Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Vége van a nyárnak)

  • 1997. szeptember 4.

Egotrip

Hűvös szelek járnak, cinegemadár, meg minden, ami kell. Apám ilyenkor ült le az ablak elé, s kezdte el mérhetetlen türelemmel várni a tavaszt. Hogy teljen a nap - és én se unatkozzak -, mind gyakrabban vitt be a hétvégeken megnézni a halottakat; hány lakossal lett péntek óta Miskolc kevesebb, hogyan alakul a hétfői ügymenet. A hűtőkamra vasajtaja, amikor kinyílik, s bent az a csönd, hétévesen. Azóta lépek úgy be mindenhova nyilván, mint ahogyan Vágó István a porondra bejön.

Hűvös szelek járnak, cinegemadár, meg minden, ami kell. Apám ilyenkor ült le az ablak elé, s kezdte el mérhetetlen türelemmel várni a tavaszt. Hogy teljen a nap - és én se unatkozzak -, mind gyakrabban vitt be a hétvégeken megnézni a halottakat; hány lakossal lett péntek óta Miskolc kevesebb, hogyan alakul a hétfői ügymenet. A hűtőkamra vasajtaja, amikor kinyílik, s bent az a csönd, hétévesen. Azóta lépek úgy be mindenhova nyilván, mint ahogyan Vágó István a porondra bejön.

Vége van a nyárnak, sok meló van benne, hogy viszonylag rendesen lement. Kissé képzetlen, szervezésre alkalmatlan, amolyan területet védő, hazai pályán is ikszre játszó játékosként inkább a mezőnymunka dominált: változó sikerrel, mert - ahogy Tornyi Barnabás mondaná - az ellenfél néhány konkrétabb helyzetig is eljutott. Sikerült mégis végre úgy-ahogy kiismernem őt, a bennem lakozó pesti csapatot, a szemtelent, akinek mind a három pont kellene, pedig tőlem meg tudnánk egyezni egy döntetlenben biztosan. Tudom, mikor támad, mi a taktikája, mit akar, csak az nem tiszta, hogy miért. Miért pont nekem kell ennyire játszani, le se adtam nevezést. Ez a pech, nem mikor elfogy előtted a félbarna kenyér, bár újabban már tudok akkor is olyan fenyegető képpel nézni, ahogy Benkó Sándor fújja az oboát, vagy mi az isten az, klarinét.

Vége van a nyárnak, készültem rá, féltem, engem már egy szimpla vasárnap megvisel. Megpróbáltam kintre áthelyezni a színteret, ott legyen esemény, ha már eseménynek valamilyen okból feltétlenül lennie kell. Nézzük csak, mit kínál a kedves városom, mit tud itt az utószezon: böngészni kezdtem a helyi lapban a programokat, hirdetéseket a roppant gazdag halálrovat után. Szervezett bevásárlás minden hétfőn Nyíregyházán - hát, oda inkább nem mennék, ha lehet. Vöröshajú, gyorsan növő, jól tojó, kannibalizmusra nem hajlamos naposcsibe eladó, szállítás megoldható - na, ez már inkább biztató, tojik is, meg fel se fal, de sajnos nem esemény. Legyen talán egy Edda-koncert mégis, nagyerdei Pepsi Sziget, istenem. Adekvát záróaktus. A megérdemelt jutalom. A végére bírtam menni eleve, mikor már a cirkusz megvolt, erőlködő ugra-bugra, énekeltetés; pénz, s jobb ötlet híján az Attila sofőrjeként a színpad szélén helyezkedtem el. Mi vagyunk a rock, akármit mondanak, ment a hűtlen, tirá-riram, eltévedtem megint, úgy szeretném visszahozni, de ez se működik, bohózatként maximum, mondom az uramnak, Tibi, csak ez énekel. Hamis dac-törmelék, semmi Miskolc-feeling, hajdani hangulat, csak a Diósgyőr maradt abból tényleg, de az is máshogyan, tedd le a lantot, édesem, nincs remény.

Gyerekek, mondtam másnap végső szalmaszálként, mint aki rájött: virágkarnevál! Veterán autók felvonulása, fúvószene! Majorettek, nemzetközi zászlóforgatók! Varázslatos virágkocsik! A Nagytemplom is ki van rakva százezer szálból legalább, nem beszélve arról, hogy Jancsi Juliskástól éppenígy! Tizenhét év alatt, mióta itt vagyok, egy ízben sem láttam, itt az alkalom! Családi délelőtt a papával, hisz a mama, nincs az a pénz, úgysem rávehető! Pörögjön mindenki, húzzatok szép ruhát, fésülködjetek; sikerült jól begerjeszteni őket, fel voltak villanyozódva teljesen.

De mire kiértünk csillogó szemekkel, megvolt a parádé már. Amiként mondva van: "Eltűnt a menet. // Átváltozott ordítássá / és elszéledt a széllel. / Ünnepi költők helyett / most majd a szél mond verseket, // kerge port mond és vibráló hőt / a betontér felett." És mi megtekintettünk öt darab locsolókocsit, ahogy szép lassan felvonult és alaposan bevizezte ezt a mocskos betonteret.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.