Para

Kovács Imre: én

  • 1999. december 9.

Egotrip

Egy szerkesztőségben dolgozom, ahol - mint minden egyéb szerkesztőségben, gondolom - érzéketlen barmok dolgoznak, ha például két hétig nem jövök be, mert izé van (névnap, mondjuk, vagy egyéb indokolt kéthetes toxikus részegség), ami indokolja, hogy ne, ne jöjjek be, nem mintha bármi is indokolná, hogy igen, de induljunk ki az alapesetből, amikor nem, nem jövök be, mert dolgom van, aztán igen.

Most panaszkodni fogok.

Egy szerkesztőségben dolgozom, ahol - mint minden egyéb szerkesztőségben, gondolom - érzéketlen barmok dolgoznak, ha például két hétig nem jövök be, mert izé van (névnap, mondjuk, vagy egyéb indokolt kéthetes toxikus részegség), ami indokolja, hogy ne, ne jöjjek be, nem mintha bármi is indokolná, hogy igen, de induljunk ki az alapesetből, amikor nem, nem jövök be, mert dolgom van, aztán igen.

Nos, ez elatt az időszak alatt senki sem locsolja a növényeimet, szarnak rá, hogy a könnyező pálma leszárad, de a begóniák is rohadnak, illetve bárcsak rohadnának, mert ahhoz víz kell, de ezek inkább kókadnak, nyalják a szart, a fikusz pang, a zöldike hánykolódik, a miskolci - általunk Kereszturynak becézett - virág pedig virul, de biztos azért, mert ő különösen élvezi a nélkülözést, direkt jó neki, ha megtapossák, nem locsolják, belehánynak a cserepébe, belenyomják a csikket, kávézaccot kevernek a földbe, majd azt nyilatkozzák a csatornáknak, hogy a giliszta jót tesz a földnek.

Pontosítok.

A miskolci virág kifejezetten szereti, ha szöges cipővel átrohannak rajta, majd ragasztózó helyi tahók, akik kifejezetten keresik a Köztársaság tér enyheit, hogy áldozzanak szenvedélyüknek, mikor is centrumos zsákot szorítanak szájuk elé, majd belélegzik azt, amit egy centrumos zsák adhat (nem igazán sok, lássuk be), de elfekszenek a gyökerei fölött, még élvezi is, ilyenkor emlékezetes kacsokat növeszt, segédhajtásokat, amelyeken újabb levelek meg bimbók, hogy rohadjon meg minden elmélet, főleg a zöldségekről, de most mégis inkább a növényeimről szólnék.

A növényeim egyszerű, természetes - nem igazán szerkesztőséghez szoktatott - zöldek. Szeretik, ha szeretik őket, és én szeretem őket, mert valahol a széles spektrumú antibiotikumok mögött, ahol a francia filmekből ismert, de nem szeretett ismeretterjesztő nyafog, bennem is rejtezik egy ember, egy dalia.

Ilyenkor bejövök - ők azt hiszik, cikket írni - megöntözni a növényeket, és oda-vissza járok az alacsony csaptól a szobáig, mert alacsony bizony a csap, ahol csak feles kólásdobozokat lehet teleengedni vízzel, aztán fordulni nyolcszor, de néha kilencszer is.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."