Advent
Távolról halk csilingelés hallszik, csönd ereszkedik a világra, porka havak ősmagyarul esedeznek, a Kisjézus keresztényileg egyre nagyobbakat rugdos: elközelg az advent, a várakozás ideje. Ilyenkor a jóakaratú emberek lelkébe békesség költözik, vitás ügyeiket gyorsan rendezik, hogy nyugodt, tiszta szívvel állhassanak az Eljövendő kisded elébe. Ne maradjon senkiben tüske, harag, meg nem értés, ne álljon az közibénk, testvér lészen minden ember.
A gazda ilyenkor a kandallónál szivarozgat, s kinéz a ropogós hóban játszódó gyermekekre. Behívatja aztán cseperedő fiacskáját, hogy kifaggassa arról, amit idáig tanított volt neki. Amaz még a hógolyózástól kipirult arccal, csillogó szemekkel tekint atyjaurára.
- Hát, kis cselédem - kezdi az atya -, mi vagy te, mondssza: tisztességes ember, avagy hazaáruló? - A gyermekcse meg rögtön rávágja, ahogy kell: - Én, édesapám, hazaáruló vagyok, bibsicigánylibeláris, göbbelszi módszerek, dédanyáig visszamenőleg.
A gazda ekkor nem válaszol, csak szeretettel beletúr a rakoncátlan, barna fürtökbe, s merengve néz a szivarfüstön át a történelmi távlatokba. Mennyi minden szép dolog is történik így, advent idején. Hogy elsimul minden, egyszeribe elrendeződnek a dolgok, s még a hófúvás is alábbhagyott: mintha csak a dicső természet is tudná az Elközelgés misztériumát. A háborgó, szennyes habok is elnyugodtanak. Íme tisztázódott, hogy állampénzen, titkos, törvénytelen eszközökkel valóban megfigyeltek Fidesz-politikusokat, és ebben most már teljes egyetértés kell hogy legyen, mert az Országgyűlés kimondta, és az Országgyűlés az egész nép képviselete. Megoldódott egy gyötrő gond, mosolyogva nyújthatnak kezet egymásnak immár a nemzet gyűlésének tagjai, járja át őket a szeretet és a megértés. Az is világossá vált, hogy az, aki a Hazát képviseli az oly távoli Amerikai Egyesült Államokban, bűnös: bűnös abban, hogy nem vett elő egy árkus fehér papírt az asztalfiából, hanem botor módon nagyköveti papírját használta. Megkapta ezért a bölcs, de méltányos feddést, így a világrend ismét helyreállt, bocsássunk meg szegény bűnös lelkének, elvette méltó büntetését. Aki teheti, még két pozsgás orcáját is csókolja meg valamennyiünk nevében.
És ha maradt volna még megbántottság, neheztelés valakiben, gyorsan menjen el a kormányfőtanácsos rendelésére. - Tessen befáradni, kedves Nemzet - így szól ő -, vagy szólíthatom egyszerűen Népnek? Kicsit el tetszett késni, akar erről beszélni? No jó, majd később, kivárjuk. Heveredjen le, csak ide, a kanapéra, én meg majd ide ülök. Kényelmesen. Nos, mi bántja? Szokott a zsidókérdéssel álmodni? Nyugodtan beszélje csak ki, azért vagyunk itt. Az sem baj, ha sír egy jó nagyot. Betegnek tetszik lenni, kedves Nemzet, de ha egyszer jól kiadja magából ezt a holokauszt-médiatúlsúly-idegenszívűség-nyelvierőtér problémát, egykettőre meg tetszik gyógyulni. Egy jó nagy feltárulkozás, az hiányzik magának.
Jó ember a kormányfőtanácsos, jót akar. Beszéltetni akar bennünket, hogy megnyugodjon végre a lelkünk. Meglesz az is hamar.
Lassan oda jutunk, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének fel kell oszlatnia magát: teljessé válik a lelki rendszerváltás, befejezéséhez közeleg a morális megújulás, és már alig van hátra valamicske a keresztény értékek teljes behatolásából a társadalomba. Röpke néhány nap, csak épp megvesszük az ajándékokat, párszor új magokat teszünk a madáretetőbe, havat söprünk, nadragulyával megétetjük a szomszéd kutyáját, és itt a Szent Karácsony. Addigra mindenkit átjár a boldogság, egyetértés és békesség.
És akkor kurvára jó lesz.
