Jaksity György: Tőzsde

  • 1998. október 8.

Egotrip

Haragra lobbant az Úr, látván az ő teremtményeinek eltévelyedését, midőn származékos ügyleteikkel, hedge fundjaikkal fajtalankodának, randa spekulációikkal megfertőzék a világot, és pusztító válságot eresztett a tőkepiacaira. Rom és pusztulás uralkoda az uzsorások, spekulátorok és kalmárok világában, az alkuszok, fel nem ismervén a pusztító akaratot, tiltakozásul eltorlaszolák a közutakat BMW járműveikkel, mobil távbeszélőiket a törvényhozás épületének lépcsői elé hordák, és elértéktelenedett értékpapírjaikból égig érő máglyát lobbantának.

Haragra lobbant az Úr, látván az ő teremtményeinek eltévelyedését, midőn származékos ügyleteikkel, hedge fundjaikkal fajtalankodának, randa spekulációikkal megfertőzék a világot, és pusztító válságot eresztett a tőkepiacaira. Rom és pusztulás uralkoda az uzsorások, spekulátorok és kalmárok világában, az alkuszok, fel nem ismervén a pusztító akaratot, tiltakozásul eltorlaszolák a közutakat BMW járműveikkel, mobil távbeszélőiket a törvényhozás épületének lépcsői elé hordák, és elértéktelenedett értékpapírjaikból égig érő máglyát lobbantának.

Valahogy így. (Õk is csak az agrárvilág megoldásának sikeres receptjét vették alapul.)

A recept. Végy két Nobel-díjas közgazdászt, néhány, egykoron a kincstárjegy-aukciókon csalást elkövető állampapír-kereskedőt, egy korábbi Fed-elnökhelyettest, és szedj össze pár milliárd dollárt a befektetőktől. Vegyél fel sok hitelt, és ebből a pénzből nyissál származékos ügyleteket, alapvetően arra spekulálva, hogy a devizakamatok közeledni fognak egymáshoz. Mikor rádöbbensz, hogy a dolog nem jött be, próbáld meg csendesen leépíteni a pozícióidat, mondjuk vagy százmilliárd dollárral, majd fenyegesd meg a bankjaidat, hogy ha nem segítenek ki, akkor a még mindig meglévő kábé százmilliárd dolláros tartozással látványos csődbe mész. A nyomaték kedvéért küldd el számításaidat a Fed elnökének, aki azonnal megérti, hogy ez a bukás lesz a végső, mert derivatív pozícióid egy-két billió dolláros értékének leolvadása magával ragadja a világ pénzügyi piacait. Nos, ha híven követted intelmeimet, akkor úgy hívnak, hogy Long Term Capital Management. Az egyszerűség kedvéért, és mert az amerikaiak szeretik a rövidítéseket: LTCM. Minő cinizmus, hosszú távú tőkebefektetőnek hívni valamit, ami a világ pénzügyi eszközeinek (értékpapírok, határidős kontraktusok, devizák) pillanatnyi félreárazásából származó árfolyamkülönbözetet próbálja learbitrálni.

Erről jut eszembe a szabály, hogy nem a hír súlya, hanem földrajzi közelsége az, ami számít; vagyis ha egy fekete-afrikai országban minden második embert lemészárol a katonai junta, akkor rosszallóan csóváljuk a fejünket, miközben ha a Makarenko utcában megharapja a szomszédot a kutya, akkor lincshangulat van a kutyákkal, a gazdáikkal és egyáltalán, a világgal szemben. Az amerikai hatóságok is így vannak ezzel. Rezignált kriticizmussal figyelték, amint befektetési alapjaik romba döntötték (amúgy ez csak az utolsó csepp volt a pohárban) a távol-keleti, az orosz és előbb vagy utóbb várhatóan a brazil piacot, de amikor az egyik ilyen alap csődje már az ő házuk táját fenyegette, még a hírhedten visszavonult Fed is kölcsönadta a tárgyalóját (és némi hatásgyakorló erőt) a hitelezőknek és az alap képviselőinek a megegyezéshez. Egy okos szenátor meg is jegyezte, hogy mindez versenyellenes. Még ha így lenne! De ez pofátlanul bennfentes. Ezek az alapok és bankjaik (befektetési bankjaik) irányítják - minden túlzás nélkül - a világ tőkemozgásainak elég jelentős részét, és származékos ügyleteik helyzete, amiben az LTCM körüli egyezkedés nem volt éppen semleges, valóban feladhatja a fejfájást a még a válságokban is szokatlanul nyugodtan reagáló Greenspan Fed-elnöknek. (Ennek a nyugalomnak a legjobb illusztrációja, hogy tavaly, amikor mindenki a kamatemeléstől rettegett, az öreg jegybankár mézeshetekre ment ifjú - nála vagy négy évtizeddel fiatalabb - arájával.)

A globalizáció jegyében (meg Európa tőkepiacainak az amerikai példát követése végett és egyebek) a több száz éve álmosan üzletelgető kontinentális bankok is kivették a maguk részét az LTCM finanszírozásából. Az SBC és UBS nemrégiben történt egyesülése eredményeként ma UBS néven működő óriásbank szinte teljes felső vezetése lemondani kényszerült, miután az elmúlt években keresztülnyomták a belső ellenzék több szintjén, hogy a nyilvánvaló kockázatok ellenére befektessenek az LTCM-be, ráadásul egy adóoptimalizáló konstrukció keretében, aminek első látványos eredménye mintegy 700 millió dollár bukás. Pedig olyan jó üzletnek tűnt - mondhatják mostanában. Az, hogy olasz bank is belecsúszott a kis kalamajkába, tulajdonképpen obligát velejárója a történteknek; ami mégis egy kis színt visz a dologba, hogy állami pénzeket tett oda az olasz kincstári eszközök egy részét kezelő intézmény. Nos, hát ilyen a szelávi. Bocs, a dolcsevita. Ez a baj az euróval, hogy utána olyan unalmas lesz a világ. Viszont jó kifogás arra, hogy kirugdossanak egy csomó bankárt a következő hónapokban.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.