Kálmán C. György: Magánvalóság (Egy vidéki gazdálkodó feljegyzéseiből)

  • 1999. június 10.

Egotrip

Amikor publicisztikát írok a MaNcsnak, mindig jó korán kelek. Alig pitymallik még, a kakasok még nem kezdték rá, csak néhány madárka csivitel félénken, majd egyre hangosabban. A kert végéből ritkás köd szivárog, a fűben vakond motoz. Felkapom a rossz nadrágot, gumicsizmát húzok, megnézem, hogy vannak az én kis kedvenceim.

Amikor publicisztikát írok a MaNcsnak, mindig jó korán kelek. Alig pitymallik még, a kakasok még nem kezdték rá, csak néhány madárka csivitel félénken, majd egyre hangosabban. A kert végéből ritkás köd szivárog, a fűben vakond motoz. Felkapom a rossz nadrágot, gumicsizmát húzok, megnézem, hogy vannak az én kis kedvenceim.

No, több se kell nekik. Érzik, tudják, hogy ez az ő napjuk. Meghallják a kertkapu nyikordulását, s alig bírnak már magukkal. Én! Én! Engem! Most én következem! - sivítják, bőgik, cincogják kórusban.

Melyiküket is válasszam, a szívem szorul bele. Itt, a tyúkhálóval lekerített kis részben tartom őket, szegénykéimet, ahol szalad egy kis metafora, hízott szimbólumok bóbiskolnak a sarokban, egymásnak dűlve, csontos allegóriák dörgölőznek a csizmaszárhoz. Hozom a kislétrát, a hangzavar teljes lesz: felnyúlok a hiuba, felmarkolok néhány eszmei mondanivalót, lényeget és magvat, közibük szórom, amelyikek a legügyesebben csapnak rá, azok lesznek mai választottjaim.

Egymáson átgázolva, felrikoltva s hirtelen elhallgatva nyüzsög a kis csapat, nicsak, ott szalad egy kecses kis szóvicc, le se lehet vakarni a koncról, ő már ott van a kiszemeltek között; komor argumentációk elszántan kapaszkodnak, nagyon ott akarnak lenni ők is. Hozzájuk csapódik egy-két furfangos célzás, fennkölt hasonlat.

Csakhamar kialakul a boldog győztesek és a reménykedő-szomorú vesztesek csoportja: az utóbbiak maradjanak csak, két hétig nem lesz rájuk szükség, az előbbieket meg egybeterelem, várjanak kicsinyég az udvar közepén.

Átbaktatok a kert végébe, az öreg gesztenyefa mögé, ahová sosem süt a nap: ott kushadnak, erős szögesdrót kerítés mögött a sunyi csúsztatások, elhamarkodott következtetések, néhány aljas hazugság. Elszánt hallgatásukat szinte tapintani lehet. Találomra odaintek egyet-kettőt, óvatosan nyitom a vasajtót, odarugdalom őket az udvarra, a többiekhez. Leakasztom a pincegádorból a három láncot, a logikait, a grammatikait meg a retorikait, erre fűzöm fel valamennyiüket, no gyertek, álljatok szépen sorba. Van, hogy egyikük-másikuk elszabadul, ha valamelyik lánc elszakad, kis zavar támad - nem baj, ez vele jár. (Egy épp, lám, itt borult, grammatikailag, föl, kicsit, hoppá!, porold le magad, uzsgyi tovább.) Porosodik a pajta mélyén néhány narratív szerkezet is, olykor azokat is előveszem, egyszerű, régi eszközök, de hasznukat látom.

Mire végzek, már szépen süt a nap. Megizzadtam, kicsit el is fáradtam, de jólesik. Odaülök a tornácra, müzlit kevergetek, és elnézek a messzeségbe, a kéklő hegyek felé.

De van az úgy, mint a múlt héten is, hogy semmi ilyesmire nincs szükség. Elég, ha tulajdonneveket sorolok, és értjük egymást. Orbán Viktor. Áder János. Selmeczi Gabriella. Harrach Péter. Simicska Lajos. Juszt László. Csermely Péter. Csermely Péter. Csermely Péter.

Minek ide már a buta szó.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.