Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2001. november 22.

Egotrip

Sanyi segédmunkás a Sündörgőben szerezte be szerszámait, úgy is mondhatnám, hogy a Sündörgő volt az ő OBI-ja, ahol záróra felé már szinte mindenhez hozzá lehetett jutni kedvezményes áron, többek között így vásárolt Wartburgot, gáztűzhelyt, betonkeverőt és láncfűrészt is. Utóbbiról szól ez az írás, de előbb röviden elmesélem a Wartburg történetét, mert az sem tanulságok nélküli.

Nyers hal

Sanyi segédmunkás a Sündörgőben szerezte be szerszámait, úgy is mondhatnám, hogy a Sündörgő volt az ő OBI-ja, ahol záróra felé már szinte mindenhez hozzá lehetett jutni kedvezményes áron, többek között így vásárolt Wartburgot, gáztűzhelyt, betonkeverőt és láncfűrészt is. Utóbbiról szól ez az írás, de előbb röviden elmesélem a Wartburg történetét, mert az sem tanulságok nélküli.

A Wartburg Erdész Béláék háza mellett állt a lejtőn, és azért vette fel ezt a testhelyzetet, mert egy fatörzs fúródott csomagtartójába, megakadályozva ezzel a legurulásban. A befúródás egy rosszul sikerült éjszakai bevásárlás eredménye volt, viszont megszüntetéséhez láncfűrész szükségeltetett.

A Sündörgőben köttetett az üzlet: Wartburg 10 000 Ft, láncfűrész 5000, tehát 14, plusz egy kanna kannás bor ingyen.

Innentől az események felgyorsultak. Sanyi mamájára bízta a dobermant, aki (mármint a mama) a Magyar Aszfaltnál dolgozott humánerőforrás-menedzserként, és elindult (mármint Sanyi) az erdőbe, egyik kezében láncfűrésszel, a másikban a kannával, hogy kiszabadítsa a Wartburgot.

A telep lakói először a zúgást hallották meg, majd a fűrész zajába vegyült, ritmikus hú, ez kurva jó! kiáltásokat és dalfoszlányokat, melyek mind-mind a láncfűrészről szóltak.

Ezalatt Sanyi mamája ebédelni indult az üzemi étkezdébe, és kolléganőire bízta Dinamót, a dobermant, külön megkérve a kollektívát, hogy nagyon vigyázzanak rá.

Sajnos ezt Dinamó félreértette, és azt hitte, hogy neki kell vigyázni a nőkre.

Délután kettőre összeállt a felejthetetlen erdei tabló. A rengetegből láncfűrésszel kísért énekszó szűrődik be az irodába, ahol harminc családanya ül feszülő hólyaggal mozdulatlanul, mert egy doberman őrzi a küszöböt, és a legkisebb rezdülést is megtorolja. Ekkor - szinte ugyanabban a pillanatban - belép Sanyi mamája, illetve elszabadul a Wartburg.

A mosdó felé rohanó nők még hallják, ahogy először a kivágott fa zúzza össze Erdész Béla és Csiga Melinda otthonának tetőszerkezetét, majd az épp hogy csak poroszkáló Wartburg betöri a konyha falát.

Egy pillanatnyi néma (tényleg, milyen lehet még?) és némileg vészjósló csönd után Sanyi belekezd a Jó fűrész, ritmusra jár kezdetű versszakba, de valamiért elhallgat.

Enni lehet a csöndet. Csak a természetben van ilyen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.