Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. augusztus 6.

Egotrip

Vannak iskolák (vesd össze: elméleti tárkony), amelyek kifejezetten pártolják, hogy hőségben égetett szeszeket fogyasszunk, bár tényleg: javaslatuk megáll negyven cseppnél, de csak próbálnám kikérni ezt a negyven cseppet egy kocsmában ("né, aranyvirág, ide a legjobbik porát!), körülbelül lekövethető minden fejlemény.

Vannak iskolák (vesd össze: elméleti tárkony), amelyek kifejezetten pártolják, hogy hőségben égetett szeszeket fogyasszunk, bár tényleg: javaslatuk megáll negyven cseppnél, de csak próbálnám kikérni ezt a negyven cseppet egy kocsmában ("né, aranyvirág, ide a legjobbik porát!), körülbelül lekövethető minden fejlemény.

Most persze Sziget lesz (és tisztelettel kérem, távolítsák el kiskorú gyermekeiket az újság közeléből), a szájba lökött tetves rohadt élet rohassza arra is rá a taknyos eget!, már ha szabad így sarkosan. Megint orbitális kiszáradás, és bizony azok az iskolák hazudnak, amelyek azt állítják, mert a negyven csepp sem segít, nem hűti le a szervezetet.

Itt sajnos azoknak kell hinnünk, akik azt állítják, hogy az alkohol általában is káros a melegben, mert dehidratál, főleg egy Urálra emlékeztető csík után, amibe gondos kezek higanyszármazékokat és aszkorbinsavat kevertek, bár az utóbbi még kifejezetten segíthet is, mert legjobb tudomásom szerint tavaly a Szigeten az egy hét alatt összesen három kiló őszibarack és három darab narancs fogyott el, ami - legalábbis negyedmilliós forgalom mellett - ipari mennyiségnek csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető.

A folyadékbevitel - természetesen az alkoholtartalmú italokat leszámítva - ugyancsak a legrosszabb rémálmokban fellelhető mintázatot rajzolja újra, mivel elsősorban szénsavtartalmú, cukrozott vízből áll, majd másodsorban a zuhanyzókban recirkuláltatott vízből, amelyek - hát - ásványi sókban legalábbis hiányosak, nem beszélve a felfúvódás veszélyéről, ami lépten-nyomon kísérti a Sziget vendégeit.

A megoldás a jelentős gyümölcstartalmú, szénsavmentes üdítők fogyasztása lenne, de ezek drágák, legalábbis drágábbak, mint a sör, úgyhogy csak jelzésként mondom: ez lenne a járható út, ha egy hét elteltével nem akarunk úgy kinézni, mint a kitömött rendőrkutya a biomenyecskei Bűnüldözési és Múzeumban.

A porokkal egyébként is óvatosan kell bánni, mert volt egyszer egy ismerősöm, aki nem bánt velük óvatosan, oszt azóta is úgy megnézheti magát, hogy az csak na.

Egyébként pedig - az általam csak részben kultivált - úristen legyen hozzánk irgalmas, és ezúton kívánok jó szórakozást mindenkinek.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.