Most, hogy a tőzsde kaszinózós jellegét egy kicsit csorbítja a nagy rövid távú nyerések esélyének csökkenése, érdemes néhány gondolatot és tanácsot megfogadni olyan elismert befektetőktől, akik nemcsak hétfőről keddre virradóra tudtak pénzt keresni, hanem évtizedeken keresztül voltak képesek portfólióik értékét a tőzsdei indexeknél nagyobb mértékben növelni. A következő két írásban néhány aranyszabályt gyűjtök össze, és ezeket mókás hangzásuk ellenére is javasolom halálosan komolyan venni. Az egyik legjobb szabálygyűjtemény szerzője Peter Lynch, a Fidelity Magellan alap legendás menedzsere, akinek cége a világ legnagyobb nyíltvégű részvényalapja. Lynch befektetési filozófiájáról több könyvet írt (az alapkezelés után rögtön sorban a könyvírás volt a legjobb pénzügyi döntése), és ezek az irományok a szerző hitelességén túlmenően a mondanivaló rendkívüli egyszerűségével, az intellektus letisztultságával nyűgözik le az embert. Aki viszont ennél is tömörebben akarja megismerni a Lynch-stílust, annak szól "Peter Tízparancsolata", vagyis a befektetések legfontosabb szabályai.
Az első értelmében az ember élete akkor kezd elromlani, amikor több opera-előadásra megy el adott időszakban, mint focimeccsre. Ezzel Lynch arra a döntésére utalt, hogy 1990-ben visszavonult az általa minden idők egyik legsikeresebb részvényalapjává varázsolt Magellan kezelésétől. Az alapkezelők megbízásaiért versenyző brókerek által nyújtott operameghívásokon túl elsősorban nem csupán a focimeccsek, hanem a családjával, illetve az életnek a szakmán túlmutató dolgaival eltöltött idő hiánya késztette erre a döntésre. Valóban, ha az ember 2000 részvény tőzsdei rövidítését előbb tudja felidézni, mint a gyermekei születésnapját, vagy esetleg összekeveri az amerikai jelzáloghitel-rendszer alapját jelentő intézmények közkedvelt szakmai beceneveit, a Reddie Macet, Sallie Mae-t és Fanni Mae-t családtagjai nevével, akkor már baj van.
A legtöbb befektetőnél a "minden pénzünket részvénybe" kampányt a "soha többet részvényt" nevű mozgalom szokta követni. A kettőben egy közös van: mindkettő mellőzi a racionalitást, és az igazság, amit már az ókori görögök is tudtak, a kettő között van. Más szóval a promiszkuitás és a cölibátus között félúton van egy nyilvánvaló választási lehetőség. Peter második szabálya ennek megfelelően így hangzik: azok az urak, akik minden pénzüket kötvényben tartják, nem tudják, mit mulasztanak. Valójában könnyen felderíthető a mulasztás mértéke, hiszen az amerikai piacok adatai alapján tudjuk, hogy századunkban a részvények átlagosan 12, az államkötvények lejárattól függően 4-6 százalékos átlagos hozamot eredményeztek.
Lynch legfontosabb elve az volt, hogy a leghétköznapibb megközelítéssel lehet a legsikeresebben befektetni, és ennek ellenőrzésére a legegyszerűbb, ha közérthetően meg tudjuk indokolni, miért szeretünk egy részvényt, vagyis: "Sohase fektess be olyan ötlet alapján, amit nem tudsz lerajzolni." Erre akkor jött rá, amikor a bostoni Szent Ágnes Iskola diákjai elküldték neki portfóliójukat, amely két év alatt 70 százalékot hozott dollárban, és az alapkezelők 99 százalékának teljesítményét múlta felül. A diákok annak igazolására, hogy a sikeres befektetésekhez nemhogy brókervizsga, de még vezetői engedély sem szükséges (hetedikes osztályról van szó), egy a befektetési döntéseik igazolásául szolgáló rajzkönyvet is mellékeltek. Ebben minden befektetésüket képekkel illusztrálták. Ismerve portfóliójukat (Wal-Mart áruház, Nike, Walt Disney, L.A., Gear, PepsiCo., GAP és Limited bolthálózat), az illusztráció nem lehetett bonyolult, vagyis a szabályt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy soha ne fektess olyan társaságok részvényeibe, amelyeket nem ismersz jól. Az "oda tesszük a pénzünket, ahol a szánk van" angol mondás tőzsdei adaptációjának másik elvbarátja Warren Buffett, a Berkshirc Hathaway legendás elnöke, aki a Cherry Coke-nál jobban csak a Coca-Cola részvényeit szereti. Más szóval miként a lánynak szüléjét, a részvény kibocsátójának termékét mustráld meg, mielőtt befektetsz.
