A Geminidák a Leonidákhoz hasonló meteorok voltak, melyek időről időre megmártóztak a föld légkörében, de elegendő ércet tartalmaztak ahhoz, hogy ne egyszerűen felizzanak és elégjenek, hanem előtte még szét is robbanjanak a tűzijáték klasszikus hagyományai szerint.
Sanyi, miközben lábtyűjével bajlódott, arra gondolt, hogy valahol valakik már bizonyára dolgoznak azon az asszociációs láncon, amelynek végén az embereknek a Geminidákról Magyarország fog az eszükbe jutni: G, mint Gergelyiugornya, ezentúl, ha szétrobban egy meteor, az emberek szerte a világon felnéznek az égre, és Magyarországra gondolnak. Képi megjelenítésben szóba jöhet két bajszánál összenőtt paraszt, amint feljelentik egymást.
Sanyi segédmunkás magával vitte Tréfli nevű kutyáját is, részben azért, mert mindenhová magával vitte, részben pedig mert Csiga Melinda szinte főállásban gyűlölte az állatokat, ezért is ment erdészhez.
Kettőre értek az erdészházhoz, aminek tetejét már befoltozták, és visszafogott ordibálással múlatták az időt, míg a ház asszonya végre megjelent az ablakban.
- Vigye innen a kutyáját! - brekegte azon a hangon, amit csak hazánkba akkreditált amerikai nagykövet asszonyok használnak. - Ebben a házban mindenki utálja a kutyákat! - De a háta mögül érkező figyelmeztetés - Kussojjá´, mer´ szíven rúglak! - lecsöndesítette lassan.
A Geminidák közben megérkeztek.
Van egy elmélet, miszerint a zölden robbanó fényekben intelligens látogatók érkeznek ilyenkor a Földre, hogy szemünkön keresztül agyunkba fészkeljék magukat, és ha befejezik küldetésüket, bolygónkon felharsan a vér zenéje.
Sanyi segédmunkás nem ismerte ezt az elméletet, miképp Tréfli nevű kutyája sem, csak álltak az erdészház előtt a meglett férfiak (plusz nő, kutya), és könnyes szemmel körbeadták az Erdei Nyombélfekély Generátort.
Fél 4-ig tartott a jelenés, aztán Sanyi elindult a falu felé, mert még cigarettát kellett vennie napfelkelte előtt a féllábú Zsófikának, nehogy elinduljon megint gyalog.
