Nemzetegészség
Szeretettel üdvözlöm Önöket teljesen ingyenes egészségmegőrző programunk bemutatkozó előadásán, kérjük, türelemmel hallgassák végig a most következő rendkívül érdekfeszítő és hasznos útmutatót, mindenki talál a székén egy igen nívós golyóstollat és kizárólag erre az alkalomra készíttetett jegyzetfüzetet, az est végén pedig hihetetlen kedvezményekkel vásárolhatnak japán és francia gyártmányú gyógyászati segédeszközeinkből, és ezt csakis Önöknek, csak ma este, egészen kivételesen ajánljuk ezen a nevetséges áron, köszönöm.
Mint bizonyára valamennyien tudják, s ahogyan erre az egyházi vezetők is éppen most felhívták becses figyelmüket, nemzetünk egészsége mindennél fontosabb, a magyar ne legyen többé beteg, a választások tétje az, hogy a nemzet csakúgy, mint az ő tudata, egészséges legyen. Előadásomban néhány pontban szeretném összefoglalni azokat a módszereket, amelyek ehhez a kívánatos célhoz (cégünk termékeivel kiegészítve) elvezetnek bennünket.
1. Erősítő tréning. A legismertebb az érzékeny területre irányított egyenes, nyílt és hatékony beavatkozás. Ha nem vagyunk elégedettek testünknek vagy valamely részének működésével vagy látványával, erősítő gyakorlatokat végzünk, célirányos táplálkozással, mozgással és tréninggel próbálkozunk. Ahogyan ez a felkar, a hasizom, a vádli (vagy nőknél a keblek) esetében sok sikerrel kecsegtethet, a nemzet is kiemelheti magát számos bajából. A satnya, petyhüdt, lankatag nemzettudat ellen úgy védekezhetünk, ha huzamosabb ideig a nemzetre gyúrunk: kokárda, fennkölt érzületek, erősen és naponta sokszor gondolunk a jövőre (nem, nem arra! majd pontosan megmondjuk, melyikre), hét végén kiadós mise, álmodozás és tervezgetés rendszeres időközönként, hideg fürdők, gondolkodásunk legyen irányított és célratörő, tartózkodjunk mindentől, ami ettől eltántoríthat. Nyelvtorna: ismételgessük naponta minél többször a "nemzetünk", "nemzet", "országépítés", "azonosságtudat" szavakat, ettől hamarosan duzzadó, vérbő nemzetünk, országépítésünk és azonosságtudatunk támad. Nemzeterősítő szerek bevitele javallt.
2. Homeopátia. Az előbbi módszer ellentéte: elenyészően kis adagban kell alkalmazni a probléma megoldására kitalált gyógymódot, szinte kimutathatatlan menynyiségben; mellékhatása ezért szinte semmi, csodálatos módon mégis nagy eredményt lehet vele elérni. Ehhez a megoldáshoz folyamodtak korábban a könyvtárosok, később a védőnők: olyan pici sztrájkot tartottak, amivel senkit egyáltalán nem zavartak, az érdekeltek és az érintettek szinte észre sem vették; a sztrájk nagyon durva dolog, alkalmanként azzal járhat, hogy a sztrájkolók beszüntetik a munkát, ez sok embert zavarna, márpedig a nyugalom megzavarása egyikünknek sem lehet érdeke. Remélhetőleg a nemzeti orvostudomány fejlődése során elérkezünk majd oda is, hogy legföljebb egy-két perces sztrájk lesz, az is szigorúan munkaidő után vagy munkaszüneti napon. A pedagógusok nem sztrájkolhatnak, mert akkor ki vigyázna a gyerekekre (hiszen a pedagógus feladata tudvalevőleg az, hogy a gyerekekre vigyázzon), nem baj, majd megtalálják a módját, hogy a nagyszünetből öt percet sztrájkkal töltsön a tantestület tíz százaléka. Így egészségesedik a nemzet, nincsenek többé béralvadási problémák, üszkösödő zsebek, bedugult szagszervezetek, elhanyagolt szkepszisek.
3. Deszenzibilizáció. Itt a legfontosabb a fokozatosság: a kígyót ne tegyük azonnal a kebelünkre, először távolról ismerkedjünk vele: legyünk hozzá megkülönböztetetten udvariasak, ismerjük el szépségét, sziszegését minősítsük megfontolt problémafelvetésnek, dicsérjük elhivatottságát és ügybuzgalmát, interpellációi és azonnali kérdései alkalmával vágjunk elgondolkodó arcot, bólogassunk, vegyük át szóhasználatát, kedvesek legyünk, szeressük őt; ha csúnyát mond, nézzünk a levegőbe, és ne reagáljunk; így lassanként hozzászokunk egymáshoz. Kifejezései már egyre kevésbé tetszenek különösnek és idegborzolónak, megkedveljük a hideg és síkos pikkelyek érintését, a kéj hullámai csapnak át rajtunk, ha hozzánk bújik. Vigyázat, lehetnek visszaesések: mások számára ijesztő lehet, ha túl hirtelen, a kellő időt nem kivárva kezdünk magunk is sziszegni, mintegy azonosulva kedvenc kebelbelinkkel: az "élettér" használatával még kicsit várhatunk, ha már mindenki elfogadta például az "idegenszívűt" és a "nemzetvesztőt".
4. Tisztítókúra. A nemzettisztítás nemes feladata olyan kúrák segítségével érhető el a leghatékonyabban, hogy szigorúan tartjuk magunkat egy bizonyos diétához: nem engedjük, hogy a nemzettestbe behatoljanak bizonyos személyek, gondolatok, megfogalmazások, érzelmek. Mondjuk egy négy-éves időtartamra radikálisan kiiktatjuk az érdekegyeztetés, a parlamenti vizsgálóbizottság, az egyetemi autonómia kategóriáit, tartózkodunk a kultúra átlátható támogatásától, a könnyebb tisztíthatóság érdekében kikoplaltatjuk az egészségügyet és az oktatást, nem engedünk az adóprésen. Hamarosan könnyűnek, kissé kábultnak érezzük magunkat, elégedett mosolyunkat némi bárgyúság színezi: úgy hozzászokunk a purgáláshoz, hogy már abba sem akarjuk hagyni. Ha kell, ha nem, hányunk és ürítkezünk: ezt jelentősen megkönnyítik a salakanyagban eltávozó, mert immár fölöslegessé vált demokratikus intézmények, amelyek csak terhelik a nemzeti gyomrot.
Elrepült az idő; pedig szívesen beszéltem volna még az idegen test beültetéséről (Nemzeti Színház és megannyi új intézmény, amelyeket a nemzettest érzékeny részeibe építünk), a műtéti beavatkozásról (amely esetenként a nemzetbeteg gyógyulása érdekében csonkolással jár: parlamenti munkahét), a pszichoanalitikus kezelésről (visszakerülünk a regresszív fázisba, gyermek leszünk újra, ekkor gyűlöletünket bátran kifejezésre juttathatjuk mágikus módon - kisbetűzés - , eljátszhatjuk a nagy nemzetközi megmozdulások - olimpia, foci-Eb - hatékony vezérének szerepét). De talán majd legközelebb. Köszönöm a figyelmüket, az előtérnél meghívó, személyi igazolvány és megfelelő párttagkönyv felmutatásával várjuk kedves vásárlóinkat, egyben felhívjuk a figyelmüket, hogy nemzetegészségügyi nemzetprogramunk nemzettámogatására pénzbeni felajánlásokat is szívesen fogadunk, a Széchenyi-terv keretében.
