Kálmán C. György: Magánvalóság (Költészet napján)

  • 2001. április 19.

Egotrip

kezdtem írni ezt a kis rövidet, gondoltam, legyen az én kis olvasóimnak is egy kis ünneplés, emlékezzünk meg jeles költőinkről, egyúttal terjesztem az ismeretet, felhívom a figyelmet, röpke verselemzés, tévhitek eloszlatása, vicces befejezés.

Költészet napján

kezdtem írni ezt a kis rövidet, gondoltam, legyen az én kis olvasóimnak is egy kis ünneplés, emlékezzünk meg jeles költőinkről, egyúttal terjesztem az ismeretet, felhívom a figyelmet, röpke verselemzés, tévhitek eloszlatása, vicces befejezés.

Arról akartam volna például írni, mintegy bevezetésképpen, hogy mennyi a rossz vagy félrevezető idézet, hogy vigyázni kell az irodalmi szövegek csonkolásával, mert becsapunk vagy becsapódunk. Rögtön az első példám a "Csak tiszta forrásból" sor lett volna, amely tudvalevőleg egy román kolindából való, Bartók maga fordította, és amelyet a népköltészethez-népművészethez-néphez való hűség tömör megfogalmazásaként szokás idézgetni, holott a szarvasokká vált fiúknak igazán nem valami nagy élvezet az, hogy többé nem ülhetnek asztalhoz, nem ihatnak bort kupából, hanem a forrásra fanyalodnak. Igaz, folytattam volna, hogy a Cantata Profana éppen ennél a sornál váratlanul tisztává, harmonikussá, áttetszővé válik, de vajon nem éppen a végtelen keserűséget, az örökre számkivetettség szomorúságát fogalmazza-e meg itt a zene? - tettem volna fel a kérdést. Aztán egy sokkal átlátszóbban és szándékosan, gonoszul csonkolt idézetről szóltam volna pár szót, a mai (április 11.) ünnepelt, József Attila szavairól, amelyek vörös kartonból kivágva annak idején ott virítottak minden iskola aulájában (remélem, ma már nem), hogy "...dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes", ahol is a három pont az idézet elején azt a kihagyott apróságot van hivatva helyettesíteni, hogy: "Ne légy szeles. / Bár munkádon más keres", amivel együtt, ugyebár, mégiscsak másként fest ez az utolsó három sor.

Ezt hegyeztem volna ki, nagyon humorosan, dőlni tetszettek volna a kacagástól.

A végére pedig azt szántam, hogy a Happy End Kft. méltán közbeszerzés-nyertes országimázs-tanulmányának bizonyos kiemelt címei, jé, éppen megint József Attilát idézik, éspedig a Kertész leszek... című kis remeket, 1924-ből, de mintha kissé hiányosan, csak egy-két sort, vajon miért? - tettem volna fel nagy ravaszul a kérdést, aztán jöttem volna a bunkóval, hogy lám, nem futotta többre, mint hogy felcsapják a fiúk az általános isis olvasókönyvet, mert ott - ha jól emlékszem - csak az első verszakot szokták közölni. Mert az olyan nyelvtani alakokkal, mint az "iszok" meg "pipázok", nem kell rontani a bimbózó gyermeki nyelvérzéket, és nehezen lehet a kicsinyeknek elmagyarázni, hogy hogyan jön össze a vidám kertészi élettel a "magamat is elültetem" sor, meg miért is van szó a világ pusztulásáról. (Ahogyan egyébként meglepődhet a kisgyermek, ha egyszer elolvassa Petőfi Mi kék az ég! című versét, amelynek - legalábbis a régi olvasókönyvekben - szintén csak az első versszaka van a gyermeki olvasónak kezébe adva.) Tehát, fejtettem volna ki, ennek a nagyon elkeseredett, fekete humorú, ironikusan kétségbeesett versnek sikerült kibányászni néhány, az országimázs szempontjából használható sorát, ezen hápogtam volna kicsit, aztán ügyesen befejeztem volna ezt a cikket.

Csakhogy közben az történt, hogy beleolvastam (a neten) a fent nevezett gazdasági társaság irományába: eddig ugyanis nem sokat tudtam róla. És rájöttem, hogy hülyeség ezt az egészet megírni. Nem szövegértelmezési kérdésekről, nem a teljes versnek és a megcsonkított, ostobán kiemelt idézeteknek a viszonyáról van itt szó; nem érdemes költészettanilag, szépészetileg vagy citatológiailag cicózni itten. Sokkal nagyobb a baj. Az iskolázottság, a józan ész és az ízlés, az itt a baj. Elemi bajok vannak. A sötét butaság, a fennhéjázás, a pöffeszkedés és a tudatlanság, az itt a baj. Márpedig ezekkel én mit kezdjek? Menjenek ezek a búsba, népneveli őket, aki akarja. Nem írok én erről semmit.

Tejet iszok és pipázok.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.