Ezt azért is volt módomban ilyen alaposan megfigyelni, mivel a fogyókúra negyedik hetében egyre intenzívebb érdeklődést mutatok az erkélyen táplálkozó madarak iránt. Van, hogy órákig nézem őket, és olyan gondolataim támadnak, amitől minden ornitológiai elkötelezettségű olvasó visszarettenne.
Az utóbbi időben nagyon közel kerültek a szívemhez Stephen King Sorvadj el!, és Thomas Harris A bárányok hallgatnak, illetve Hannibál című regényei, és dietetikusom megemlítette, hogy találkozott már olyan esettel is, aki minden átmenet nélkül Arany Jánost kezdett szavalni, ha kimondták előtte, hogy brokkoli.
(Brokkoli mellékszál, de kénytelen vagyok elmondani, hogy amikor előző életemben Szegedre tartottunk a szerkesztőségi Peugeot-val, az autópálya pénztároshölgyét a világméretű zöldséges maffia nevében arra próbáltam rávenni, hogy szálljon be a csomagtartóba, mert kísértetiesen hasonlít egy brokkolira, és kollégáim csak hosszas győzködés után tudták rávenni, hogy higgye el, épp Debrecenbe visznek agyműtétre. Nos, ilyen dolgokat csinál az ember fogyókúra előtt.)
A madarak számára egyelőre a Snooby típusú, kétkilós keveréket vásárolom, de a fagyok beálltával át fogok állni a szemestakarmánnyal töltött zsírpogácsára, bár erről még mindenképpen konzultálnom kell Tandori Dezsővel, a madáretetés John Lennonjával, hisz köztudott, hogy a felelőtlen madáretetés rosszabb, mint ha egyáltalán nem etetném őket, közismert például annak a sződligeti kislánynak az esete, aki helytelenül etette a madarakat, és a szülei nemsokára elváltak.
