Seres László: Dekóder

publikálva
1998/27. (07. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Végre át vagyok világítva. Mintha egyes fontos tisztséget töltenék be.

Fél évet vártam erre a hétfői napra, hogy "berendeljenek" (helyi szakzsargon) a BM épületében lévő Történeti Hivatalba, amelynek előtere építészetileg olyan barátságos, mint egy tiranai atombunker. Decemberben küldtem el a kérdőívet a Történeti (a továbbiakban: T.) Hivatalnak, állampolgári jogon élve azon állampolgári jogommal, hogy bármit megtekinthessek, ami a maradékelvbe belefér. Postafordultával, tehát úgy kora tavasszal már válaszoltak is: vettük az adást, keressük, majd szólunk, amint véletlenül találunk bármit is. Aztán most ez: kapaszkodjon meg, szerepel nálunk, igaz, csak "csekély mennyiségű iratról" van szó, de azért ön itt van nálunk, jó helyen.

Nagy dolog, ha a T. Hivatal talál az emberről csekély mennyiségű iratot, hát még ha azokról, mint írták, "anonimizált másolatot" is készítettek, mindig is imádtam az anonimizált másolatokat. Jó, nem voltam valami nagy hős, de azért tudom magamról, amit tudok, valami csak van a T. Hivatalban rólam, ha más nem, hát néhány anonimizált másolat: talán hogy egy időben minden levelemet bontva kaptam, néha kis celluxszal leragasztva; vagy a 88-as Nagy Imre-tüntetés; ha pedig legaktívabb időszakom, nyolcvanas évek végi államellenes bomlasztásom sincs operatíve feldolgozva, hát akkor basszák meg a titkosszolgálatukat, milyen elhárítás az olyan?

Mindegy, jöjjön bármi, fő, hogy kapok valami III/III-asat, ami nagy dolog, lévén, hogy a T. Hivatal elismert, komoly ellenállóknak is alig ad bármit - ha meg ad, porig alázza őket. Jelentéktelen mellékszálakat, jól ismert tényeket vet nekik oda a T. Hivatal szagelterelés céljából, megtagadva tőlük az egyetlen dolgot, amit adhatna: az egykori megfigyelés módozatainak átláthatóságát, tehát a saját, egyszemélyes történelem megismerhetőségét, tehát a rendszerváltás lényeges célját, a szabadság megélésének lehetőségét. Ehelyett a T. Hivatal elnöke, M. György nyíltan odanyilatkozik mindenhová, hogy időnként maga szelektál, mit ad oda a kérelmezőnek, mit nem - és a vicc az, hogy olyan sok szelektálnivalója (valószínűleg) nincs, a T. Hivatal maga is megszívta, az aktáknak (valószínűleg) csak egy részét kapta meg a BM-ből meg a titkos szolgáktól, és azt is átnézi az az ember, akit (valószínűleg) M. Györgynek hívnak.

Hajnali 9 óra van tehát, első vagyok, egyedül az olvasóteremben egy kedves belügyi asszonnyal, aki vékony zöld dossziét húz elő, de előbb aláíratja velem, hogy amit a törvény titkos adatnak tart (= amiről a titkos szolgák döntik el, titok-e), azt nem hozhatom nyilvánosságra. Mivel nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek: összesen kettő darab papirost kaptam. Ugyanannak az 1985-ös Napi Operatív Információs Jelentésnek (NOIJ) az írott és legépelt, tisztázott példányát.

- És mi van a nyolcvanas évek végével?

- Még nem kaptuk meg. De kérhet kutatáshosszabbítást.

Még nem kapták meg. Akkor kérek kutatáshosszabbítást. A kedves belügyi asszony precízen feljegyzi a kartonjára. Amin... hát az meg mi?

- Asszonyom, mi az ott a kartonon, hogy "Anarchista Nemzeti Front?"

- Ott is kerestük magát.

- Na de én ilyennek sose voltam tagja, nem is adtam meg támpontnak. Anarchista voltam, de ilyen szervezet sose létezett.

- Hát pedig nálunk létezik.

Kőkemény. A reálisan létezett Autonómia Csoport sehol, egy virtuális faszság meg a Cég nyilvántartásában. Nézzük a NOIJ-t. "Belső ellenséges tevékenység" - hurrá, énkép helyreállt. Egyetlenegy információ van a papíron: egy tizennégy évvel ezelőtti decemberi napon valaki arról tájékoztatta a "III/III-B. önálló alosztályt", hogy egy Seres László nevű bölcsészhallgató "szűk körben kijelentette, hogy diáktársaival demonstratív fellépésre készülnek a nagymarosi vízlépcső ellen, tiltakozás céljából". Alatta meg csak ennyi: "az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma nem ellenőrzött." Megbízható, sokat próbált ügynök nyomta tehát a szűk körű, ellenőrizetlen infót. De ki a túró lehetett? Megnézem még egyszer, alaposabban a másik lapot.

A részben kézzel írt, eredeti jelentésen a "szűk körben" kifejezés már a felülgépelt verzió - alatta kézírással, átsatírozva a név, hogy kinek is pletykáltam. A név azonban rosszul van átsatírozva, el tudom olvasni. Bíztam benne, szerettem. Múlt hétfő óta kicsit átsatírozva látom a világot. Azzal vigasztalom magam, hogy kértem kutatáshosszabbítást. Egyébként meg annyi támpontot adtam meg magamról, hogy ha eddig nem volt rólam karton, most majd lesz. Szűk körben.

publikálva
1998/27. (07. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk