Ágnes határidőnaplójában a nagy, piros betűkkel kapart brainstorming - rutin tétel, épp olyan, mint a parázs a cigim végén. Ma délelőtt konfliktus van, tehát nem mondanám, hogy rutin, noha az utóbbi fél évben szinte minden ilyen összejövetel rutin volt: föltettünk öt, megjelenésre váró lemezt az első öt helyre, gyorsan végeztünk, a többinél meg néztük a statisztikákat. Utána kis pletyka, fényezés. A mostani konfliktust az váltja ki, hogy nagyon erőltetném a legújabb német üdvöske, Franziska L Gemütlich, Gemütlich című albumát, amit maga Dieter Bohlen ajánlott egy müncheni sörbárban. Azt mondta, nem járok rosszul, ha "eljárnék az ügy érdekében", de most már tudom, hogy rosszul járok. A hideg lel.
- Hagyjuk a németeket, sokak idén - mondja dr. Kardos, akinek violinkulcsos arany mandzsettagombja a régi ORI-időkről árulkodik. Szemüvegét az orrára tolja, még közelebb hajol hozzám, és hiába minden mentolos cukorka, a szája büdös, mint a kés, amit éppen most húztak ki egy beteg gyomorból. Arra gondolok, ha igaz a sztori, és dr. Kardos 1969-ben, szilveszterkor tényleg akkorát kaszált egy haknibrigáddal, hogy Barkasszal hordta haza a százasokat, és így gurult át a hetvenes évekbe, szóval, ha igaz, akkor miért nem csináltatta meg a fogait? Aztán arra gondolok, hogy azóta? Különben meg miért ne lenne igaz? Aztán Dieter Bohlenre gondolok és az ő fogaira.
Ágnes helyeslés közben megpróbál komoly képet vágni, föl-alá jár a feje, mint amikor szop, aztán hirtelen vált, de olyan erővel, hogy megremeg a gyomrom.
- Van egy helyes manekenfiú, a Lacika, akinek a portfólióját megnéztem, és még soha nem láttam ilyen igényes magyar portfóliót, mert a Lacika nemcsak fotókat, illatmintát, de egy cédét is beletett, ami nem csak rom. Van rajta egy szám, a Lacika gitárénekel, Tengerparti ősz, olyan édes, és már közben is jártam a *** Recordsnál, és megígérték, hogy két hónap múlva kiadják, és a Tamás, tudjátok az a Tamás is megígérte a videoklipet, én már a jövő hónapban föltenném a TOP 40-re, szóltam is a csajoknak, hogy dobjuk meg egy kis marketinggel. Ez a srááác olyan trendi, hogy nem is hiszitek!
Ágnes elég gyorsan jut el a csúcsra, jöhet a tanulság:
- A német picsát mi sem tartanánk szerencsésnek.
Végül belekortyol a kapuccsinójába. Azt hiszem, ez a nő képes lenne feldarabolni bárkit, aki az útjába áll, feltéve, ha nem járna annyi kosszal.
Most kívülről látom magam: utoljára a kilencvenes évek elején voltam ennyire szánalmas, amikor a Kézi-Chopin együttes demójával házaltam. Pillanatok alatt bedarálnak ("Tibóca babóca, Dieter Bohlen egy anakronizmus", "Szóra sem érdemes, öcsi, igyál inkább egy jégert!"), dr. Kardos a pincérnő, Ágnes a pincér seggét bámulja, hagyom a francba az egészet - tökéletes kudarc. Aztán csak mosolygok, így elegáns, a konfliktust különben is csak én éltem meg.
Megegyezünk, jövő héten a Rajzfilmslágerek pánsípon lesz az első, és két hétig, a megjelenésig marad. Utána gyorsan átadjuk az aranylemezt, és akkor már jöhet akár Lacika is, de inkább Wasil néven. Franziska maximum a huszonhatodik helyre jó.
Arcom szétfolyik a csővázas szék lábán, félni kezdenék ettől a gilisztává torzuló arctól, de szerencsére észreveszem, hogy Ágnes tréfás-mintás harisnyáján szalad a szem. Ettől aztán boldognak és nyertesnek érzem magam.
