Kálmán C. György: Magánvalóság (Intelem)

  • 2000. május 25.

Egotrip

Az a baj, gyerekek, hogy rosszul látjátok a dolgokat, elfogultak és cinikusak vagytok, mindig ez az örökös konfrontáció, kényeskedés és ellenségeskedés, nem lesz ennek jó vége.

Mindenfélével gyanúsítgatjátok szegény rendőreinket, holott megvan azoknak a maguk baja, nem jókedvükben bilincselik meg a tanárnőt, ha az egyszer rájuk támad, nem is tehetnek egyebet. Előbb jól beleszalad a derék, munkás rendőrtenyerekbe, löködteti magát, csalárd módon előcsalogatja rendőreink féltve őrzött gázsprayjét, aztán meg mint az állat, lekever egy hatalmas pofont a védtelen, mit sem sejtő hatósági közegnek, mintegy letaglózza, kis túlzással a földre küldi a szerencsétlent.

Az egész dolog úgy kezdődött, hogy rendőreink kihallgattak volna egy kiskorút, természetesen szigorúan a törvényesség szellemében, az osztályfőnök vagy az igazgató jelenlétében, ezért egészen biztosra veszem, hogy amikor az egyik, iskola előtt ácsorgó lányt kihallgatás céljából a rendőrkocsiba akarták volna vinni (csak hát nem ő volt a célszemély, ennyi tévedés valóban történt), akkor már ott ült az autóban - szigorúan a törvényesség szellemében - az osztályfőnök vagy az igazgató, hiszen másként persze sor sem kerülhetett volna a kihallgatásra. Ekkor bukkant fel az elvetemült tanárnő, aki nem csekély testi erőfölényét kihasználva leterítette a munkáját nyugodtan, célratörően, kiegyensúlyozottan végző rendőrt.

Egyébként ez a fő gond, az egyensúly.

A múlt héten nem először fordult elő (emlékeim szerint az utóbbi években legalább háromszor, de ha bújnám a rendőrségi híreket, biztosan még többet is találnék), hogy az alultáplált, rossz állóképességű, kimerült rendőr elvesztette az egyensúlyát, megcsúszott a jégen, és a kezében tartott lőfegyver véletlenül éppen úgy sült el, hogy a menekülésben levő autótolvajt súlyosan megsebesítette. Jó, nem mindig a jégen szoktak megcsúszni, csak egyszerűen elesnek, megbotlanak, felbuknak, összecsuklanak, és hát azzal a fránya fegyverrel nem lehet tréfálni, az valahogy mindig rossz irányba sül el. Ezért mondom én, hogy a szegény rendőrök oldaláról kell nézni ezeket a dolgokat, vézna, sápadt, gyenge suhancok, olyan elesősek, lépten-nyomon elájulnak, mint Nyilas Misi, folyton verik őket; itt az ideje, hogy sok-sok konditerem és jégpálya épüljön, kifejezetten a rendvédelmi erők számára, az ellátást és a körülményeket pedig erőteljesen fel kell javítani, nyomatékosan, egy emberként követelem.

Innen kell nézni mindezt, nem máshonnan.

Nem tudom, ez a szemét, rohadt autótolvaj nem volt-e tanár véletlenül, de ezekkel vigyázni kell különben. Volt nekem például egy igen kedves tanítványom, s egy tavaszi éjjelen ez a tagbaszakadt, inas asszony (bakancsban-mackóban legalább ötven kiló) puszta kézzel esett neki vagy hat kommandósnak, és jól szétütött közöttük, holott azok csak egyszerűen, kedvesen rá és barátjára helyezték pihekönnyű kezüket, hát be is vitték hatóság elleni erőszakért; talán mondanom sem kell, ma már tanári diplomája van neki.

Megy a szegény közrendőr az utcán, már előre retteg, nem ront-e rá valahonnan egy tanárnő, s ha autótolvajt vagy egyéb veszedelmes bűnözőt lát, úgy megrémül, hogy elcsúszik (az évszaknak megfelelően a jégen vagy tetszőleges tereptárgyon), a pisztoly meg elsül, ugye. A szóvivő meg aztán magyarázkodhat, és senki nem hisz neki, biztosan gonosz tanár(nő) mindahány. Azért mondom, legyetek sokkal megértőbbek, hallgassatok rám, nem lesz ennek jó vége.

Mert aztán jön a rendőr, és elesik.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.