Para

Kovács Imre: én

  • 1999. november 11.

Egotrip

Ezt csak azért írom, mert magam is elborzadtam attól, amit a múlt héten írtam, úgyhogy engedtessék meg nekem egy csipetnyi önreflexió, mintegy űzni a démont, unalmat, igazságot el.

Kacagva ébredtem, aztán még rátettem egy lapáttal.

Ezt csak azért írom, mert magam is elborzadtam attól, amit a múlt héten írtam, úgyhogy engedtessék meg nekem egy csipetnyi önreflexió, mintegy űzni a démont, unalmat, igazságot el.

Végül is a belső pokol, amit neves szerzők sikeres ponyvákban már annyiszor megénekeltek, csak egy félhülye, Baba utcai értelmiségi manír, az igazi pokol egyszerre kívül és belül, de erről most nem, mert szerves fogadalmam köt ahhoz, hogy vidám dolgokról értesítsem Önöket így halottak és nevem napja után. Mert igenis vannak az életben szép dolgok, gondoljunk csak a karácsonyfára, a húsvéti nyuszira vagy a legutóbbi időközi választások eredményére.

De most a reggelekről.

Felkeltem, a szokottnál némileg később, de Iim idejénél hamarabb, mégis azt láttam, hogy nyitott szemmel egérkedik szemben, a takaró fedezéke mögül. Innentől kiestem a ritmusból, de kíváncsian vártam, mi lesz, mindaddig, míg meg nem hallottam a matávos kávéfőző szörcsögését, lekéstem tehát, lekéstem erről is, pedig a napirend azt követeli, hogy ébredés után megkérdezzem: kávét vagy teát?, de most akkor le vagyok késve, mi jöhet még, gondoltam, mi jöhet, de a szellőztetés és a távkapcsoló megkeresése szerencsésen kizökkentett ebből.

Ez persze nem rombolta le vidámságomat, hideg front, gondoltam, hideg front lehet, attól szoktam sokáig aludni, és attól ébredek vidáman, úgyhogy felültem, és megkérdeztem Iimet: tegyek-e bele szlovák konyakos bonbont, vagy maradjunk a szokásos egy cukor, kis tejszín dolognál, amit úgy szeret.

Odakint megint öltek, félórás volt a nappal, halállal terhes, és minden frissdiplomás rendező kameráért üvöltött, olyan, de olyan volt az ég, a tenger összeizélt a földdel, a fény pedig a sötétséggel bagzott, mintha a végítélet nagy órájában blokkolnia kéne a műszakot, és megint igaz lett a sóhaj: nem érdemes, nem érdemes.

Iim nem kért a szlovák nyalánkságból, maradt a szokásosnál, én meg kimásztam a konyhába, hogy a lefőtt kávét csuporba öntsem és behozzam, ahogy már ilyenkor szokás, kék műanyag tálcára rakva, méregzöld bögrében, arany kanállal az egész vidám reggeli baszást.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.