B, mint
Bukarest jó hely. Lett ott egy fiam. Egyszer nekiadtam poénból a kefírem maradékát kiflistül, kanalastul, azóta van. A föld alatt lakik, ott van a lakása. Lejárat a kék metróhoz, felszab kettő, húgyszag, szarszag, croissant-szag, Piata Universit-tii. Emitt a Bucharest Intercontinental, amott a Román Nemzeti Operett. Egy dobozban éli a világát, de tényleg. Amúgy eléggé pofás kis doboz. Oldala van, fedele van, hangulata, minden. B, mint békesség, B, mint B-vitamin. Bele lehet bújni, belebújik, belebújt. Olyan, mintha ott se volna. Nézd má´, nincs is ott. Odabent van, ratatázik, veri a fejét. Úgy üvölt, hogy most is hallom. Victorie camarad! Victorie camarad! Ez egyébként egy eléggé nemzetközi nyelv. Az is érti, aki inkább tele szájjal nem beszél. Aki inkább mozizni meg dartozni szeret. Szabadidejében lábtengózni jár. Klassz csaj vagyok, viszek neki bigmeket a mekiből. Fogadok, hogy ezt akarta, most aztán örül. Előbújik, nekilát. Kicsi, szőke, faragatlan, azt se mondja multumsc, na ja, ez itt a Balkán. Elódalgok, szagok vannak, nem bírom a szagokat. Victorie camarad, gondolom, és tényleg. Győzelem, pupákok. Győzelem.
A nagy kutyáktól nem kell félni, olyan kis hülyék. Azt se tudják szegények, hogy húsból van az ember. Hogy szegről-végről minden ember egy külön cupák. "300 bites per month", írja a guide, de ez nem igaz. Énszerintem úgy értik, hogy kutya a kutyát. Ez például egy eléggé mindennapos látvány. Futunk a parkban kéz a kézben, mobil, passport, medveölő, visa card a bugyiban, nyakunkban a lábunk, Bucharest by night. Fű, fa, virág, Parcul Carol (károlyikert), népliget, a lombok közt egy vámpírfogú, szőrös talpú móc, engem akar, látom én, de oda se neki. Na, amíg mi vágtázunk, a fűben megy a lakoma. Nincs nagy sötét, mindent látni, a friss hús vidám színeit, a belek tarka kavalkádját, ahogy tépi, nyalja, falja egyik eb a másikát. Az egész olyan, szóval olyan őszinte és rokokó. Csupa zöld meg sárga meg piros. Az ember nem is gondolná, hogy (né´) egy ilyen szürke kis dög belülről milyen színes (szaros?). Másnap (nini) ott virít a fűben egy nyakörv. Gyerekek jönnek, kúsznak, másznak, Bécsben egy ürge szájat öblít, lendületben a föld.
A 123-as visz a Marsra, ez az egy tuti. Föl se férünk, úgy megyünk, hogy kiszorul a szatyrom. Lobog a szélben, de nem bánom, mert rajtam van a remegés. Legót akarok a gyerekemnek, egy spéci 614-es dömperes legót. Azért az már mégse lehet, hogy olyan itt ne legyen (lett). Megmondom, mi van. A Calea Vitan az egy komplett kulturális szakadék. Azért persze járnak rajta autók meg buszok. Meg taxik. Meg szekerek. Az egyik partján képzelj el egy effektív űrbéli tájat. Évmilliós kőzetrétegek jól egymásra rakódva, de például szerves életnek konkrétan nincs nyoma. Ez a Mars-izé is csak onnét van, hogy hát lakók azért vannak. Benn laknak a betonban, mert ez a hagyományuk. De például rendszeresen ki-kijárnak lopni. Meg teregetni. Kiviszik a rongyokat a balkonra, és úgy. Leviszik a szemetet. Elugranak sörért. Aztán hazamennek, bebasznak, és újra mindent elborít a kozmikus, sárga por. A Calea Vitan másik partján viszont leszállt egy űrhajó. Ki is van rá írva szépen, Bucuresti Mall. Bemegyünk, és jajdejó. Minden olyan ismerős, kulturált és trendi. Az ember végre azt érzi, hogy na, hazatalált. A Lurdy Ház az fityfiritty, de még az Ercsi Plaza is csak közelíti. Még egy ilyen micsodát is sikerült beszereznünk. Fingunk sincs, hogy mire jó, de Bosch, úgyhogy guaranteed quality. Van bennünk egy ilyen, hogy hát idegenben nem kockáztatunk. Akad ám még egy kis sziget, egy ilyen bahamák a sztyeppén. Úgy hívják, hogy Sidney Bar. Sidney Bar & Grill a Győztesek terén. "We´ll do wonders for you", ragyog a falon egy reklámplakát, a menüben meg mindenféle vicces biszbaszok. "Where the Hell Am I´ Fries. So you´ve found yourself drinking at an Australian Bar in Bucharest, Romania. Kosovo is a couple of countries to the right, and Chernobyl is just up the road. Kind of reassuring! Crispy golden french fries, 55 000 Lei." Lefordítva persze nincsen, mer´ minek. Az ausztrál az szinte már egy román dialektus. Hideg kávé, száraz tócsni, nem beszélünk, utazunk. A vitrinben egy veszélyt jelző ronda, sárga tábla, a közepén egy ijesztő és ellenszenves hal. ´k legalább szóltak. "The great white. Swimming at your risk."
