Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

  • 1997. szeptember 4.

Egotrip

Aki csak egyszer is betette a lábát a néhai Gresham-kaszinóba, az már tudhat valamit az ázsiaiak játékszenvedélyéről. A pesti vendégkör nagy része az ideiglenesen hazánkban állomásozó kínai kolónia tagjaiból verbuválódott.

Aki csak egyszer is betette a lábát a néhai Gresham-kaszinóba, az már tudhat valamit az ázsiaiak játékszenvedélyéről. A pesti vendégkör nagy része az ideiglenesen hazánkban állomásozó kínai kolónia tagjaiból verbuválódott.

Kínában, Hongkongban tiltott a szerencsejáték - ami nem jelenti azt, hogy ne űznék széles körben illegálisan -, a portugál Macau a kaszinóknak köszönheti virágzását, csakúgy, mint a közelmúltban lezajlott triád-háborút.

Hongkongban és Tokióban az ember a szaunából is követheti televízión a lóversenyt, kedvenc képem azonban a szombat délutánját egy kowlooni dim sum-vendéglőben elütő férfi, aki zsebrádión hallgatja az eredményeket, fél szemmel a turfújságot lesi, rádiótelefonon fogadási utasításokat ad az ügynökének, és egy pillanatra sem kell lemondania a rizstésztában gőzölt rákfalatkák és a pu erh tea élvezetéről. Ismerek japánt, aki a kaliforniai Sacramentóban állapodott meg orosz taxissal, hogy a nyeremény hány százalékáért vinné át a nevadai Renóba (oda-vissza usque ötszáz mérföld), és az orosznak megérte; de ha a japán szenvedélyekre kerül a sor, akkor a pachinko említését nem szokás megkerülni. A megszállás kora óta - ami egy egészen sajátos Hassliebe volt, gyűlölve majmoltak mindent, ami amerikai - nőtt nagyra a dolog. A pinball (flipper és tsa.) is ilyen volt, azzal a különbséggel, hogy a fekvő szerkezetet felállították (Japánban sok a nép és kevés a hely), leegyszerűsítették, tízévente reformálják a szisztémát, hogy kiiktassák a szerencsejátékos elemeket. Sikertelenül. (Az ember sok golyót lő ki, csak a kilövés sebességével és sűrűségével tud beavatkozni, ha ügyes, nyer egy csokinyuszit - amivel átballag a szomszédos trafikba, és pénzre váltja.) Pachinko minden vasútállomás mellett van min. egy, de a futballpályányi csarnokok sem ritkák, ahol egymástól húsz centire ül a sok japán, cigizik, és nézi, mint egér a kígyót, hogy hullnak a golyók. A pachinko yakuza-biznisz, évi száznegyven trillió ´-re becsülik a forgalmat (1´= 1,50 Ft kábé), a japán nemzeti össztermék három százaléka. A pachinkótól egyenes az út a számítógépes virtualitás játékaihoz.

A japán virtuáliából, a magát imaginárius világokban kiélő szociálpszichózisról már volt szó a Narancsban. A mangával, a hihetetlen méretű és népszerűségű japán képregényekkel foglalkoztunk, csakúgy, mint ennek és sok minden másnak az o-takujával, rajongói táborával. (Akkor a neccről közelítettünk, de azér´ az is szép, mikor a tokiói metró tömegnyomorában az esernyőjét az oldalamba bökő öltönyös-negyvenes telefonkönyv méretű mangamagazint olvas, a mellette álló tizenkét éves egyenruhás diáklány pedig úgyszintén erősen odafigyel a "Shut up, Chun Li, your pussy´s gone sloppy after that gangbang, so I´m fucking you up your ass" jellegű rajzos kalandra. A diáklány-problematikumra lesz még visszatérve!) Fiatalok pachinko helyett játékterembe mennek májgerivel szilánkos törést rúgni az ellenfél ninja-nő állkapcsán, vagy felvenni a harcot egy hatméteresre pumpált szörnnyel. (Tokió valójában a végső Doom-pálya; az ember egy labirintusszerű városban próbál kevés külső segítséggel utat lelni, aztán eléperdül egy szörny, és bocsánatot kér. Bár lőne!) Síelni, szörfölni, vonatot meg turbómocit lehet vezetni, PlayStationök, a Sega meg a Bandai meg a Nintendo legújabb csodái miatt a japán game arcade-ek még nem különböznének a világban másutt fellelhető hasonló intézményektől. Ami különbözik, az a játék intenzitása, az agresszió kiélésének ereje; szokás azt mondani, hogy a japán tömegkultúrában fellelhető megaerőszak arra van, hogy a virtuáliába vigye az agressziót, a reáliára meg maradjon az udvariaskodás.

Tetszetős elmélet, a valósághoz mindazonáltal kevés a köze.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.