Kálmán C. György
Példaszövegek
Az itt következő rövid értekezés, előre figyelmeztetlek, Kedves Olvasó, súlyos nyelvfilozófiai, szövegtani, stilisztikai és jogelméleti kérdéseket érint, különös tekintettel szöveg és kontextusa, a szövegpragmatika, a leírás és értékelés, a közvetlen és a függő beszéd, a szerzői szándék, az értelmezés szabadsága és hasonló problémakörökre, márpedig e tudományos izék téged teljesen hidegen hagynak, tehát itt hagyd abba, olvass valami mást, viszlát.
Mármost vizsgálatunk tárgya néhány szöveg, amelyekről tudományos módszerrel kellene tudnunk eldönteni, hogy alkalmasak-e a) rágalmazásra, b) becsületsértésre, c) a jó hírnév megsértésére, d) tartalmaznak-e kellően meg nem alapozott bírálatot, d) személyiségi jogot sértenek-e, e) ezek közül bármelyik kettőt (vagy többet) megvalósítják-e, avagy f) alkalmasak-e bármilyen módon arra, hogy szerzőjük alapos joggal perelhető vagy sajtóelégtételre kötelezhető legyen. A szövegek jelen szerző koholmányai, aki természetesen a legnagyobb jóhiszeműséggel és kizárólag tudományos célzattal eszelte ki őket egy hideg decemberi éjszakán, ezért aki őt hibáztatja, az rágalmaz, becsületet sért, megsérti a szerző jó hírnevét stb. (Vigyázzunk, külföldre a jelen szöveget ne vigyük. Ez a szerző listázásához vezetne, a lap elesne a zsíros kormányzati támogatásoktól, olvasóit közmegvetés övezné.)
Tehát jöjjenek a szövegek.
(1) Simicska Lajos kiváló adóügyi szakember, aki pontosan tudja, hogy milyen eszközökkel lehet tönkremenőben levő cégek köztartozásait színlelt eladással eltüntetni, a büntetőjogi felelősség alól kibújni. Simicska igen széles körű tapasztalatokat szerzett a cégirányításban és a vállalkozói szférában, remekül ismeri a törvényeket és a törvények kijátszhatóságát.
(2) Bánk Attila egy krocstamasznyik, Grespik László argumadziga, Stumpf István pedig súvós plöffepény.
(3) Méltatlanul kevés szó esik kormányunk tagjainak és a legnagyobb frakciónak testi jellegzetességeiről. Pedig nézzünk csak körül! Hol találhatni nyalkább, energikusabb, csinosabb belügyminisztert, mint a mi hazánkban? (Akinek ráadásul csillogó humorát oly sokszor megcsodálhattuk.) És ki volna alkalmasabb posztjára, mint a nyílt tekintetű, férfiszépségnek sem utolsó egészségügyi miniszter? Nem is szólva a fiatalabbak káprázatos hadáról, a sudár, szép szavú Répássy Róbertről vagy a csókos szájú Sasvári Szilárdról. Nem csoda, ha a szebbik nem képviselői oly vágyakozva tekintenek mindnyájukra - persze csak a bájos-hamvas miniszterelnök után.
(4) Felháborító, ocsmány feltételezés az, miszerint dr. Torgyán József tisztességtelen úton jutott volna ahhoz a pénzhez, amelyből telkét megvette, és amelyből elkezdte építeni a házát. Ugyancsak elképesztőek azok a nézetek, miszerint dr. Torgyán József szófosó kecskebéka volna, és a leghatározottabban el kell utasítanunk azokat a nézeteket, hogy orvosi esetnek kellene tekintenünk. Tűrhetetlen, hogy egyesek Deutsch Tamást felfújt hólyagnak, Kövér Lászlót ravasz vaddisznónak, Várhegyi Attilát köztörvényes kultúrnyalókának nevezik. E minősítéseknek nem szabadna nyomdafestékhez jutniuk.
(5) A személyiségi és a jó hírnévhez fűződő jogok teljes tiszteletben tartása mellett is meg kell mondanunk, hogy Gansperger, Simicska és Schlecht... de csitt.
(6) Az az ember, aki ideje nagy részét az Országházban tölti, hímnemű, képviselő és vezető kormánypárti politikus, gyakran látható a televízióban is, és a rádió is minduntalan megkeresi - nos, ez az ember hazug gazfickó.
(7) Az Áder Jánossal kapcsolatban terjesztett súlyosan dehonesztáló hírek teljesen megalapozottak.
Tessék ezeket a szövegeket szép lassan, gondosan, figyelmesen átolvasni, körültekintően és tudományos alapossággal elemezni. Aki helyesen válaszol, baromi jól jár.
