Mágia
Senki ne mondja, hogy az új évezredben Európa közepén kiveszett volna a mágikus gondolkodás a vezető értelmiségből.
Manapság elképesztő stilisztikai mutatványokat végeznek az újságírók, hogy kikerüljék az "Orbán Viktort meggyilkolni" kifejezést, egyáltalán: hogy Orbán Viktor neve és a (bér)gyilkosság még véletlenül se forduljon elő egy mondatban. (Mert nem úgy van az, kedves Hammer Ferenc a múlt heti MaNcsból, hogy, idézem, "a >>megölni>miniszterelnökigazi nevük, hogy meg ne leljék őket az ártó erők), ne kelljen kimondani (vagy leírni) az egyértelmű tényt. A kimondás a rémséges veszedelemnek vagy a rettenetes mocsoknak a felidézése, s ezzel akár előidézése volna. Hogy az a bizonyos orosz izé... hát szóval nem rendes ember, valami szörnyűséges izé... dolgot művelne az izé... miniszterelnökkel.
Egyébként hatásvadász mivoltában is tök érdektelen kérdés hangzott el, Frei Tamás egy népszórakoztató kókler, mélysége semmi, olykor bulvárszinten persze lehet érdekes is, amit csinál. A kérdésnek, amit föltett, semmi súlya nincs. Gondoljunk el például egy normális országot, ahol egy kereskedelmi adó sztárriportere megkérdezi a Rossz Fiút, mennyiért tenné el láb alól Victor Orbant, aki mondjuk ennek a normális országnak volna a miniszterelnöke. Erre Victor Orbannak eszébe nem jutna reagálni, hosszas újságírói faggatózásra esetleg mondana valami vicceset, amilyet az államférfiak szoknak, aztán annyi. Semmi háborgás, értelmiségi segédcsapatok kiáltványozása, semmi vizsgálat és személyi konzekvenciák. Istenkém, annyi hülyeség van mindenféle bulvárlapban, kereskedelmi csatornán. Akinek ilyen a színvonala, olvassa és nézze.
De mivel ebben az országban élünk, ahol a kormány súlyos pracliját (óvólag, figyelmeztetőleg, bátorítólag, rosszallva) a sajtó vállára helyezi, és semmi nem kerüli el bölcs figyelmét, ebből a baromságból ügy bír lenni. Utána pedig Frei és Juszt viadala, amely a fent említett normális országban a rosszabb botránymagazinok sokadik oldalán lenne kis hír, olyan szintű, mint hogy melyik bemondónő kivel fut újabban, vagy hogy hányat kölykedzett a jeles díva macskája. Pedig hát csak a sajtó aljáról van szó, riporterek szenzációhajhászásáról és ügyeskedéséről, stiklikről és ellenstiklikről. Hogy ez mitől lenne politikai kérdés? Vagy akár sajtóetikai? Ugyan már.
Próbáljuk eljátszani a normális országot! Szarjunk az egészre!
