagolható (törpe minoritás képviseli), másrészt az ellenkező vélemények, képviselőik valamilyen fogyatékossága folytán különben is diszkvalifikálandók (hazugságok, hülyeségek, gonoszságok). E véleménytulajdonítással azért nem kell túl sokat vesződnie a nemzet szabadon választott tagjának, mert (definíciószerűen) 1. nincs olyan vélemény, amit és ugyanakkor aminek az ellenkezőjét ne képviselné egyszerre (Ingyenes orvosi ellátást! Akinek pénze van, fizessen érte!), 2. nincs olyan véleménye, amit egy éven belül ne változtatna a homlokegyenes ellenkezőjére (a mi Gyulánk..., abcúg Gyula!). A nemzet találomra választott tagjának ha van határozott véleménye valamely társadalmi kérdésről, az többnyire onnan származik, hogy megnézi az újságban, mire szavaztak a legtöbben a közvélemény-kutatásban. A médiával kapcsolatos kritikai szemléletét (mind azt mondja, ahogy fönn fütyülnek) elegánsan egészíti ki a média valóságteremtő erejét elismerő ezredvégi belátás (benne volt a Blikkben). A hírek, események saját szájíz szerinti független értelmezését gyakran készteti nyaktörő logikai bűvészmutatványokra a tény, hogy a hírek sajátos, egyedi értelmezései gyakran ellentmondanak egymásnak (mivel Magyarország már belépett a NATO-ba, arról lesz a népszavazás, hogy legyen-e semleges a Közös Piac). Véleménye szerint a gazdaság bajainak mindenható forrása az, hogy ma Magyarországon senki nem akar dolgozni, hanem mindenki csak kereskedni meg nyerészkedni akar. A szociális igazságtalanságok orvoslása legfőbb letéteményeseként a Váci utcába beforduló bányászmenetet tartja, míg a politikai hatalmat kettős optikán át látja. Az omnipotens vezetés mindenért felelős, azonban impotens módon semmit sem tesz. A nemzet találomra választott tagja oly ravasz, talpraesett és szimpatikus, mint Svejk, a derék katona. De Hasek nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.