A józan paraszt, ha a sors az útjába vet a járdán egy ötszázast, lehajol érte és felveszi. Nem így Eugene Fama, a hatékony piacok elméletének atyja, aki - a róla szóló sztorik szerint - ilyen esetben tovább menne, mivel ha valóban ott lenne egy ötszázas, akkor azt már valaki felvette volna. (Erre mondaná azt Galla Miklós, hogy "érted?") Vagyis Fama és követői szerint nincsenek eldobott bankók, a piacok hatékonyak, és emiatt nem lehet extraprofitra szert tenni. Fama szerint rengeteg okos ember dolgozik a tőzsdén, és mindenki minden információhoz hozzáfér, vagyis az emberek nem tudnak a másiknál magasabb hozamot elérni. Emiatt nincs értelme a részvények kiválasztásával tölteni az időt, hiszen valószínűleg rosszabb eredményt érünk el, mint a tőzsdeindexek hozama, és semmivel sem jobbat, mint az átlagos alapkezelő. Véleményét az a tapasztalat is alátámasztja, hogy manapság a profi vagyonkezelők mintegy háromnegyede az Egyesült Államokban rosszabb hozamot ér el az indexek megtérülésénél. Szerinte a részvények kiválasztására szakosodott elemzők és portfóliómenedzserek "semmiben sem különböznek az asztrológusoktól, de ezzel az összehasonlítással nem akarja megbántani az asztrológusokat".
Fama ezzel a cinikus hozzáállással nincs egyedül, hiszen véleményét nem kisebb akadémiai potentátok osztják, mint a Nobel-díjas Merton Miller, aki a pénzügyi szerkezet, és Myron Scholes, aki az opcióárazás területén végzett munkájáért részesült a rangos elismerésben. Az öreg Miller egyébként nem ítéli el azokat, akik idejüket a megfelelő részvények kiválasztásával töltik, csak arra figyelmeztet, hogy ne vegyék túlzottan komolyan, amit csinálnak, hiszen - mint mondja - maga is szokott részvényeket kiválasztani, de csak a szórakozás kedvéért. Nos, nem véletlen, hogy a nevezett urakat az USA kilencedik legnagyobb alapkezelőjének, az egykori diákjaik, Booth és Sinquefield által alapított Dimensional Fund Advisors igazgatóságában is megtaláljuk. A cég befektetési filozófiája az előbbiekből következően nem a részvények szelekcióján alapul, hanem a tőzsde egészének vagy egy részének indexek révén való követésén, amit az abban szereplő összes részvény megvásárlása útján érnek el. A Nobel-díjasok alumnusai, azonkívül, hogy az általuk kezelt 22 milliárd dollárból származó mintegy 70 millió dolláros bevétellel megcáfolták azt a tévhitet, hogy az akadémia hívei nem keresnek pénzt, egyben már húsz évvel ezelőtt azt is bebizonyították, amit ma már mindenki tud, hogy hosszú távon a kisebb cégek hozama felülmúlja a nagyokét. Ennek megfelelően a DFA portfólióinak jelentős része kis tőkeértékű részvényekbe van befektetve, de itt sem részvényszelekció alapján, hanem egyszerűen részvénycsoportok portfólióján keresztül.
Miközben húsz éve még az egész Wall Street az akadémikusokon röhögött, ma már az Egyesült Államok összes nyugdíjalapja eszközeinek egynegyede van indexalapokba fektetve, és a DFA által is kedvelt, olcsó kiscégek indexe az elmúlt harminc év átlagában 18,5 százalékos hozamot ért el az S&P500 index 11,9 százalékos hozamával szemben. Booth nyugdíjalapok tanácsadójaként vette észre, hogy azok csak nagy vállalatokba fektetnek be, miközben saját számításai szerint a kisebb cégek hozama magasabb kellett legyen. Ekkor döntött úgy, hogy megalapítja a DFA-t, brooklyni lakásában, ahol a szauna helyére telepítette a befektetési tevékenységhez szükséges számítógépeit.
Később Sinquefield is csatlakozott, és a DFA elindította a 9-10 névre keresztelt alapot, amely a New York-i tőzsde nagyság szerint alsó két decilisét kitevő cégek papírjaiból képzett portfólióból áll. A sikert azonban az hozta, amikor elindították az alulárazott (alacsony árfolyam/könyv szerinti értékkel rendelkező) kiscégekbe fektető alapjukat, amiben Fama kutatásai bátorították őket. Hamarosan 8 milliárd dollárt szedtek össze az alapba.
A ma 59 éves Fama született lázadó, aki annak ellenére, hogy jó esélye van a közgazdasági Nobel-díjra, barátai rábeszélése ellenére sem hajlandó Stockholmba menni bájtársalogni a kuratóriummal, mert szerinte ha a svéd palik akarnak valamit, akkor majd átrándulnak hozzá az Újvilágba. Csak arra kell az ilyen látogatásokkal vigyázni, hogy Fama sportőrült, és a DFA kaliforniai irodáit meglátogatva állandóan magánál hord egy riasztót, ami azonnal sípolni kezd, ha jó a szél, és akkor az öreg akadémikus szörfdeszkájával a strand irányába iparkodik, akár az igazgatósági ülés menetének gyorsításával is.
Zárógondolatként pedig csak any-nyit, hogy ha a piacon nincsenek eldobott ötszázasok, akkor valószínűleg a tőzsderovatban az eddigiekben bemutatott befektetők, mint Warren Buffett, Peter Lynch vagy Soros György alkimisták, akik valahogy mégis képesek voltak extraprofit elérésére.
