Reggel kimentem az előszobába, hogy hátha mégis létezik a Mikulás, de csak a 2001-es Sörkalendáriumot találtam a földön, semmi virgács, semmi narancs a bakancsomban, úgyhogy a konyhában kötöttem ki, ahol már várt a mérleg. Kedves Naplóm, a fogyókúra hetedik hete, ráadásul náthás vagyok, a homloküregemben korsónyi folyadék lötyög, ha rászánom magam és megrázom a fejem, ráadásul a sorvadásom tempója is lelassult, ezen a héten nem fogytam semmit, igaz, pénteken megettem egy juhtúrós pizzát, mert bánatos voltam a verebek miatt.
Tulajdonképpen nincs semmi öröm az életemben, leszámítva talán a Pannon Rádiót és a dohányzást, meg a Sten márkájú skandináv sarokpolcot, amit a napokban vásároltam. Felvágom a lila káposztát, a retket és a hagymát, megsózom, aztán ezt eszem egész nap. Régebben nem figyeltem arra, hogy az, amit eszem, honnan származik, de mostanában már igen, ha lehet, a sarki zöldségesnél vásárolok, és mindig rákérdezek, hogy amit elad, az magyar élelmiszer-e, ő pedig minden alkalommal biztosít róla, hogy igen, csak a répára nem lehet ráragasztani a nemzetiszínű címkét.
Doc Origó átmenetinek tartja ezt a visszaesést, a téllel, a megvonással és a globális felmelegedéssel indokolja, de én tudom, hogy az egészet az a gravitációs szivárvány indukálja, amibe a Föld keveredett. Ez okozza egyébként a nemzeti identitásvesztést is, még szerencse, hogy néhányan immunisak rá, de őket kinevetik, és hazugságokat írnak róluk az újságokban.
Bekapcsolom inkább a Pannon Rádiót, hátha felvidít, és tényleg, hamarosan kezdődik a Hajrá, magyarok! című műsor, már szólnak is a felvezető taktusok, és egy barátságos, de acélos férfihang azt énekli, hogy "a kaftánokon száradjon a vér!" Elalvás előtt még kiteszek egy darab szalonnabőrt a verebeknek, aztán egy kavicsra festett nyolcast képzelek el, amint lassan lesüllyed a vízben.
