Hammer Ferenc: Paszták népe (Szárszói emlék)

  • 1997. szeptember 4.

Egotrip

A keszeg a macskának megy, az apraja, azok a snecik meg a tyúkoknak, pontyra meg várhat az ember, pedig az elmúlt három hónapban majd´ mindennap kijövök ide, de ponty nem jön, ebben a nagy kapitalizmusban csak viszik a halat a Balatonból, bele meg semmit. Tudja, mennyibe kerülne a halasítás, hogy elérje az ezerkilencszázkilencvenes szintet? Tizenötmilliárd, uram.

Nem millió, milliárd. Akkor még volt hal a Balatonban, amikor köztulajdonban volt, most meg, tudja, mibe´ van? Kapitalista állami tulajdonban. Mindegy is, vége lesz itt a parti horgászatnak, pedig az olaszok is azért jöttek ide, csak nem bírtak bedobni attól a csónaktól, illetve bedobtak, csak be is akadtak rögtön, nem fog itt horgászni a parton senki, mert azt mondják, hogy parti sétányt csinálnak itt a parton, kisajátítja az állam a parti telkeket, meg feltöltenek vagy húsz métert a vízből, és nem lesz parti telek egy sem, ott van az a Farkasházi, akinek elrabolták a lányát, azt a Helgát, ott van villája a parton, mondják, hogy a Farkasházi már fel is vásárolt négy-öt villát a parton, nem csinálná, ha nem érné meg neki. Akkor lesz itt hal, kérem, majd ha raknak bele, akkor viszont nem annyi lesz az engedély, mint ma, hanem lesz húszezer vagy ötvenezer esetleg, és én azt mondom, fizessen az, akinek meg lenne reá az elvileg számított lehetősége, és az úgy is van rendjén, mert én azt mondom, hogy ha valakire úgy néznek, mint egy félisten, az rendben van, de ne a pénze miatt nézzenek rá úgy, arról nem is beszélve, ha megkérdezné valaki, hogy jónapot kívánok, adóhivatal, akkor most, kérem, mutassa, miből vásárolta ezt a villácskát, de nem ma, mert ma valamilyen szinten persze mindig ki tudja dumálni magát, közben a süllyedő színvonalat már nem lehet megállítani társadalmi szinten, miközben itt mindenki evidenciába vette sokáig, hogy aki fizet, az egyen is, és ez rendben is lenne, kérem, elméletileg, de egy dolog az elmélet és egy másik dolog, hogy a gyakorlat mást mutat. A pártok meg csak kerülgetik egymást, mint a forró kását, mindenki sakkban tartja a másikat, mert ma már mindenki sokat tud, annak idején még az antalkormány alatt kapott egy benzinkutat az Orbán Viktor apja, azóta van ott akkora békesség, persze a holló nem vágja ki a másik szemét, mert az is a mi kutyánk kölyke, jaj, ne jöjjön már megint ezzel, nem kultiválom az ilyen dumát, itt nagy pénzben megy a játék, a nagy játékosok persze nem itt vannak, hanem maga is tudja, hogy hol, és közben a kisember viszi el a balhét, és valahol ez azért nem fair, például ott van az engedély, a horgászengedély, én nem szeretem a gyanúsítgatásokat, de szerintem az nem véletlen, hogy mindennek felment az ára, csak a horgászengedélynek nem, mert azt akarják, hogy így menjenek tönkre az egyesületek, hogy aztán az elvtársurak fillérekért vihessenek mindent, de nem lesz ez így sokáig, mert hallottam, hogy októberben még utoljára szerveznek egy nagy blokádot a parasztok, akkor annyi lesz a Gyulának, meg egy bambi, de tudod, mit mondok én erre? Ez egy nagy szégyen az országra való tekintettel, hogy sacc per perc ezer paraszt az összes, aki meg mer szólalni, aztán, hogy utána mi lesz, azt nem tudom, úgyhogy inkább maximálisan borítékolnám a kérdést, mert az egy dolog, hogy kiállnak a traktorral, bazmeg, erre lejön majd megint valami ász a minisztériumból és mindenkit lebrekeg a pástról, amúgy most hallottam a bácsitól, aki itt szokott horgászni, hogy tudod, mennyibe kerülne a halasítás, hogy a Balatonban elérje az ezerkilencszázkilencvenes szintet? Tizenötmilliárd. Nem millió, milliárd.

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.