Seres László: Dekóder

  • 1997. július 17.

Egotrip

Azt mondta Horn Gyula, hogy a cigányok vessék ki magukból a bűnöző elemeket, aztán ha jók lesznek, jöhet a társadalmi felkarolás.

Azt mondta Horn Gyula, hogy a cigányok vessék ki magukból a bűnöző elemeket, aztán ha jók lesznek, jöhet a társadalmi felkarolás.

Volt is nagy hördülés roma körökben, érthető módon, pláne hogy akkor lenne igazán hiteles ez a miniszterelnöki paternalizmus, ha a romák azt látnák, hogy cserébe az MSZP is kiveti magából a magyarbűnözést, a nagystílű vagyonátmentőket, a privatizáló pozícióhajhászókat, a székházaló társadalombiztosítókat, a sikerdíjas alvállalkozókat, a milliárdos olajügyi szakértőket. A romák egyelőre nem jelentették ki lakossági fórumon, hogy előbb szabaduljon meg az MSZP az érintett elvtársaktól, aztán majd talán szavaznak rá ´98-ban.

A cigánybűnözésről szóló mítoszt természetesen a bűnözők nagy halmazában meglévő kisebb, láthatóbb roma halmaz is táplálja. Itt van például a mai napig nem kellően tényfeltárt sátoraljaújhelyi eset, márpedig ha igaz, amit a Népszabadság publicistája írt, hogy négy roma nagycsalád szabályos terror alatt tartja a várost, hogy a gyerekek megfélemlítik a diákokat és az öregeket, hogy rabolnak, amit tudnak, hogy agresszíven koldulnak; ha mindez igaz, akkor a közösségnek természetesen joga van védekezni. Viszont nem tudunk rendőrségi eljárásról, az úgynevezett jogállam igénybevételének kísérletéről; csak rasszista polgármesterről, aki élő televíziós műsorban a génkutatás szakértőjeként cigányság és bűnözés biológiai összefüggéseiről értekezhetett. A városi önkormányzat pedig teljesen nyíltan meghirdette, hogy mindenáron elüldözik azt a nyolcvan embert, és ebben "a jogra sem lesznek tekintettel"; kétségbeejtő. Hogy etnikai diszkrimináció történt-e, azt most a kisebbségi ombudsman vizsgálja.

Na most ilyen helyzetben antirasszista ember sokféleképpen reagálhat: leválaszthatja pl. az előítéletes "cigánykérdést" a konkrét bűnözésről, harcolhat a beteges általánosítások, a törvénysértő kilakoltatások ellen, védhet kollektív jogokat stb. Egy dolog nyilvánvalóan elhibázott: ha eleve jónak kiáltja ki a romákat, mert romák, és eleve rossznak a helyieket, mert úgyis rasszisták. Kedves ismerősöm, Bánki Erika (Baloldali Alternatíva) reagált így a Népszabadságban a sátoraljaújhelyi esetre, de mintha az a Sátoraljaújhely valami teljesen más bolygón létezne: bűnözés, roma erőszak egy szál se, a Gonosz elüldözi az Eleve Jót. De jó, hogy ott a rasszista polgármester ("a helybéli Szabó Albert"), akit csak elő kell kapni, máris kész az instant ellenségkép. Azt a tényt pedig, hogy a négy családot éppen a helyi cigány önkormányzat jelentette fel, "asszimilálódni vágyó döntésnek" (= a többségnek való benyalásnak) látja. Így megy ez.

Nem kizárt azonban, hogy az ily módon félreértett antirasszizmus pontosan azt a problémát hozza létre, amit pedig meg akart oldani. Ha ugyanis a romák megvédésének fő oka az, hogy ők romák, akik nem lehetnek bűnözők, mert az rasszizmus lenne; és ez olyan érv, ami mellett már nem kell megnézni, mi is történik a városban, akkor ez csupán a kirekesztő, prejudikáló logika megfordítása. Ez viszont a fajgyűlöletet erősítheti, hiszen ha a helyi többség úgy látja, hogy konkrét, agresszív bűnözőket származásuk miatt mentegetünk, és nevezzük őket, a polgárokat rasszistáknak, akkor nagy az esély arra, hogy nem nyertünk túl sok aktivistát az emberi jogok ügyének.

Pont fordítva: megint a helyi cigányok fognak szívni. Mint mindig.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.