Para

Kovács Imre: A horror vakui

  • 2001. október 25.

Egotrip

Berci kőműves nem szerette a világnak nem ráeső részét, elfogadta, de nem kedvelte egyáltalán. Akkor érezte elemében magát, ha - miután ledolgozta magáról a menetet - beült a Sündörgő című kocsmába, és torkon öntötte magát a megérdemelt sörrel. Berci kőműves gyanakvással figyelte az öltönyösöket, de azért ez a gyanakvás sohasem csapott át nyílt ellenszenvbe, hiszen ebből a körből kerültek ki a legjobb megrendelők.
Berci kőműves nem szerette a világnak nem ráeső részét, elfogadta, de nem kedvelte egyáltalán. Akkor érezte elemében magát, ha - miután ledolgozta magáról a menetet - beült a Sündörgő című kocsmába, és torkon öntötte magát a megérdemelt sörrel. Berci kőműves gyanakvással figyelte az öltönyösöket, de azért ez a gyanakvás sohasem csapott át nyílt ellenszenvbe, hiszen ebből a körből kerültek ki a legjobb megrendelők.

Berci kőműves és Sándor segédmunkás, az építőipar Bévisze és Bathede.

A világ távoli és idegen részét tehát nem szerette hősünk, de ez nem gátolta meg abban, hogy érdeklődjön iránta.

Legutóbb, amikor a drogok híre már az erdő mélyére is eljutott, éppen egy médiaköcsög házán dolgoztak (az öltönyös minősített esete), akinek autóbeállót kellett építeni az úszómedencébe, hogy mosáskor ne legyen vizes a pázsit. Éppen a kábítószerek titokzatos világát beszélték meg segédjével, amikor a romlott lelkű elektronikus újságíró megkérdezte őket, hogy ugyan nem akarnák-e kipróbálni, amiről társalognak.

Berci és Sándor ki akarta próbálni.

Az LSD káros és veszélyes voltáról már számtalanszor beszámoltam, de azt azért még nekem is nehezemre esett eddig elképzelni, hogy mit művel egy betripezett kőműves hasonló állapotban lévő segédjével falazás ürügyén. Bebizonyosodott, hogy igenis lehetséges olyan helyzet, amikor a malter dobálja a kőművest, aki röhögve társalog eközben a megbolondult függőónnal, aki/ami ekkorra már tökéletesen elfelejtette, hogy merre van a Föld középpontja, ráadásul hárfázik és románul énekel. Sándor segédmunkás annyira röhögött főnökén, hogy csak harmadik próbálkozásra tudta begyömöszölni annak ünneplő pufajkáját a betonkeverőbe, mert újonnan szerzett meggyőződése szerint a pufajkától szebb lesz a habarcs és tartósabb, majd - még mindig visongva kacarászvamegpróbált elbújni egy őszirózsában, hogy ott zümmögve elvegyüljön.

Erős nap volt.

Azóta Berci empátiája sokat fejlődött, és egészen pontosan tudja, hogyan készülnek a tévéműsorok, ráadásul a megbízó meghagyta referenciamunkának aznapi alkotásukat, és még a szomszéd erdőből is járnak csoportok megtekinteni, mire képes nyolc óra alatt két teljesen beállt falazó, ha nincs, aki kivegye kezükből a kanalat.

Idegeneknek persze nem beszélnek a dologról Berciék, és ha valaki nagyon kitartóan érdeklődik a történtekről, csak annyit mondanak, hogy az ördög a részletekben rejtezik, akárcsak az isten.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.