Kálmán C. György: Magánvalóság (Költészet napján)

  • 2001. április 19.

Egotrip

kezdtem írni ezt a kis rövidet, gondoltam, legyen az én kis olvasóimnak is egy kis ünneplés, emlékezzünk meg jeles költőinkről, egyúttal terjesztem az ismeretet, felhívom a figyelmet, röpke verselemzés, tévhitek eloszlatása, vicces befejezés.

Költészet napján

kezdtem írni ezt a kis rövidet, gondoltam, legyen az én kis olvasóimnak is egy kis ünneplés, emlékezzünk meg jeles költőinkről, egyúttal terjesztem az ismeretet, felhívom a figyelmet, röpke verselemzés, tévhitek eloszlatása, vicces befejezés.

Arról akartam volna például írni, mintegy bevezetésképpen, hogy mennyi a rossz vagy félrevezető idézet, hogy vigyázni kell az irodalmi szövegek csonkolásával, mert becsapunk vagy becsapódunk. Rögtön az első példám a "Csak tiszta forrásból" sor lett volna, amely tudvalevőleg egy román kolindából való, Bartók maga fordította, és amelyet a népköltészethez-népművészethez-néphez való hűség tömör megfogalmazásaként szokás idézgetni, holott a szarvasokká vált fiúknak igazán nem valami nagy élvezet az, hogy többé nem ülhetnek asztalhoz, nem ihatnak bort kupából, hanem a forrásra fanyalodnak. Igaz, folytattam volna, hogy a Cantata Profana éppen ennél a sornál váratlanul tisztává, harmonikussá, áttetszővé válik, de vajon nem éppen a végtelen keserűséget, az örökre számkivetettség szomorúságát fogalmazza-e meg itt a zene? - tettem volna fel a kérdést. Aztán egy sokkal átlátszóbban és szándékosan, gonoszul csonkolt idézetről szóltam volna pár szót, a mai (április 11.) ünnepelt, József Attila szavairól, amelyek vörös kartonból kivágva annak idején ott virítottak minden iskola aulájában (remélem, ma már nem), hogy "...dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes", ahol is a három pont az idézet elején azt a kihagyott apróságot van hivatva helyettesíteni, hogy: "Ne légy szeles. / Bár munkádon más keres", amivel együtt, ugyebár, mégiscsak másként fest ez az utolsó három sor.

Ezt hegyeztem volna ki, nagyon humorosan, dőlni tetszettek volna a kacagástól.

A végére pedig azt szántam, hogy a Happy End Kft. méltán közbeszerzés-nyertes országimázs-tanulmányának bizonyos kiemelt címei, jé, éppen megint József Attilát idézik, éspedig a Kertész leszek... című kis remeket, 1924-ből, de mintha kissé hiányosan, csak egy-két sort, vajon miért? - tettem volna fel nagy ravaszul a kérdést, aztán jöttem volna a bunkóval, hogy lám, nem futotta többre, mint hogy felcsapják a fiúk az általános isis olvasókönyvet, mert ott - ha jól emlékszem - csak az első verszakot szokták közölni. Mert az olyan nyelvtani alakokkal, mint az "iszok" meg "pipázok", nem kell rontani a bimbózó gyermeki nyelvérzéket, és nehezen lehet a kicsinyeknek elmagyarázni, hogy hogyan jön össze a vidám kertészi élettel a "magamat is elültetem" sor, meg miért is van szó a világ pusztulásáról. (Ahogyan egyébként meglepődhet a kisgyermek, ha egyszer elolvassa Petőfi Mi kék az ég! című versét, amelynek - legalábbis a régi olvasókönyvekben - szintén csak az első versszaka van a gyermeki olvasónak kezébe adva.) Tehát, fejtettem volna ki, ennek a nagyon elkeseredett, fekete humorú, ironikusan kétségbeesett versnek sikerült kibányászni néhány, az országimázs szempontjából használható sorát, ezen hápogtam volna kicsit, aztán ügyesen befejeztem volna ezt a cikket.

Csakhogy közben az történt, hogy beleolvastam (a neten) a fent nevezett gazdasági társaság irományába: eddig ugyanis nem sokat tudtam róla. És rájöttem, hogy hülyeség ezt az egészet megírni. Nem szövegértelmezési kérdésekről, nem a teljes versnek és a megcsonkított, ostobán kiemelt idézeteknek a viszonyáról van itt szó; nem érdemes költészettanilag, szépészetileg vagy citatológiailag cicózni itten. Sokkal nagyobb a baj. Az iskolázottság, a józan ész és az ízlés, az itt a baj. Elemi bajok vannak. A sötét butaság, a fennhéjázás, a pöffeszkedés és a tudatlanság, az itt a baj. Márpedig ezekkel én mit kezdjek? Menjenek ezek a búsba, népneveli őket, aki akarja. Nem írok én erről semmit.

Tejet iszok és pipázok.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.