Most akkor eddig megvolnánk, itt a nyár is, a kormány(nak) már feláll, s mire ezt olvasod, kedves olvasó, kíméletlenül fel lesznek sorolva a minisztériumok. Alig lesz publicista ebben a rekkenő magyar hőségben, aki ne fogná majd elsütni azt a viccet, hogy az egyiket a Nemzeti Kulturális Ökörség Minisztériumának kellene majd nevezni; akkor én erről most lemondok. Azt sem taglalom e helyt, hogy ez az örökség-ökörség-ügy valami olyasmit sugall, ami már megvan, de jó nekünk, amit csak kicsit szidolozgatni kell, vitrinbe tenni, leporolgatni, olykor kimeszelni: s hogy ez például az én kultúraképemnek valahogy nem felel meg, istenkém, bennem lehet a hiba.
Mindegy, no, éppen azt akarom mondani, hogy tölts pohárt, gyermek, ahogyan mintegy kétszázegy éve egy költő mondta volt, fejér borral fogom innepelni boldog esztendőnk ideérkezését. Mert visszatért immár olajággal a frigy, a kemény hadnak kialudt kanóca, múlik a jajszó, s örömünket áldott béke tetézi.
(Tetézi, sic.)
Szóval megbékültek ezek, kész a koalíció, ez is a mi kormányunk lesz, mint nyolc éve mindegyik. Azért ennek is örvendezzünk. Legalább nem lőnek. Boldog ország az, hol az árva s özvegy nem bocsát, sírván, az egekre átkot. Már ez is valami. Szántogat minden, s ki-ki szőlejében kényire munkál, semmi mesterség nem enyészik ottan, gazdag a kalmár s az egész közönség, ott tanít a bölcs, danol a poéta, él az igazság. Oké lesz minden. Csak közel hozzám ne dörögjön ágyú, hogy barátimnak fecsegésit értsem, csak piciny lantom cicorázzon. Hú, de fene boldogok leszünk.
És ezennel felejtsük el a felégetett földeket meg a patakvért (ah, ti felperzselt legelők parázsa! Öszvedűlt várak s faluk omladéki! Vérbe tajtékzó patakok! s dögöktől bűzletes ég, föld!), ejtőzzünk, élvezzük a nyarat meg a borocskát, e lankadt haza békességben álljon (khm, ejnye, költő úr), és légyen pecsenyém, kenyérkém, s jó magyar nektárt igyam arra.
Jön az uborkaszezon, nézelődjünk csendesen, tetvészkedjünk, úszkáljunk, táncikáljunk, nyaraljunk. Igyekezzünk úgy érezni, hogy ez a békekötés igen jó nekünk. Még ha nem is olyan jó. A költő is így fejezi be: "Jánusi víg nap." Most talán ilyenek jönnek.
