Bé
Bölcs kormányunk számtalan bölcs döntést hoz, és számtalan bölcs dolgot mond, ezeket nem is lehet eléggé melegen üdvözölni; ám a szimmetriakövetelés jegyében (lásd Horváth Iván cikkét a 2000 októberi számában), s hogy (a kormánypárt bölcs publicistáinak kívánsága értelmében) ne mérjünk kettős mércével, határozottan ki kell mondanunk hogy: nem!, nem elég!, aki át mond, mondjon bét is, vonjuk le a végső konzekvenciákat.
Ha (á) elfehérülő homlokkal és pengényire keskenyült ajkakkal, fogai között szűrve a szót kifejti a miniszter, hogy itt hangulatkeltés folyik, a liberális média ármánykodása és ferdítései játsszák a főszerepet, és mindez csak fel van fújva, akkor (bé) ugyanez a miniszter (vagy egy másik) ugyanilyen módon tegye szóvá azt is, hogy itt mindössze sikerpropaganda folyik, a konzervatív média fújja fel a látszatsikereket, és sajnálatos módon félrevezeti a mit sem sejtő közvéleményt, elhitetve velük, hogy mindaz, ami itt folyik, valamely szebb jövő ígéretét hordozza.
Ha (á) rendelkezésünkre bocsátják a kedvenc egyházi és társadalmi szervezet egy-egy százaléka után az adónk újabb egy százalékát, amelyet kívánságunk szerint szüleink vagy anyósunk-apósunk nyugdíjához csaphatunk, akkor (bé) jogunk legyen legalább három százalékról rendelkezni akként is, hogy mire nem költhetik el bölcs vezetőink semmiképpen sem az adónk e csekély töredékét, kinek és minek juttasson a mi adóbefizetéseink három százalékával kevesebbet hőn szeretett költségvetésünk.
Ha (á) kialakítandó a köztisztviselők egy olyan csoportja, akik elmozdíthatatlanok, és igen komoly fizetést kapnak, akik kiemelten fontosak, előjogaik vannak, és megkülönböztetett figyelemben részesülnek, akkor (bé) legyenek olyanok is, akik eddigi munkásságuk, tevékenységük ismeretében soha többé nem kerülhetnek felelős pozíciókba, akik csak egészen kivételes és rendkívüli esetben pottyanhatnak vissza a hatalomba, sőt keresetük (felülről) méltányos korlátok közé szoríttassék.
Ha (á) tavasszal a parlamentnek nem kell üléseznie, mert a kormányprogram sikeres megvalósításához erre nincsen szükség, akkor (bé) a Szabadság hídon történő gyalogos közlekedés, a lakihegyi nagyadó karbantartási munkálatai, a kóbor ebek befogása ugyancsak olyan cselekmények, amelyek megtörténte vagy meg nem történte ugyanúgy semmilyen befolyással nincsenek a kormány tevékenységére, mint a parlament jelenlegi működése, ennélfogva tetszés szerint elrendelhetők vagy betilthatók, a kormány a helyén van, Országgyűlésre semmi szüksége.
Legyenek már kimondva a bék. Így volna kerek.
